buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Elmélkedés a versrõl


2007.07.04

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kányádi Sándornak abból a szállóigévé vált mondatából indulnék ki elmélkedésemben, miszerint a vers az, amit mondani kell. Igaz ugyan, hogy ez egy egyszerû meghatározás, amely a versnek a szóbeliséghez való kötöttségét hangsúlyozza (mond), de tartalmazza a kellés imperatívuszát, felállít egy követelményt is a verssel szemben (kell), éspedig azt, hogy mondani kell. Abban pedig megegyezhetünk, hogy az, ami a mondani kell belsõ igényébõl fakad, az bizonyára hasznos és szép, lévén hogy elemi emberi szükségleteknek tesz eleget. Amit tehát mondani kell, azzal kapcsolatban egyszerre merül fel egy racionalizálható, szükségletekkel és érdekekkel kapcsolatos igény és egy érdek nélküli, azon túli elvárás.

Az embernek az irodalom iránti igénye, ha ugyan messzire is távolodott a szóbeliség korától és köreitõl, csak látszólag lépte túl az írásbeliség és a Guttenberg-galaxis határait, hiszen nem szakadhat el teljességgel a szótól, a hangzó nyelvtõl senki, amely által – Kosztolányira hivatkozva – maga a lélek ölthet testet. Szerinte ugyanis egyenesen a csoda birodalmába tartozik az, hogy a levegõ mozgatta hangszálainkkal kifejezhetjük mindazt, amit érzünk, amit gondolunk.

De a mondani kell igényének megfogalmazása a verssel kapcsolatban nyilván kiszélesíthetõ és kiszélesítendõ: értelmezésem szerint magára a mondanivalóra, az üzenetre is vonatkozik. Arra, hogy mit üzen a vers által a költõ a mindenkori olvasónak. Sõt, Vörösmartyt parafrazálva: megy-e versek által a világ elõbbre? Ha volt egykor érvényes, sokak által meghallott és felfogott üzenete valamely költõnek, elmondhatja-e ugyanezt róla egy következõ generáció és korszak olvasója? Milyen hatásfokú a versbe kódolt üzenet? Talál-e befogadót, toboroz-e híveket magának a költõi üzenet, s az egykor létrehozott vers miként találja meg helyét a folyamatos szövegtermelésben? Korszerûnek vagy idõszerûnek kell-e lennie a költõnek, illetve versének?

Sorjáztathatók, íme, a kérdések, sõt azt gondolom, a legalkalmasabb társ környezetében tesszük ezt, hiszen akinek új könyvét most mutathatjuk be, annak szavára, tiszta és nemes eszméire, komoly logikai és nyelvi játékaira huzamos idõn keresztül érdemes volt figyelnünk, s ha most visszatér régi olvasóit megörvendeztetni s újakat meghódítani, akkor kövessük kellõ figyelemmel, sõt kérjük meg, mint „ordas eszmék” ideje közeledtén a német Thomas Mannt a mi Attilánk, hogy: „ülj le közénk és mesélj (…), hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

S hogy mirõl beszélhetne a költõ? Arról, hogy – újból József Attilát idézve – „mi a szép, mi a baj.” Markó Bélának a szép és a baj iránti érzéke egyaránt fejlett, s talán ebbõl következõen választotta a költõi pályát, amelynek kezdetei legalább negyven évre nyúlnak vissza, s azt lehet mondani, hogy éppen akkor ragaszkodott leginkább a széphez és a baj kimondásához, amikor állandó fenyegetésnek és veszélyeztetésnek volt kitéve a szép, a baj pedig már-már mérhetetlen volt köröttünk és bennünk. Ezt a fajta esztétikai és etikai választást éppen a szonett mûforma mûvelésével nyilvánította ki, amelynek ugyanakkor teherbírását is próbára tette. Alkalmassá tette ugyanis a baj kimondására, akárcsak klasszikus költõelõdje, József Attila a Hazám címû szonettciklusban. Markó viszont nem külsõ, hanem a belsõ valóságot felmutatva fogalmazta üzeneteit a bajról.

Meggyõzõ példája lehet a mondottaknak az Akár a mamutot címû verse. Ebben egy távoli jövõ perspektívájából néz vissza saját jelenére a vers beszélõje („egyszer majd minket is rekonstruálnak”), és mondja ki, hogy végül is a versnél hitelesebben vall életünkrõl egy sikoly: „tán többet érne, ha utánunk más nem maradna, csak sikoltozásunk.” Igen ám, de ezt a felismerést éppen versben, éspedig a formai tökélyt megvalósító szonettben teszi Markó Béla. Mintha azt sugallaná ezáltal, hogy a szép és a baj elválaszthatatlan egymástól…

Mert az, ami a költõi gondolatmenet szerint hitelesen vallana a jövõ számára életünkrõl, az a sikoltozásunk lenne, viszont a „gyötrõ láz” vagy a „szenvedõ szenvedély” hangja nem marad fenn. Üzenetet rólunk a jövendõnek a könyvtárak mélyén rejtezõ „tépett könyvek” õriznek, azokban találhatnak majd élet- és nyelvemlékeket a gyakorlati élettõl kissé elszakadt „szorgos filoszok”, a jövõ korok betû- és könyvimádó kevesei, akik véletlenül megtalált írott szavakból építhetnek fel majd valamiféle vázat arról, hogy hogyan éltünk, mit éreztünk és gondoltunk mi, valamikor a huszadik század végén. Ez a rekonstrukció azonban az eleven életet nem helyettesítheti, ahogy a költõ mondja szentenciózusan: „a szabály szerint rendezett sorokba nem férhet életünk.”

A költõ által megfogalmazott végsõ következtetés, miszerint „hiába szól a vers”, mégsem az elhallgatás aktusát készíti elõ, hanem éppen a mûvészi teremtését: létre kell hívni a verset, formát kell adni a gondolatnak, hogy mondható legyen, amit mondani kell. Ami ugyanis formára lel, csak az találja meg, csak az tölti be szerepét a létben. Márpedig a versnek szerepe van életünkben, hiszen mondani akarjuk, amit mondani kell. Már csak ezért is illõ üdvözölnünk azt, aki a teremtésnek ezt a módját választja. Üdvözlet hát a költõnek!

(Elhangzott 2007. május 25-én, a könyv kézdivásárhelyi bemutatóján)

Markó Béla: Hány életünk volt. Kilencvenkilenc szonett
Szerk.: Kelemen Hunor
Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2007

 
 
 

Borcsa János

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu