buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Személyes szigeteink


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ladik Katalin mûvészetének és önmagának új arcát tárja fel legfrissebb kötetében: egy szerb nyelven született saját kézirattöredék fordításából bontakozott ki a könyv, melyben a sokoldalú költõnõ gazdag életanyagának részletei elevenednek meg. Ladik Katalinnal mûvészetérõl, kedvenc szigetérõl és a kettõ találkozásáról beszélget Laik Eszter.
 

– Az idei Könyvhétre megjelent Élhetek az arcodon? címû kötetével elsõ ízben jelentkezett regényíróként. De költészet éppúgy ez a kötet is, mint próza és önvallomás – és mintha ellen is állna a mûfaji korlátok szorításának.

Ez a kötet húsz évvel ezelõtt kezdett „íródni” Újvidéken. Szándékosan használom az „íródni” kifejezést, ugyanis mások kezdeményezésére fogtam hozzá, és többszöri nógatására folytattam e könyv írását, illetve összeállítását. A nyolcvanas évek közepén, egy fiatal, zabolátlan, szõke, szerb lány – aki egy fiataloknak szánt hetilap munkatársa volt – felkért, hogy szerb nyelven írjak prózát az õ szépirodalmi rovatába. Akkor kezdtem „lejegyezni” az Üvegezõnõ és a Mûvésznõ történetét. És az a szerb lány, akit egyébként Natalija Katarinának hívtak, miután elolvasta a kéziratot, arra biztatott, hogy folytassam, amit elkezdtem, sõt, õ is betársulna az írásába. Így aztán kettõnk „kétkezese” jelent meg hetente, folytatásokban. Mindegyikünk önállóan bonyolította a párhuzamos cselekményt, mígnem írótársam elhagyta az akkori Jugoszláviát, és Angliába költözött. Ekkor abbamaradt az írás. A kilencvenes években én is elköltöztem Újvidékrõl. Budapesten eszembe jutott az a kézirattöredék. Lefordítottam magyar nyelvre a saját szövegeimet, majd folytattam az írást, immár a budapesti Szerkesztõnõt is beleszõve a történetbe. A Cigányfúró kulturális folyóiratban publikáltam több részletet a készülõ mûbõl. Miután megszûnt a folyóirat, ismét abbamaradt az írás is. 2006-ban találkoztam Halmos Ádámmal, a Nyitott Könyvmûhely Kiadó vezetõjével, aki felajánlotta, mondjuk így: leendõ könyvem kiadását. Ilia Mihály irodalomtörténész többszöri lélekerõsítõ buzdítása, valamint Halmos Ádám kiadói gesztusa újra mozgásba hozta „prózaírói vénámat”, és nekik is köszönhetõen nemsokára összeállt ez a dokumentumokból, fotókból, prózából, versbõl ötvözött életanyag. Ekképpen és ilyenre írta meg magát a könyv. Mivel a mûfaji határok elmosódnak a könyvben, a történet folytatása bármely más formában elképzelhetõ.

– „Évrõl évre magammal cipelem jegyzeteimet az adriai Hvar szigetre” – írja a regény egy És-ben is megjelent részletében. Mit jelent az Ön számára ez a sziget és a sziget-lét?

Az Élhetek az arcodon? címû könyvben, és néhány versben megkíséreltem elmondani, mit is jelent számomra a sziget-lét. Egyelõre nem tudnék újat mondani ezzel kapcsolatban, csak önmagamat idézhetem: Hvar neve a szanszkrit xvar – fény, napfény szóból ered; késõbb a görögök Pharos-nak nevezték el, ami szintén fényt jelent. Az a sziget a Purgatórium. A lelki nagytakarítás helye. Oda utazom, hogy ott áldozzak, megtisztuljak. Hogy élvezzem a csiklandós borzongást az agávék árnyékában, a sziklahasadékban, hogy ne jusson el hozzám semmi rossz hír, ami a szigeten túlról fenyegethet. Mert csak rossz hírek érkeznének hazulról. Hazulról? Melyik hazámból? Már Magyarországot is hazámnak nevezem. Hány hazája lehet egy embernek? És hány hazát vehetnek el az embertõl? Hvar a tonál szigete. A tonál egy sziget. Mindannyiunknak van egy személyes tonálja, valamint egy közös, valamennyiünk számára, amely minden korban és idõben ott leledzik, ezt, az idõk tonáljának hívjuk. Minden, amit önmagunkról és a világról tudhatunk, a tonál szigetén található. Carlos Castaneda Hvaron is rám talált. Mesélt a tonálról. A csend erejérõl.

– Nemcsak a mûfajok harmóniáját teremti meg alkotásaiban, hanem a legmodernebb és legõsibb kifejezésmódok egységét. Mindez talán úgy képzelhetõ el, hogy az archaikus népi kultúra kezdettõl fogva élete része volt, a posztavantgárd formákkal pedig egy vagy több nagy találkozás alkalmával került kapcsolatba.

Újvidéken születtem és éltem ötvenéves koromig. Ebben a délvidéki városban nemigen volt jelen az élõ magyar néphagyomány. Gyermekkoromban elsõsorban szerb népszokásokkal találkoztam. Az avantgárd mûvészet, az õsi magyar népi kultúra, valamint más népek õsi kultúrája iránt a hatvanas évek elején kezdtem érdeklõdni. Nem véletlenül ötvöztem egymásba az archaikus népi kultúrák elemeit írott verseimben és hangkölteményeimben egyaránt.

– A hazai mûvészetben az Ön nevéhez köthetõ a hangköltészet, a gesztusköltészet, a mozdulatmûvészet ismertté tétele. Mennyiben kapcsolódik az avantgárd klasszikus hagyományaihoz, tekint-e valakit mesterének? Más nemzetek körében elterjedtebbek-e ezek a mûvészeti formák?

A költészet különbözõ megjelenési formái ismertek voltak számomra, hiszen élénken érdeklõdtem a huszadik század európai és orosz avantgárd mûvészek alkotásai iránt. Ezek ismeretében bátorodtam fel és újraélesztettem a század eleji mûvészi alkotói gyakorlatot. Mestereimnek a sámánokat tartottam. Amikor összeötvöztem az õsi népi kultúra elemeit saját életérzésemhez illesztettem, és így alkottam meg a „saját hangomat”, kiderült, hogy hangköltészetem nem pusztába kiáltott szó csupán. Hangköltészeti mûveim, elõadásaim, nemzetközi elismerést váltottak ki.

– „Én is hiszem, hogy az emberi érzékelés megváltozott az évszázadok során. Az érzékelés módját mindig az adott kor határozza meg” – írta korábban netnaplójában. Vajon alkalmasak vagyunk-e még egyáltalán a költészet írásosságon és verbalitáson túli hangjainak, színeinek, testének érzékelésére?

Bármennyire gyötrelmes tevékenység is számomra az írás, mégis úgy érzem, megtisztulok általa. Olyan kitárulkozás ez, amelytõl elégek, de abban a kevésben, ami megmarad belõlem, tisztábban élhetek tovább. Ezt vallom a hangköltészetrõl, a performanszról is. Hiszem, hogy alkalmasak vagyunk nemcsak a költészet írásosságon és verbalitáson túli hangjainak, színeinek, testének továbbítására, hanem ezeknek érzékelésére is. A költészet nem a tömegé. Az emberiség egy rétegét áldotta és átkozta meg a sors azzal, hogy megalkossa és befogadja azt.

– Idén az Erlin Galériában rendezték vizuális költészeti kollázsainak kiállítását, illetve a Fûketrec címû kötet performance-változatának bemutatóját. Mûveinek írásos változatai ihletik meg Önben a képzõmûvészt és az elõadót, avagy mintegy egyszerre születik meg fejében a látvány, a hang és a kép?

Mindig másképp születik meg a mû. Van úgy, hogy a szöveget megírása után dolgozom át, hangolom át hangzó anyaggá, vagy színpadi mûvé. Ilyen alkotás a Fûketrec, a Mandora, valamint a Tesla. Máskor párhuzamosan születik a szöveg, a hang, a mozgás. Ilyen pl. az Alice performance. A képverseimet, kollázsaimat önálló mûként hozom létre, ám egyszersmind hangverseim partitúrájaként is felhasználom némelyiket.

– Láthat, hallhat-e még idén a közönség határokon innen vagy túl Ladik Katalin-kiállítást vagy elõadást?

Igen. Elõreláthatólag õsszel lesz néhány multimediális performanszom Budapesten. Jövõre pedig Újvidéken rendeznek munkáimból egy retrospektív kiállítást.

 
 
 

Laik Eszter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu