buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A teremtés megtartása


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha hihetünk Roland Barthes-nak (és én szeretek neki hinni), a testünkkel olvasunk. Az olvasás a test egyfajta gesztusa, amelyben a szem egyenletes finom oda-vissza mozgása ugyanúgy kifejezõdik, mint az idõnkénti fészkelõdés a széken, a kéz vagy a kar elzsibbadása az ágyon, ha mondjuk, ott olvasunk. Az olvasást mindig valami megzavarja, maga ez a folytonosan kizökkentett és medrébe visszatalálni igyekvõ folyamat az olvasás. És ezt a folytonosan felkavaruló, ám mindig nyugalmat keresõ eseményt (úgy is, mint megfelelõ helyet felmérõ processzust, egy lugas árnyékába vagy egy szoba csendjébe való visszahúzódást stb., és abban az értelemben is, hogy az elvonatkoztatás fokozataihoz is egyfajta eny-hület, leülepedés szükséges), nos ezt az eseményt a testünk emlékként elraktározza.

Épp ez történt velem is, amikor a kezembe vettem Hoffmann Fantáziadarabok Callot modorában címû kötetét. Tudniillik tizenhat évesen kellett tõle olvasnom egy szöveget, és bizony, a testem akkor nagyon berzenkedett ez ellen. Kínosan feszengtem székemen. Legyûrtem valahogy a penzumot, de emlékeim szerint mégsem nyertem meg kettõnk, a könyv és olvasója küzdelmét. Csak jóval késõbb, az újraolvasás során könyvelhettem el némi kéjesen pimasz érzést, hogy valamit megsejthettem Hoffmann csodásan poétikus prózájából. Mert éppen ez az ambivalencia talán a leginkább jellemzõ a romantikus prózaszervezõdésre: valamiképp ellenáll az olvasásnak, miközben tárulna fel és áradna az olvasó felé a szövegvilág. A megtorpanás, az ellenállás és az áradás ellenmozgásai teszik próbára leginkább a romantikus szövegekkel való találkozásunkat.

Ugyanakkor mégis magunkra ismerhetünk bennük, ha azt a bizonyos megfelelõ viszonyulást, melyet mindenkinek saját magának kell megtalálnia, sikerül megteremteni a mûvel. A romantika különös erõvel szabadította fel az érzékeket, az értelmet és a fantáziát a könyveket olvasó, a szobrokat, festményeket nézõ, a természet alkotásait szemlélõ és zenét hallgató emberben. Persze sok esetben ez inkább elszabadulásnak minõsült. Ismeretlen erõk mámorító, mitikus hatalmának az emberre történõ rászabadítása volt mindez a romantikus mûvészet részérõl, amelyben Hoffmann, Novalis és Friedrich Schlegel nyomdokain haladva kétségtelenül a legmagasabbra tört. Ugyanakkor az elszabadulásnak már-már a káosszal rokon mozgásvilágát a romantikus teremtõ aktivitás a mûalkotás egy sajátos formájának megalkotásával próbálta féken tartani. S ez nem volt más, mint a progresszív egyetemes poézis, melynek megannyi prózai, költõi, zenei és kritikai változata született meg. Ez a wagneri összmûalkotás eszménye egy korai változatának tekinthetõ, és mondhatjuk, hogy Hoffmann-nak a valószerût a csodással és a fantasztikussal vegyítõ, költõi ihletettségû és zenei dinamikájú prózanyelve méltón teljesíti ki a koraromantikusok progresszív terveit, illetve készíti elõ a wagneri zenedrámát.

De talán helyesebb lenne Hoffmann írásmûvészete kapcsán összmûvészet helyett inkább a mûvészetek közötti terek plasztikus és ritmikus megteremtésérõl beszélni. És ezeket a köztes tereket az utazó rajongó alakja járja be, köti össze. Az utazó rajongó fogékony a mûvészet teremtõ és befogadó aktivitására, merthogy itt a zene hallgatása vagy egy spontán beszélgetés valamely könyvrõl vagy zenemûrõl nem pusztán visszaadása az élménynek, hanem személyes újrateremtése annak. A befogadás teremtés, miként a teremtés sem független az alkotót ért hatásoktól. Ebben a jellegzetességében a romantikus prózamûvészet megelõlegezte az intertextuális mûvészeti alkotási folyamatot, és nem csupán reflexív hajlamával, hogy ti. folytonosan humorral vagy iróniával reagál a nyelvi és egzisztenciális történésekre (ebben a prózában elsõre zavartalanul lehet az „emberkék” kifejezést a kék szín valamely testiesebb vagy épp humánus árnyalataként olvasni a kis ember szinonimája helyett). Hanem és legfõképp azért, mert a hoffmanni költõi prózateremtés más mûalkotások olvasásában, legyenek azok egy zseniális képzõmûvész fantasztikus lapjai, Mozart operája vagy éppen Cervantes regénye – írásra ösztönzõ inspirációt talál, s ebbõl az inspirációból, alkotás és befogadás kettõsének indíttatásából hoz létre új mûvet.

A mûvészetek köztes tereinek vándorló, utazó, rajongó bejárása legfõképp narratív szinten bontakozik ki. A költészeti technika elsõsorban Hoffmann arányérzékében érhetõ tetten. Abban, ahogyan a zene ritmikus, dallamos lüktetését a hangszerek allegorikus szerepeltetésén túl a próza nyelvébe vezeti, lágyítja vagy olykor erõsíti fel. Miközben a cselekményvezetést, a drámai vagy csupán a mindennapi élet történéseinek fordulatait, egy-egy szereplõ felléptetésének-eltüntetésének dinamikáját úgy oldja meg, hogy az olvasó érdeklõdése ne csillapodjon, mi több, éppen hogy maradjon nyitott a következõ eseményre. Mindezt nem utolsósorban a fantasztikum, a csoda és a valószerû arányos elegyítésével éri el Hoffmann. S persze ezt a romantikus elegyet leírásainak, alakformálásainak, helyzetfestéseinek remekléseivel teszi még plasztikusabbá. Külön érdekessége a könyvnek, hogy valamennyi fejezetet Hoffmann lendületes vonalvezetésû karikaturisztikus rajzai vezetik be.

A Cartaphilus Könyviadó gondozásában megjelenõ könyv Hoffmann életmûve újrafordított kiadásának elsõ darabja. A Horváth Géza által animált heroikus munka során az olvasó bõséges jegyzetapparátust kap segítségül romantikus kalandozásához, és értõ utószó igazítja el az érdeklõdõt útja során ugyancsak Horváth Géza tollából. Egyfajta Hoffmann-reneszánsznak lehetünk jólesõen tanúi, ha azt is megfontoljuk, hogy nemrég egy gazdagon és igényesen válogatott tanulmánykötet jelent meg a német romantika nagy alakjának írásmûvészetérõl. Borges egy helyütt azt írta, hogy a földön örök ellenségnek számító megtartani és teremteni szavak a mennyben szinonimák. Ebben az értelemben mennyei vagy éteri Hoffmann költõi prózája, azaz hogy képes a teremtést megtartani – egyrészt kimeríthetetlen fantáziája segítségével, másrészt olvasójában továbbélõ élményaktivitásával.

E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában
Ford.: Horváth Géza
Cartaphilus Kiadó, 2007

 
 
 

Valastyán Tamás

Cartaphilus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu