buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az értelmiség védõbeszéde


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Albert Gábor Védekezõ halálraítéltek címû esszéje fura szerkezetû írás. Elõször Szókratész két perérõl, azok körülményeirõl, szellemi és történeti hátterérõl olvasunk. Majd hirtelen amolyan esszéként az esszében, Mihail Bakunyinnak, a modern anarchizmus atyjának Gyónás címû mûvérõl esik szó, amit a fogoly forradalmár egyenesen a cárnak írt védekezõ bûnvallomásként – vélhetõleg ennek köszönhette az életét. Aztán visszatérünk Szókratészhez, és levonhatjuk a tanulságokat: Míg Bakunyin, az addig minden együttmûködést megtagadó konok lázadó mintha „azonosságot vállalt volna a taktikázó, a csupán élete mentése érdekében bûnbánót játszó Bakunyinnal”, addig Szókratész nem az életét, hanem az igazságot védte. De vajon miért épp e két figurát állítja szembe egymással a szerzõ? Kereshetett volna mást is Szókratészt ellensúlyozandó. Talán mert mindketten joviális kinézetû, nagydarab, szakállas férfiak voltak?

Albert Gábor aktualizálja a történelmi sorsokat és eseményeket, ezt expressis verbis ki is mondja: „Mikor a görög történelmet olvasom, magunkról olvasok, mikor a görögökrõl írok, magunkról írok.” Athén véres belháborúi a huszadik századi magyar rendszerváltások párhuzamai, Szókratész kora pedig a mi korunké: Athént ekkor két szellemi tábor uralja, a „modernista”, valójában nihilista, relativista, dekadens szofisták és a merev-korlátolt hagyományõrzõk. Közben a demagógok által megvezetett nép puszta tömeggé süllyedt, tudattalan csõcselékké aljasult, ami még a saját érdekeit sem ismeri föl, sõt a társadalom kiválóságait elûzi vagy elpusztítja. Ebben a közegben talál magára és végzetére Szókratész, a független értelmiségi ideál-tipikus alakja, akit a „restaurált, epigon-demokrácia szofistának, ellenségnek tekintett, a ’felvilágosult’ szofisták viszont a saját bõrükön érezték, hogy benne kell tisztelniük legnagyobb ellenfelüket.” Míg ez utóbbiak a fogalmak, s vele minden érték megsemmisítésére törekednek, addig Szókratész a fogalmakban rejlõ ellentmondások kimutatása révén jut a lényegig. Mindent kritikája tárgyává tesz, legyen politikai vagy vallási hagyomány, bármiféle kultusz, világkép, értékrend. Nincs számára szent tehén, szkepszise mégsem méreg, hanem gyógyír. Azaz csak lehetne, ha megértenék.

Az analógia persze némely ponton sántít. Nálunk nincsenek, és nem is lehetnek „merev hagyományõrzõk”, mert nincs hagyomány. Az – szemben a régi Athénnal – elpusztult. A hagyomány lényege a folytonosság, ezért azt nem lehet sem teremteni, sem mûvileg fölújítani. Így mikor a szofistákat és azok híveit zsigerbõl az ún. „balliberális” értelmiséggel azonosítanánk, érdemes arra gondolni, hogy számos vonásuk az ún. „jobboldal” rétoraiban is föllelhetõ. Akik ma bármiféle tradicionalizmus nevében ágálnak, zömmel éppoly urbánus, (poszt)modern és „nyugatizált” figurák, mint akik ellen beszélnek.

Ha nem volnának a mai helyzetre tett utalások, azt hihetné a nyájas olvasó, hogy egy régi, még a háború elõtti idõkben született mûvet lapozgat. Olyasféle esszét, amilyet Kerényi Károly vagy a fiatal Hamvas Béla írt. Nyelvezete, szóhasználata egyszerû, a stílus majdhogynem szikár, mégis élvezetes. Nem próbál álságosan objektív lenni, saját szenvedélyes ítéleteit nyíltan fölvállalja. A tudományoskodást éppúgy kerüli, mint a divatfilozófusokra jellemzõ, könnyed eleganciának beállított vásáriságot. Gyanítom, e halódó (vagy talán már halott) írástudói tradíció fölvállalása a szerzõ részérõl tudatos. Ráadásul ezt mindennemû hõsi póz nélkül teszi: írása nincs telitûzdelve más eszszéisták – fõleg a mûfaj nagyjai – idézeteivel, mint szokásos az ilyen, amúgy is ritkaságszámba menõ filoszok körében. A Védekezõ halálraítéltek a halálra ítélt klasszikus értelmiségi lét védõbeszéde.

Albert Gábor: Védekezõ halálraítéltek. Szókratész és Bakunyin
Pont Kiadó, 2007
119 oldal, 1730 Ft

 
 
 

Farkas Attila Márton

Pont Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu