buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Per Olov Enquist svéd és Esterházy Péter magyar író másfél órán keresztül intenzíven egymásra figyelnek


2003.06.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Bartók terem megtelik, de hiszen erre eleve számítani lehetett. Az egyik nagyon fontos ok: a hetvenes éveihez közeledô –, még mindig rendkívül vonzó, jóképű és végtelenül barátságos – svéd írófejedelem, Per Olov Enquist jelenléte, akinek legjobb könyvei közül jónéhány a magyar olvasók számára is hozzáférhetô. Nem is kis érdeklôdés övezte ezeket, mint ahogyan a várva várt és jó elôre beharangozott legújabb regényét, a magyarul frissen megjelent Lewi utazását sem.

Az hogy legalábbis megkettôzôdik a közönség létszáma, bizonyára az író-és beszélgetôtárs, Esterházy Péter jelenlétének köszönhetô, aki – ahogy mindenkor – most is nagyon alaposan felkészült erre a találkozásra. A már ismert Enquist regényeket újraolvasta, a most megjelenô új könyvet alaposan tanulmányozta és – bár nem ez volt elsô találkozása a svéd íróval – Enquist életútját gondosan átnézte.. na így kell készülni. Merthogy olyan izgalmas, bensôséges beszélgetés kerekedett a két literátus ember között, amelynek a moderátori szereppel felruházott újságíró (e sorok írója) szinte szájtátva volt épphogy aktív résztvevôje, s alig-alig merészkedett közbeszólni, félve, hogy a sodró, magával ragadó diskurzus dinamikáját csak rontaná egy-egy közbevetett kérdéssel. Az alábbiakban – nem szószerinti , de a lényeget összefoglaló – emlékezés következik az április végén rendezett Könyvfesztivál harmadik napjának délutánján elhangzottakról.

A két író közötti beszélgetés német nyelven zajlott, aminek egyik érdekessége az volt, hogy mindketten idegen pályán „játszot-tak”, hisz a német egyiküknek sem anyanyelve, s ha úgy vessszük, földrajzilag is nagyjából a két térfél között helyezkedik el a nyelvhasználók területe. Egyetlen apró csalásfélével kellett szembenéznie a svéd „félnek”, ami – mint utóbb egyértelműen kiderült, mindenki elônyére szolgált – nevezetesen az Esterházy Péter által „Egy könyv” stílusban megírt, s mindjárt az elsô percekben magyarul felolvasott szubjektív kritikával Per Olov Enquist most megjelent nagyregényérôl. A Lewi utazásáról mondott gondolatok azonnal elvezettek ahhoz a kérdéshez, hogy mennyire életrajzi mű ez a regény, amely a pünkösdisták századelôn induló világmozgalmáról szól, és amelyben két ellentétes természetű, más körbôl induló mozgalmi vezér testi-lelki barátságát és szembekerülését ismerheti meg az olvasó.

Enquist erre az elsô kérdésre válaszolva elmondta, hogy gyerekkorát egy kicsi észak-svédországi
faluban töltötte egy olyan közösségben, amelyrôl a könyve szól. – A pünkösdisták beszélgetési témái, a gondolataik legtöbbike egy gyerek számára különösen megragadó, emlékezetes, némileg bizarr dolgokat állít középpontba –, mondta. Például jól emlékszik, hogy gyakran volt szó Jézus sebeirôl és az azokból kibuggyanó vérrôl, amelyben szimbolikusan megmártózva a hívek odaadásukban táncra is perdültek.

„Ha most visszagondolok ezekre a megdöbbentô jelenetekre, nem csodálom, hogy sokan gyanakvással viseltettek a résztvevôk elmeállapotát illetôen. Ha én magam nem éltem volna át mindezt, akkor bizonyára én is ôrültnek tartottam volna azokat az embereket. De nem így volt, sôt, mivel anyám személyesen is nagyon aktív tagja volt ennek a gyülekezetnek, én ájult odaadással követtem anyám szavait és minden cselekedetét. Apámat egyáltalán nem ismertem, ami nagy szerencse volt számomra. A magyarázat egyszerű, ilyen módon nem is terhelt az atyai kontroll, nem mondta meg senki, mi a teendô, vagy hogy mi helyes és mi helytelen, csak egy kedves, jó asszony állt biztonsággal gyermekkorom hátterében, s ez nagyfokú szabadságot adott.”

Ez az a pillanat, amikor a moderátor közbevetheti az egyik legjelentôsebbnek gondolt azonosságot a két író között, tudniillik mindketten jóval a felnôttkor határán túl kezdtek csak műveikben gyerekkoruk, s elsôsorban szüleikhez való viszonyuk feldolgozásába. Esterházy Péter némileg helyesbít. Lényeges különbségnek tartja, hogy míg Enquist az anyjáról írt műben valójában a gyermekkorának feldolgozásával a saját maga megismerését „végzi el”, ezzel szemben ô, (E.P.) alapvetôen másképpen „nyúlt” húsz évvel ezelôtt az anya-témához. A benne élô anyaképet, (az anya szenvedéseit, érzelmeit, gondolatait) és egy születendô regényrôl való írói elképzeléseit sikerült az akkor megírt könyvében, A szív segédigéiben egyesítenie. Ezt a különbséget egyébként Per Olov Enquist többi – Magyarországon olvasható – könyvében is felismerhetjük, mint például a Strindbergrôl írt műben, amelyben az író ugyan Strindbergre kiváncsi, ôt akarja megismerni és megismertetni az olvasóval, közben azonban sajátmagáról is képet ad . Ezzel a svéd író egyetért ugyan, bár – ahogy elmondja – a most megjelent könyve nem elsôsorban róla, vagy az édesanyjáról szól, mégha persze fontosnak tartja is, hogy emléket állítson az anyjának, hanem arról a vallási fundamentalizmusról, amely a pünkösdistákat jellemzi. Nevezetesen azt a szigorúságot, amellyel az élet egész működését a legapróbb dolgoktól a legjelentôsebbekig meghatározza a közösséghez való tartozás. Mit tehetünk, mit szabad elfogadni, mit nem; kártyázni, vasárnap futballozni, alkoholt inni tilos, s ez csak a bűnlajstrom eleje. Ugyanakkor ennek a szigorú vallásnak a követôi számára az élet abból a szempontból könynyű, hogy nem kell sokat gondolkodni, hiszen az erkölcsös viselkedés normáit pontosan meghatározzák az egyén számára… És ha az ember végül író lesz – folytatja Enquist – akkor aztán évtizedek múlva, úgy a hatvannyolcadik évéhez közeledvén hátradôlhet a székében és megteheti, hogy mélyen elgondolkodva visszatekintsen a gyerekko-rára, arra az egész környezetre, gondolkodásmódra, felfogásrendszerre, amely meghatározta az életét és megállapítsa, hogy nem is volt olyan borzalmas, mint amilyennek mostanáig hitte. Azon veszi észre magát, hogy amit korábban nagyon rossznak tartott, az azért sokkal elviselhetôbb volt, mint amire emlékezett. Csak az anyját, csak ôt tudná jobban megérteni – mondja elgondolkodva.

Esterházy a hallottakon és a fundamentalizmus fogalmán elmerengve nagyra értékeli a svéd írókolléga óriási nyugalmát, türelmét, bölcsességét, amivel ezt a kérdést kezeli. Számunkra, akik sohasem éltünk ilyen típusú vallások közelében –, mondja – mindaz, amirôl Enquist beszél, valami szörnyűséget, elviselhetetlen dolgot jelent. A bűnlajstrom hallatán összeborzongunk. Különösen, mert a mai posztmodern világból a kérdések is hiányoznak, nemhogy a válaszok. Ma nem ildomos se megkérdezni, se megmondani, hogy mi a jó és a mi a rossz. A probléma azzal a világgal, amelyben a kérdéseknek helyük és létjogosultságuk volt, fôleg a válaszokkal volt. A kérdés mégcsak hagyján, de ha mindenre van egy megdönthetetlenül biztos válasz, az szörnyű.

Tudják –, válaszol a svéd író – a fundamentalizmus lényege, hogy van alatta „fundamentum”. Tudniillik a Biblia. Amelyet, ha alaposabban megnézünk, rájövünk, hogy hihetetlenül izgalmas és különleges szöveg található benne. Az Ótestamentum véres, vad történetei, aztán az Újtestamentum jónéhány része, meg persze a Jób könyve. És van még néhány rémes könyv is, ami ugyanígy hozzátartozik az egész egységéhez. Sajnos azonban a keresztény fundamentalisták az Ótestamentumot is, meg az Újtestamentum jó részét is félredobták és csak az evangelisták rossz utánlövéseit tekintették alapműveknek.

Itt vetem közbe a kérdést, hogy mit jelent a Lewi utazásában az a gondolat, mi szerint a Biblia nyitott könyv, amelynek írása még ma is zajlik?

Per Olov Enquist elmagyarázza, hogy szerinte a világirodalom bizonyos tekintetben az alapmű továbbírásának tekinthetô. Bármikor elôfordulhat –, mondja – hogy például Esterházy Péter valamelyik alkotása a Biblia részévé válik. A magyar írótárs szeme felcsillan és boldogan helyesel, hiszen, ahogy mondja, ô sajátmagát szívbéli katolikusnak tekinti, jól érti az említett vallás követôinek személyes és sajátos kapcsolatát Krisztushoz. Ugyanakkor – teszi hozzá – nagyon újnak és izgalmasnak érzi azt a hús-vér megközelítést, ahogyan Enquist ezt az egész hit-kérdést, Jézus sebeinek és vérének szinte erotikus fordulatokkal megfestett szerepét kezeli. Érdekesnek és megfejtendônek tartja azt is, hogy ez a kisméretűnek induló mozgalom hogyan válhatott egy ilyen hatalmas, hömpölygô – ma hatszáz millió hívôt befogadó – áradattá. S hogy fontos-e a pünkösdisták mozgalmának svéd eredete – folytatom a kérdést moderátorként.

– Nem valószínű, hogy ez igazán a svédekre jellemzô dologként indult volna. Tudvalevô, hogy hajdan Los Angelesben már voltak elôzményei a pünkösdista mozgalomnak – ad választ a kérdésünkre Per Olov Enquist. A 20. század elején különös erejű, fekete liturgiával érkezett Svédországba, keveredve az ú.n. „nyelveken beszélés” furcsa jelenségével, a rigmusokkal, félelemetes imákkal, csodavárással kombinált koreográfiájával. Ebbôl aztán lassan nôtt elô, mint kicsi szikrából az egyre hatalmasodó láng. 36 ember kezdte el, s ma minimum 250 millió, de lehet, hogy hatszáz millió követôje van a mozgalomnak, ha a dél-amerikai hívôket is ideszámoljuk. Ez a vallás ma a világ nagyon sok részén vonzza a radikálisokat, tagjai között ott vannak a zöldek, az antiglobalisták és még ki tudja hányféle elv követôi.

A késôbbiekben Esterházy Péter még néhány részletet olvas a Lewi utazásából, amely szövegbôl egyértelműen kiviláglik, micsoda ragyogó emberábrázolási módszerrel dolgozik Enquist, amikor megjeleníti a két fôhôs egymástól oly eltérô figuráját, egymásratalálást, konfliktusait és azt a világot, amely a század elsô felének Svédországát jellemezte. A beszélgetésben még szóba kerül jónéhány érdekes téma a jellemábrázolásról, az anya-fiú, apa-fiú- kapcsolatról, a fordítás, a szöveghűség nehézségeirôl. A beszélgetés mindvégig valami olyasmit hordoz, ami a moderátor és – legalábbis látszólag a közönség – számára is rendkívül megkapó, két mélyen gondolkodó, nagyon ôszinte ember azon képességét, hogy megtalálják egymásban a leglényegesebbet. Hogy mindketten úgy tudnak figyelni a világra, ahogy nagyon kevesen.

Váradi Júlia

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu