buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Olvasni csak pontosan, szépen…


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vladimir Nabokov – a ritka, kétnyelvû írók egyike a világirodalomban – mûveinek jelentõs részét maga fordította angolra. A Szólj emlékezet! címû önéletrajzi prózáját, amely a múlt év végén jelent meg magyarul, 1967-ben angol nyelven publikálta, átdolgozva a Más partok címû, 1954-ben oroszul írt regényét. A magyarul most kiadott Tündöklés címû regény, amely sok szempontból a Szólj emlékezet! elõzményének tekinthetõ, szintén két nyelven, két változatban íródott. Az elsõ, az orosz nyelvû változat 1932-ben jelent meg Párizsban Podvig (magyarul: Hõstett vagy Mártírium) címen, míg az angol nyelvû változatnak Nabokov a Glory címet adta, melyet Hetényi Zsuzsa a történet értelmezésébõl kiindulva Tündöklésnek fordított magyarra. A regényt angolra Nabokov fia fordította, s az író stilizálta és készítette el a végleges szöveget. Mivel a Szólj emlékezet!-et is angolból fordították magyarra, az Európa Könyvkiadó – helyesen – a Tündöklés esetében is folytatta ezt a hagyományt. Egy kétnyelvû írónál, fõleg ha a szöveggel végzett aprólékos-gondos munkálkodását is figyelembe vesszük, úgy gondolom, a késõbbi változatot illik érvényesnek tekinteni. Egyébként a Tündöklés szövegében végig jelen van az orosz nyelv – az orosz versidézetek, a szimbolikus jelentésû szavak, mint például a búcsúzáskor mondott proscsaj, amely a mû egyik vezérmotívuma, az angol szövegben megmaradtak.
 

Nabokov a Tündöklés hõsét, Martint felruházta saját önéletrajza elemeivel. Ahogy a regényhez írott elõszavában utal rá, ez a fiatalember bizonyos mértékben felfogható „távoli unokatestvérének”, akit azonban nem ajándékozott meg semmilyen tehetséggel, így írói tehetséggel sem, „nem hagyta, hogy a mûvészetben leljen otthonra”. Martin ugyanakkor szuperérzékeny, mint egy szeizmográf, a lélek legfinomabb rezdüléseire is reagál, szenzibilitása, noha nem mûvész, alkotói érzékenység, amely szinte parttalanul árad szét a regényben, összemosva az álmokat a valósággal, megelevenítve az élettelen tárgyakat, új, furcsa megvilágításba helyezve a mindennapi történéseket. Martin Edelweiss „számûzött”, emigráns, a külföldieknek orosz, az oroszoknak svájci; édesanyjával 1919-ben elhagyta Oroszországot, majd svájci rokonuknál telepedtek le. Még elutazásuk elõtt, a Krím félszigeten értesültek az apa haláláról. A történet helyszínei Cambridge, ahol Martin diákéveit töltötte, a családi otthon, Svájc, Berlin, az orosz emigráció közege és a számtalan utazás. Martinnak a vonat szenvedélyévé vált: a vonatozás a regényben mindig összekapcsolódik önfeltárulkozásával, a feltoluló emlékekkel, s a felfokozott érzékenységgel. Martin reménytelen szerelme Szonya, aki vele éppúgy játszik, mint a többi férfival, akik szerencsétlenségükre a vonzáskörébe kerültek. Martin Szonyával közösen találja ki azt a nem létezõ, fantasztikus országot, melynek a Zoorland nevet adják, ahová nem csak elvágyódik, de ténylegesen meg is akarja találni. Martin saját felfokozott kamasz szenzibilitását kivetíti korára is: „Semmilyen más korban nem volt ennyi csillogás, ennyi merészség, ennyi terv”. Minden törekvése arra irányul, hogy álmai beteljesüljenek, s a regény folyamán a maga kis világában fokozatosan meg is éli ezt a beteljesülést. Gyermekkorában arról álmodozott, hogy futballozni fog és kapus lesz, s mindez Cambridge-ben megvalósult; egy dél-franciaországi vonatút során ugyanazok az élmények érik, mint gyerekkorában; mint hajdanán, megpillantja a „fények nyakláncát, messze, távol, a sötét hegyek között”. S miután kiszáll egy Molignac nevû kis állomáson, átéli a tökéletes szépség és a teljes szabadság állapotát. Különben a molignac-i utazás a végsõ, nagy kaland elõjátékának tekinthetõ: ez is utazás az ismeretlenbe. Martin kitapasztalja, hogyan élhet inkognitóban, hogyan vegyülhet el az emberek között. Miután talál egy eladó házat, Szonyával kapcsolatban tesz még egy utolsó kísérletet: felajánlja a lánynak, hogy éljen ott vele. Szonya persze elutasítja.

Martin végül úgy dönt, hogy megvalósítja „veszélyes és ördögöt kísértõ” tervét. Igaz, soha nem politizált, amiért az emigráns körökben rosszallóan tekintettek rá – Nabokov regényében különben is a politikai események csupán zavaró háttérzajként kísérik a történetet –, mégis arra az elhatározásra jut, hogy átszökik a határon, Oroszországba megy, feláldozva életét, betöltve mártíriumát. A Tündöklésben az oroszországi út terve összemosódik a Zoorlandról szõtt álmokkal, s Nabokov nyitva hagyja a regény befejezését. Martin eltûnt, barátai csak találgatják, hogyan alakulhatott a sorsa…

Nabokov prózáját csak lassan érdemes olvasni. Hiszen csak a lassú olvasás folyamatában tárulhat fel a „tündöklõ dicsõség, a szeretet, a föld iránti gyöngédség és még ezer titokzatos erõ”, ami e prózának a lényege és gyönyörûsége. A Tündöklésben minden apró részletnek, a szó fizikai értelmében „súlya” van: nem tudni, mivé nõ ki, s micsoda burjánzásba kezd. Nabokovnál a láz például karikatúrákat rajzol, ormányos bögrék, görbe Bourbon-orrok, vastag néger szájak jelennek meg munkálkodása nyomán. Vagy egy másik példa. Mikor Szonya, miután megbántotta Martint, kimegy a szobából, utána púderfelhõ maradt, akár a lövés után a puskapor; s egy meggyilkolt harisnya feküdt élettelenül. Mindaz, amire Nabokov elbeszélõje rácsodálkozik, mozgásba lendül, s furcsa átalakulásba kezd. Voltaképpen Nabokov szerint ebben rejlik az irodalom lényege és rendeltetése, persze, ha szakítunk rá elegendõ idõt, hogy felismerjük. A Tündöklés hõse, Martin, noha nem mûvész, az ideális befogadó prototípusa, vagyis az ideális olvasóé; ez is az egyik értelmezési lehetõsége e talányos mûnek. Hiszen õ az, aki „… az irodalomban sem az általános értelmezést kereste, hanem a váratlanul felbukkanó, napsütötte tisztásokat, ahol az ember úgy kinyújtózhat, hogy az izületei is beleropognak, aztán mozdulatlanná dermed…”

Vladimir Nabokov: Tündöklés
Fordította: Hetényi Zsuzsa
Európa Könyvkiadó, 2007
243 oldal, 2400 Ft

 
 
 

Szőke Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu