buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Nekem szülõhazám….”


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Monumentális vállalkozás. Randolph L. Braham, a világhírû magyar származású történész, holokauszt-kutató és munkatársai, különbözõ forrásokat – és nyilván saját kutatásaikat – felhasználva összeállították, elkészítették a korabeli Magyarország (41 vármegye és három közigazgatási kirendeltség) településeinek holokauszt enciklopédiáját. A 23 szerzõ – történész, helytörténész, levéltáros, muzeológus, könyvtáros, újságíró – hihetetlenül gazdag szakirodalomból dolgoztak, közel ezer levéltári kiadvány, magyar és idegen nyelvû napi- és hetilap, folyóirat, bírósági dokumentum, kéziratban és nyomtatásban megjelent történeti munka, tanulmány és szépirodalmi mû, memoár adatait, beszámolóit használták fel.

A két vaskos kötet szócikkeinek felépítése hasonló: elõször az adott vármegye zsidóságának történetérõl olvashatunk, majd az egyes településekrõl: arról, hogy ott mikor jelentek meg az elsõ zsidók, mikor és hogyan jöttek létre zsidó közösségek, hitközségek, milyen volt a szervezettségük, kik voltak nevesebb tagjai, milyen volt a kapcsolat a magyarokkal.

A többnyire viszonylag rövid áttekintések után következnek a bõvebb leírások, beszámolók a magyar-zsidó történelmi érdekközösség felbomlásáról, arról a folyamatról, ahogy az õszirózsás forradalom, majd a Kommün bukása után a mindinkább jobbra tolódó kurzusok alatt folyamatosan megkérdõjelezték, visszavették a magyar zsidóság – 1867-ben kezdõdött – asszimilációjának, társadalmi integrációjának eredményeit, egyre erõsödött az antiszemitizmus, a zsidótörvények következtében pedig a zsidók helyzete gazdaságilag, társadalmilag, pszichésen egyre elviselhetetlenebbé vált.

Az utolsó stációknak különösen nagy figyelmet szentel az enciklopédia. A zsidók összegyûjtése, gettósítása, majd deportálása a hat mûveleti zónára osztott történeti Magyarország területérõl az alábbi sorrendben folyt: I. zóna: Kárpátalja, Északkelet-Magyarország, II. zóna: Észak-Erdély, III. zóna: Észak Magyarország (ide tartozott Borsod-, Fejér-, Gyõr-, Heves, Komárom-, Nógrád vármegye) IV. zóna: Dél-Magyarország a Dunától keletre, V. zóna: Nyugat-Magyarország. Július 6-án Horthy a külföldi politikusok tiltakozására leállíttatta a deportálásokat, így a VI. zónából, vagyis Budapestrõl már nem szállították koncentrációs táborokba a magyar zsidókat – itt 119 ezren élték meg a felszabadulást –, a Pest környéki települések zsidósága azonban nem kerülte el a sorsát.
A német megszállás elõtt – munkaszolgálatban, Kamenyec-Podolszknál és Újvidéken – 63 ezer magyar zsidót gyilkoltak meg. A megszállás alatt 501 507 fõt; közülük 435 ezer magyar honfitársunkat 1944. május 15. és július 8. között – vagyis nem egészen két hónap alatt! – 147 vonattal deportálták Auschwitzba.

A részletekben akad ugyan eltérés, de a lényeget illetõen a különbözõ történetek között nincs sok különbség. Nagyjából mindenütt ugyanolyan embertelen körülmények – éhség, alapvetõ higiéniai feltételek hiánya, hideg, folyamatos lelki és fizikai megalázás – uralkodtak a gettókban (amelyek helyszínéül gyakran téglagyárak, erdõk szolgáltak); a rendõrök, csendõrök válogatott kínzásokkal – nemi szervek verése, családtagok egymás elõtti kínzása – igyekeztek elszedni a pária létre jutott zsidók értéktárgyait. Az is sokatmondó tény, hogy a zsidóktól elkobzott javak, házak, üzletek megszerzése iránt milyen nagy volt a többségi társadalom érdeklõdése, igénye. (A megsemmisítés egyáltalában nem pusztán ideologikus cél volt, az szorosan összefonódott a pénzeszközök, a munkaerõ, az élelmiszertartalékok, a katonai-háborús gazdasági teljesítmény újraelosztásával, a háború okozta szociális terhek könnyítésével. A magyar zsidók elûzése és megsemmisítése magyar-német gazdasági, pénzügyi közös vállalkozás is volt.)

A borzalmak monotóniáját idõnként a humánum megnyilvánulásai törik meg: polgármesterekrõl, rendõr-, és katonatisztekrõl, köztisztviselõkrõl, hétköznapi emberekrõl szól a krónika, akik próbáltak enyhíteni a törvények szigorán, vagy zsidó honfitársaikat mentették. Miskolcon például a passzív ellenállás jegyében több városi illetve megyei tisztviselõ, alkalmazott ment április végétõl május elejéig betegszabadságra, hogy ne kelljen részt venniük a rendeletek alkalmazásában. A 18 éves Jorkó Erzsébet hamis igazolvánnyal próbálta ismerõsét kimenteni a gettóból, bebörtönözték. Nagyváradon többen is példamutatóan helytálltak. Tóth József gimnáziumi tanár, a rendfõnök beleegyezésével kilenc tanítványát rejtegette a premontrei gimnázium pincéjében, a pedellus élelmezte õket. A görög katolikus fõiskola rektora, egyik tanára és gondnoka is gyerekeket bújtatott. Szabó Lajos református lelkész és Ópalotay János római katolikus káplán pedig sok hamis keresztlevelet állított ki.

Jó és fontos tudni ezekrõl és a hasonló esetekrõl, s a közvéleményben is tudatosítani kellene, hogy igenis, létezett egy másik Magyarország is. Akadtak becsületes, segítõkész emberek, akik akár az életüket is kockáztatták mások megmentéséért, s nem csak olyanok, akik a zsidók elhajtását, bevagonírozását közönyösen, vagy nevetve, gúnyos megjegyzésekkel kísérve nézték végig.

A szerzõk felidézik a háború utáni idõszakot is: hányan maradtak életben, hányan alijáztak Palesztinába (Izraelbe), maradt-e valami nyoma az egykor virágzó zsidó közösségeknek. Szó esik – errõl kevesen tudnak – a második világháború utáni itthoni zsidó-lincselésekrõl: többek között az 1946-os kunmadarasi, miskolci, s az 1956-os hajdúnánási pogromról. Errõl, mint általában a magyar holokausztról, „zsidókérdésrõl” a Kádár-rendszerben nem lehetett beszélni: tabutéma volt.

Az elsõ kötetet Braham professzor nagyívû, a magyarországi zsidóság történetét áttekintõ tanulmánya vezeti be, a két kötetet gazdag fényképanyag, s a vármegyéknek a holokauszt legfontosabb történéseit feltüntetõ térképei illusztrálják. A pótkötetben a felhasznált szakirodalom, kislexikon (a jiddis, héber, német eredetû szavak, illetve a zsidó vallással, szokásokkal, intézményekkel kapcsolatos szavak, kifejezések, elnevezések, rövidítések szószedete), történeti kronológia, névmutató, s a földrajzi helyek mutatója található. Braham elõszavából kiderül, hogy a könyv megjelentetését elsõsorban néhány amerikai zsidó szervezet és magánszemély nagylelkû adománya tette lehetõvé. Meglepõ, de a vállalkozást egyetlen magyar alapítvány és kormányszerv sem támogatta. Ezért is, hogy a közel hat kilós, nagyon szép kiállítású enciklopédia – érthetõen – drágára sikeredett. Így azonban félõ, hogy nem minden érdeklõdõhöz jut el ez a megkerülhetetlen kézikönyv.

Kertész Imre szerint a holokauszt gyökerei, oka, „értelme” csak a kibeszélés, a múlttal való szembenézés révén válhat megérthetõvé, átélhetõvé. A vele való foglalkozás lényege, hogy ne távolítsuk el a történteket, hanem értsük meg: a század botránya nem irracionális, érthetetlen történéssorozat, hanem nagyon is az emberi természethez tartozik. Szomorú tudás ez, de mégis erõt adó, morális tartalékot jelentõ.

Randolph L. Braham fõszerk: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája
I. Abaúj-Torna Vármegye – Máramaros vármegye, 727 oldal
II. Maros-Torda vármegye – Zemplén vármegye, 728–1391 oldal
III. Függelék, 1393–1590 oldal
Park Kiadó, 2007
19 500 Ft

 
 
 

Gervai András

Park Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu