buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az el-meg-visszabûvölt író-ember
Fried István: Márai pályaképe c. könyvérõl


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagyon megrágtam a cikkem címét. Szerettem volna helyette inkább könnyedén ezt írni dolgom élére: „Az elátkozott polgár”, „Az elvarázsolt polgár-író”. Nem lett pontos egyik sem.

Márai Sándor újabb irodalmi valóságunk friss fölfedezése. Gazdag matéria, becses érték. Karizmatikus Kassája, melynek polgáréletét szent ereklyeként õrizte, sõt, szûrõként is használta, és elbûvöltségében sokszor visszabûvölõdésnek „indult”, látván, hogy a polgárság, bizony, tehetetlen a világnak megannyi nagy históriájában, s ha Márai csüggedése ellenére a „bürger”, a „citoyen” jelensége és fogalma derekasan megmaradt is máig, nálunk némi furcsa felhanggal pár éven át, ez a Kassa már önmagában valami Márai-zálog, ismétlem magam, bûvös sugárzás „köve”, gyönyörû erezetû lelet, lenyomat. Fried István azonban nem a polgár Márai, nem az újdonat felfedezés, mai cégér, sikerömlesztés stb. képét rajzolta meg egészen kiemelkedõ könyvében. Hanem átmentette Márai Sándort a késõbbi, talán már nem ily ingerülten vitatkozó koroknak: mint önmagában vett regényalakot.

Részvéttel és csodálkozással, (remélem) értõ vonzalommal követem e kudarcos és sikeres ember, e polgár-író, író-polgár sorsát, jegyzetelek is szorgosan, Fried önmaga leggazdagabb tudósi tárházát tárja, íróságának csaknem végig teljes színképét hibátlanul adja, és megõrzi kételyeit, miközben mégsem feladatot teljesít. De önkommentárjaiban – szépíróilag is méltó teljesítményként – úgy tagolja elemzéseinek menetét, hogy kimondva-kimondatlanul föltehesse a kérdést, milyen író is volt hát Márai? Bár leszögezi, ha nem hihetné az európai irodalom köztes értékeinek sorában – bocsánat, jeles értékei, maradandó vívmányai közt – a helyét, nem írt volna olyan sok cikket, tanulmányt, végezetül most pályaképet Márairól. Könyvet oly izgalmas címû fejezetekkel, mint „Az olvasó író”, „Az író író” stb. Nem az olvasók írója (mára, ha tetszik, ha nem, nagyon az lett), nem az írók írója, hiszen a nála (ebben azért ne kacatoljunk) házmagassággal, ha csak földszintes házával is magasabb Kosztolányi is elitebb... hagyjuk. Márai egy vélt polgáriság írója volt, író-létében ezzé a felelõsséghordozósággá bûvölõdött, polgár-létében viszont igen sok ború vonulhatott végig egén, s így szellemes az épp Márai-cím-változat Fried-könyvfõcím, az ÍRÓ ESÕKÖPENYBEN. Igen, ezért írtam kockázatosan e kis dolgozat élérre az alícmet jellemzõül. De a Márai-féle Férfi esõköpenyben-cikk variánsa, ha nagy betûkkel áll is a hû borítón (egyáltalán, a Helikon Kiadó megint remekel az egész könyvvel, hiba benne szinte alig!), nekem a pályaképes kijelentés a lényegi cím.

Mert ez a lényegibb, a hívebb. Mihez? Ahhoz a vállalkozáshoz, mely igen felelõsségteljes. Fried szerettette meg velem újra Jókait, keltette fel érdeklõdésemet Krúdy iránt, s Máraival is azután kezdtem csak törõdni, mikor elolvastam Kosztolányi-Márai cikkét, majd cikkgyûjteményes Márai-együttesét. E könyvben rengeteg jegyzõcetlim marad. Ám betanultam a „pályát”. (Friedét.) Az író modernségének és (inkább) régiességének kérdésérõl szól. A polgár majdnem-pokoljárásáról (aztán az állampolgár emigránsi pokláról-üdvérõl). A stílus ábrándjairól. A mûvekben sokszor jelentkezõ középpolgári-nagypolgári problémakörökrõl. A modor tisztaságáról, mely azonban ma nem mindenképp „érdekes” kérdéseket tükröztet. Az újságíró és az író ellentétérõl. A jobb- és a baloldal vitáiról-álvitáiról Máraival kapcsolatban. A hatalmas tisztességrõl, mely Márai Sándoré, a polgáré és íróé volt, ám ennek boldogtalanságáról is. S a többi.

Regény ez a könyv, s mert regényekrõl én, ha ma élõ honfitársam a szerzõ, köztudottan nem írok, hát hozzáteszem: el-és-visszabûvölt regény. Máraiban a polgárember bûvölõdik íróvá, az író vissza polgáremberré. Ennek a fura folyamatnak a során sok érték elvész (Márai Sándornál).

Ezer (de legalább 127) apró, izgalmas részlete van Fried könyvének. Ha elolvastuk a mûvet, újra szemelgetünk a részleteivel; szemezgetünk. Engem a leginkább Fried tárgyilagos áttekintése, kételyvilága ragadott meg. Másodján viszont a nekem legfontosabb témakör: a magyar irodalomé. (Mint olyané.)

Listákat szeretünk olvasni általában. A polgári írók névsora, ahová a 48-49 közti ántivilág irod.tört. urai sorolták Márait, hajmeresztõ. Megkeresni! De nekem Szerb Antal írói sorsa is érdekes segédegynes. Márai mellett új fölfedezettünk. Hát nyilvánvaló. A polgárias olvasás… a kicsit entellektuális-szektás szervezõdgetés. Mind rendben, még Szentkuthy, Weöres sorolása is. (Friedet joggal hökkenti meg fõleg utóbbi neve így. De Szentkuthy is csillagtávol járt Máraitól.) Viszont amit hagynék: Kosztolányi. Ahogy Gauss a 1-100 közti számok összegét húsz másodperc alatt „vágta” (az 1-hez a 100-At, a 2-höz a 99-t adván, majd a kijött eredményt kettõvel osztván stb.), így mondom én, hogy nem két olyan mûve van a különben ma sokszor joggal modorosnak, járulékos-elemekbõl-csodát-bûvölõnek ítélhetõ Kosztolányi Dezsõnek, nem kettõ, de 100, 101 stb. Hol éri el a költõ vagy a prózaíró Márai (ha Kosztolányi regényeit talán befogja is) a Halottak, a mûfordított Huxley-Madarak Kosztolányi nagyságát. Hogy mást ne mondjak. Reflexiójuk, ha.

Fried pályaképe igazsághû. Mindent megad, ami a szívünknek kedvessé vált, szeretettel nézett Márai-regényalakhoz hitellel kell. De a Márai-életmû lényege mindig is jelen volt „itthon”. S nem lehet véletlen, hogy a fõbb alakjainak halála után talán joggal demitologizálódó Újhold, a centrálisan mûvész-polgári kör – a magam mitológiaköre 18-tól 24 éves koromig, mert aztán kijjebbakolbólítódtam onnét – sosem vallotta, magának-érdemre se, irodalmunkat jellemzõ értéknek Márait, miközben Szerb Antalt elismerte, s nekem Ottlik (Márai nagy tisztelõje volt), Mándy, Mészöly Miklós, Pilinszky, Nemes Nagy, Jékely, Kálnoky, Szentkuthy, Weöres mellett sosem támadt igényem Márai újrafölfedezésére, miközben még egyetemi társaimmal vetekedve szedtük elõ az elkárhozott regényírókat… Elég. El-meg-visszabûvölt ember és író volt Márai Sándor, korunk fájó, nagyszerû, jelentõs regényfigurája. Egy súlyos lélek, egy mester, aki írt.

A sors fintora, hogy újságcikkei és esszéi, világirodalmi felismerései maradnak örökérté-kûek, csaknem tökélyesek. S hogy Virginia Woolfot a legnagyobbra tartotta, messze jelentõsebb, mint hogy Thomas Mannt miféle polgár-bálványnak látta… ám itt (mint sok másban) legnagyobbunk, József Attila is tévedett, egy árnyalatnyit.

„Egy árnyalat”, ez legyen hívószavam. Márait két árnyalat választja el attól, hogy igazi nagy regényírónk legyen. A különben talán szûkös Mándy Ivánt egyetlen árnyalat sem. Ottlikot egy fél árnyalat. Mészölyt egy egész. Szentkuthy meg nem regényíró. Most többet nem mondhatok. „Grácia szegény fejemnek.”

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu