buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 8, vasárnap
Mária napja





















Évfordulók:
Kr.e. 65: Quintus Horatius Flaccus születése (Venusia, ma Venusa)
1832: Bjørnstjerne Bjørnson születése (Kvikne)
1842: Csiky Gergely születése (Pankota)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kóstoló


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Talán az okok ott keresendõk, hogy mindegy, egy gyerek diktatúrában vagy demokráciában, sõt még az is, szegénységben vagy gazdagságban nõ-e fel, a gyermekkor mindig a vágyak és a nosztalgia tárgyává válik, egy olyan idilli állapottá, melyrõl már pusztán beszélni is öröm. Az utóbbi évtizedben mindenesetre igencsak megszaporodtak az olyan mûvek, melyek a kádári Magyarországról beszélnek egy akkori gyerek történetein keresztül, az emlékek nyelvén. Garaczi László regényei, Kukorelly Endre TündérVölgye, Háy János többkötetnyi novellája vagy Németh Gábor Zsidó vagy? címû regénye feltétlenül ebbe a körbe tartozik, de a Harmonia Caelestis is legalább a határán mozog. Egy egész verseskötet azonban mindeddig nem szentelõdött ennek a témának.
 

Mindeddig: Nádasdy Ádám hatodik verseskönyve azt az ízt, a fiatalság ízét, forróságát, pezsgését és otthonosságát keresi, melyet történetesen az ötvenes-hatvanas évek Budapestjén felejtett – úgy tûnik, örökre. A nézõpontja óvatos és sokszor kételkedõ, azaz nem mondja egyszer sem, hogy az az íz jó volt, de azt számtalanszor, hogy volt és fontos volt, és hogy a hiánya feszítõ. Azaz nem megszépíteni igyekszik a múltat, pláne nem kimosdatni, annál inkább megmenteni saját élettörténete számára – merthogy annak a kornak a tagadása vagy felejtése saját akkori életének tagadását és felejtését is jelentené. És mivel gyerekként nyilván nem a politikán keresztül értette meg a világot, most sem azt keresi. Sokkal inkább az eltûnt vagy a felismerhetetlenségig átépült helyszíneket, az olvasmányélményeken átszûrt, amúgy nagyon is hétköznapi kalandokat és a mostanra már névtelenségbe olvadt barátokat.

Mindez azért is érdekes, mert Nádasdy Ádám két korábbi kötete, az 1998-as Elkezd a dolgok végére járni és a 2002-es A rend, amit csinálok már nagyszerû címeikkel is jelezték, milyen szemmel nézett ama kötetek megírásának idején Nádasdy a világra. Elõször mindig kérdéseket tett fel, alkalmasint tabunak számító problémákról, még ha a válaszok szorongatónak is ígérkeznek. Azokban a kötetekben a gyerekkorról megrendítõen szomorú versek is olvashatók, de mindez az élettörténet megragadását, a gyermekkori impulzusok megértését szolgálta, azaz az értelem elsõbbségének megteremtését az érzelmek felett.

Az új kötetben azonban mintha megfordulna ez a képlet: a gyermekkor nem az akkor elszenvedett lelki sérülések miatt érdekes, nem elõzményeként a gyötrelmekkel teli felnõttkornak, hanem azért, mert éppenséggel azokat a boldog motívumokat rejti, melyek az élet teljes értékû és talán felülmúlhatatlan részei. Magyarán: a felnõtt mintha csupán a gyerekkor eseményeit, kötõdéseit, biztonságát szeretné újraélni – csak akkor boldog, ha néha-néha ez sikerül neki. Talán ez a felismerés az oka annak, hogy néhol a beszéd is gyermekivé válik. Többször találkozunk például a finomkodó „csúnya” jelzõvel (pl.: „Kerülgetem magamban / e csúnya dolgokat” – A periférián), vagy olvashatunk egy gyerek szemszögébõl az így feltûnõen szûk horizontú világról.

A gyermekkor díszletei közé azonban nem csak az itt polgári család életének elmaradhatatlan kellékei, a falióra, a nagy ebédlõasztal, a porcelán ékszertartó vagy a zongora tartozik, hanem az elhallgatások, sõt a szülõk és a társadalom hazugságai is. Nem csak Wagner és a mindig rendezett könyvespolcok, de a távolságtartó apa, az etikett vagy a különórák határozott elvárásokban jelentkezõ terhei is. Ahogy A figyelõ szakaszban olvashatjuk: „Hallgasd a csendet, mondta. Szigorú / kudarc volt ez: nem hallottam a csendet.” A versekben tehát az a tapasztalat adódik át, hogy aki ebben a közegben nem tud megfelelni, szükségképpen veszít, azaz fusztrálódik, kedvtelenedig, sodródik. De a kötet legfontosabb ajánlata mégis csak az, ahogy újragondolja az önmagunkban kitörülhetetlenül ott lévõ, sõt az évek múlásával mintha egyre nagyobb helyet követelõ gyerek élményeinek, nyelvének és nézõpontjának jelentõségét. Azaz újfajta választ kínál arra a kérdésre, miért határozza meg a felnõttkort oly gyakran valami titokzatos, sokszor definiálhatatlan hiányérzet.

Mindezzel szoros kapcsolatban állnak a kötetben fel-felbukkanó, nyílt természetességgel beszélõ, de egyáltalán nem hivalkodó homoerotikus versek. Az intimitás ünnepi és hétköznapi helyzetei, azaz az egymásra találás öröme, a féltékenység, vagy az élettársi szennyes mosása éppúgy megfér ezekben a szövegekben, mint annak elpanaszolása, hogy a „másság” vállalása nem jár együtt azok azonnali elfogadtatásával, a tabuk feloldásával. Minden megkülönböztetés közül a beszéd tilalma tûnik a legfájóbbnak: „Mindig csak menni, sohasem beszélni” (Õszbe fordul), „Amirõl nem beszélünk, ott lóg a szobában” (Leng a csillár), és talán ezt ellensúlyozza, hogy a mûvek igyekeznek leküzdeni ezeket a korlátokat. Ritka szép szerelmes vers például az Adatátvitel címû, melyben Nádasdy egy szobor kifaragásánál használt vésõ mozgásához hasonlítja a fallosz játékát, egyben a kölcsönös megismerés eseményének, mely tehát sokkal többet árul el a jelenlévõrõl, mint személyes adatai, neve, kora vagy lakhelye.

De ha már fentebb a jelzõket említettem, hadd tegyem azt is hozzá, milyen nagy szerepet kap Nádasdy Ádám költészetében ez a klasszikus, a költõiség legõsibb rétegéhez tartozó eszköz, mely manapság mégis ritkán használatos abban a leíró, statikus formában, ahogy ebben a költészetben. A „bundás hátú rét”, a „ronda megkönnyebbülés”, a „kéjsóvár ponty”, a „sértõdött fogak” vagy a „tiszteletre éhes tanár” szerkezetek, hogy csak néhányat említsek, emblematikus részei ennek a mindig finom eszközökkel élõ, visszafogott, de végtelenül érzékeny költészetnek. Az elégikus hangot épp az ezekben rejlõ kizökkenések, humoros feszültségek, meglepõ asszociációk ellenpontozzák és teszik a kortárs költészet ironizáló közegében is párbeszédképessé.

Nádasdy Ádám: Az az íz
Magvetõ Kiadó, 2007
76 oldal, 1990 Ft

 
 
 

Bedecs László

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu