buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Haza a szavakban


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ma már nehezen képzelhetõ el egy-egy 300-600 férõhelyes mûvelõdési ház vagy színházterem dugig nézõvel egyszemélyes irodalmi est, klasszikus vagy kortárs költõk mûveibõl készült ún. pódiumelõadás alkalmából. Két-három évtizeddel ezelõtt nem volt ez ritka Magyarországon sem, Erdélyben pedig, ha nem is naponta, de rendszeresen elõfordult. Az inkább már akkor is csak ott történhetett meg, hogy egy-egy olyan elzárt, elhagyatott tanyasi település egymástól is távoli lakói, mint például a Korond fölötti Fenyõkúté, a korai sötétben és ködben viharlámpákkal világítva maguknak sorakozzanak „a boronaházak módjára megácsolt mûvelõdési ház felé” egy Petõfi-versekbõl összeállított irodalmi estre, amit majd „néma tapssal”, esetleg egy-egy azt követõ felkiáltással („Az Isten áldja meg…”; „jöjjön még hozzánk”) hálálnak meg.

Az egykori kolozsvári Utunk címû hetilap egykori szerkesztõje, Banner Zoltán elõadómûvészként több alkalommal megtapasztalhatott hasonlókat, s most, a csíkszeredai Pallasz-Akadémia Könyvkiadó jóvoltából, születésének 75. évfordulójára megjelent kötetében (Örvendjetek, némaság lovagjai! Pódiumnapló) fel is idézi ezeket a megható pillanatokat. Gazdag és többszólamú: szerkesztõi, mûvészettörténészi, költõi, elõadómûvészi alkotói pályájának csupán az utóbbihoz kapcsolódó élményeit dolgozza fel a szerzõ, de idõnként szükségszerûen érinti a többi tevékenységi területét is. Több szempontból is rendhagyó memoárt vehet tehát kezébe az a szerencsés olvasó, aki hozzájut a kötethez: egy olyan sajátos, szépírói eszközökkel megformált személyes hangvételû naplót, amely egyben kortörténeti, mûvelõdéstörténeti (részben irodalomtörténeti) fejezetként is olvasható; miközben számba veszi az egyéni elõadómûvészi életút állomásait (nagyokat és kicsiket), egy már-már eltûnõben lévõ mûfaj erdélyi történetét is feldolgozza, s vele együtt azokat a társadalmi, politikai, kulturális körülményeket is megidézi, melyek között az irodalmi pódium a kor nyilvánosságának egyik fontos fórumává vált.

A II. világháborút követõen Romániában Banner 1964-es Életem a versben címû Bartalis János-estje (a költõ közremûködésével) volt az elsõ önálló elõadói est. A két háború között már létezõ (például Tessitori Nóra, György Dénes, Brassai Viktor, Jancsó Adrienne által megteremtett) hagyományokat támasztott újjá az irodalom színpadának, a szó színpadának újrafelfedzésével, s egy olyan mozgalmat indított el (ahogy a magyar nyelvû mûvészeti könyvkiadás kezdeményezõjeként is Bannert tarthatjuk számon), amelyben nemcsak jeles hivatásos színészek (Balogh Éva, Bányai Irén, Boér Ferenc, Ferenzy Csongor, Illyés Kinga, Nemes Levente és mások) lettek a követõi, hanem ismeretlen tanárok, diákok, kétkezi munkások is akár. Õ maga a nyolcvanas évek közepéig, romániai alkotó munkájának ellehetetlenítéséig (ami magyarországi áttelepüléséhez vezetett), még kilenc másik önálló mûsort állított össze és mutatott be (idõnként társulva énekes, hangszeres elõadómûvészekkel is) – A rubincsõrû madár (Nicolae Labis-est), Fénylõ szavak (Horváth Imre-est), Lucian Blaga– Dsida Jenõ-est, Szarvas-ének (Bartók Béla-mûsor), Petõfi a hídon, Lakoma, Tûzkör (kortárs erdélyi költõk versei), Hajnaltájt Arany Jánossal, Az én repülõgépem (hét évtized legszebb erdélyi versei) –, keresztül-kasul bejárva velük Erdély nagyvárosait és legkisebb településeit (de ritkán Magyarországra, sõt egyszer még Ausztráliába is eljutott estjeivel).

Mostani kötetében, felhasználva egykorú pódiumnaplóját és úti jegyzeteit, felidézi ezen estek létrejöttét és bemutatókörútjainak eseményeit, de egyúttal, kritikák, magánlevelek, interjúk egészének vagy részleteinek közbeiktatásával, a korabeli fogadtatásukat is bemutatja, sõt, saját, a „mûfajjal” kapcsolatos egykorú publikációit, (ahogy most nevezi) „kiáltványait” is újraközli. (A kötet hátsó borítójához belülrõl ragasztva, ráadásként, a legnépszerûbb, több mint százötvenszer elõadott Petõfi a hídon címû est CD-felvételét is megkapjuk. Ahogy a Kriterionnál szintén frissen megjelent Zarándokút címû Dsdida-válogatás-kötethez a Dsdia-estjének a hangfelvételét is.) Mindezek, fõként az interjúk, „kiáltványok” tanúsítják, hogy Banner nemcsak kezdeményezõje és elsõ számú képviselõje volt az erdélyi irodalmi pódiummûsorok felélesztésének, de akarva-akaratlanul az elméletadója is, ars poeticus hitvallásai ugyanis a mûfaj egészét érintõ, sõt, még tovább mutató, általánosabb érvénnyel bíró megállapításokat is tartalmaztak, és tartalmaznak ma is. A sok egyéni életút- és kortörténeti adalékot ezek az egykorú esszéisztikus fejtegetések, illetve a kötet összeállításakor hozzájuk kapcsolt mai reflexiók, szövegrétegek rendezik és értelmezik egy nagyobbrészt tudatosan megélt történet állomásaivá.

Mindezekbõl kiderül, hogy a romániai szabadsághiányos létezésben az irodalmi pódium is politikai mûfajjá vált, ahogy a szellem valamennyi hiteles megnyilvánulása. („…a második Trianon Erdélyében az elõadómûvészet mûfaja nem szakadhatott el a szertartás funkciójától, s hogy minden mûvészi teljesítményt nem létezõ politikai képviseletük parlamenti felszólalásának tekintett.”) „Lármafa funkciója” volt, a veszélyeztetett értékek (szabadság, demokrácia, nemzeti önismeret, anyanyelv stb.) iránt igyekezett felkelteni az emberek éberségét, kiszélesítve egyúttal az irodalom hatókörét, s nagymértékben hozzájárulva kortárs alkotók ismertségének, népszerûségének, kötetei példányszámának növekedéséhez. Nem véletlen, hogy a legjelesebb írók, kritikusok segítették, támogatták közremûködésükkel, figyelemfelhívó írásaikkal a munkájukat.

Banner Zoltán amellett, hogy mûsoraival kezdettõl tudatosan igyekezett megfelelni a nemzeti önismeretet fejlesztõ és öntudatot ébrentartó funkcióknak, mindig általánosabb érvénnyel is bízott a szavak mágikus, emberjobbító és világmegváltó erejében. Abban, hogy „megmenthetnek, csupán a szavak menthetnek meg bennünket, a fénylõ szavak, fényüknél mindig hazatalálunk, hiszen általuk fénylik, világít bennünk ködben és éjszakai sötétségben is a közös HAZA.” A mûve végére fölerõsödõ elkeseredése a szavak írott és szóbeli mûvészetének, általában a kultúra mai hanyatlásának láttán érthetõ hát, én mégis azt mondom, hogy amíg ilyen emlékeztetõk, „kiáltványok” születnek, a Némaság Lovagjai nagyon nem bízhatják el magukat!

Pallas-Akadémiai Kiadó
Csíkszereda, 2007

 
 
 

Elek Tibor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu