buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az embertelen túlpart


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Többszörösen kivételezettnek érezheti magát az olvasó, aki Harcos Bálint új könyvével találkozik. Elõször is, mert aki itt ír, itt beszél, azt a lehetetlen teljesülés démona ûzi szemünk elõtt, s ez ritka élmény sokszor kis tétekben játszó fiatal(abb) irodalmunkat elnézve. Másodszor, mert a Naiv Növény címû munka, miként minden, az írótól várható további megnyilatkozás, a fiktív, személyes hagyatékból közreadott ritka nyilatkozatnak, ráadásnak tûnik: az író ugyanis öt évvel ezelõtti elsõ-utolsó kötetével, a Harcos Bálint Összessel rögtön összegezte és komplett életmûvé is avatta a bemutatkozás fontos, korai szakaszát. Sugalmazásának lényege talán az volt, hogy az én az örök kezdet küszöbén toporogva képtelen belépni saját személyes lét-históriájába, s a végletes élethazugság terhét vállalja magára az, ki maga-rendezte szempontok szerint, kényelmes elõadást alkot e hozott anyagából. Merthogy láthatóan abból dolgozik Harcos beszélõje most is: az experimentális vallomásosság, az európai önéletírás legkülönbözõbb mintáit váltogatja új mûvében, élet-halál kérdéseit nagy szintetizáló hajlammal, jó érzékkel emeli át a szakralitás széles hagyományából vagy a modern irodalom által gerjesztett, önjáró szövegbravúrok közül, nem beszélve arról, hogy jócskán megszedegeti, mégha kissé kelletlenkedve is, a „filozófia fájának” túlérett, ehetetlen gyümölcseit.

A prózamû beszélõje a „puer senex” (bölcs ifjú, fiatal öreg) koravén, nem növõ figuráját, irodalmi archetípusát magáraöltve nyer bebocsáttatást saját történetébe, mely – nem lehet eléggé hangsúlyozni – sosem azonos az események egymásutánját lineáris megéltségként kiadó gazdag élettapasztalással. Tehát nem külsõ büntetés vagy akadály, hanem az egzisztenciához való hozzáférés követelõzõ igénye fûti ezt a helyreállító munkát, mely mellé segítségül szegõdik az idõ visszafordíthatóságának, végtelen alakíthatóságának írói leleménye és a személyiséget teljességében adoptáló, nagy erejû költõi nyelv. Nagyobb bajba sodorjuk magunkat, ha névvel-címmel ellátott, barátként fellépõ, közlékeny beszélõt szeretnénk a könyv mellé rendelni, hiszen a Naiv Növény-titulus legkézenfekvõbb olvasatban is a bevett személyiségjegyektõl, az irodalomtól mint „vox humana”-tól való tartós irtózást hangsúlyozza; emellett pedig monogramként (N. N.) eleve utal az írás anonim mestereinek évszázados rejtõzõ mozdulatára.

Az olvasó elõl egyszerre elzárkózó, majd feszélyezõ nyíltsággal odaforduló beszélõt láthatóan az írásban elérhetõ mozgás, a honnan-hová kérdése izgatja, s a részkérdések pedantériáját, a kicsiségeket egyébként is sújtó erõfölénye miatt közömbösnek tûnik számára a tartózkodás véletlen tere, átmeneti ideje. A legtöbb, amivel megajándékozhat bennünket ez az írásmód, egyfajta transz-élmény, egy merész mûvészi átló meghúzása, mely a lázadás, a tagadás, az ellentmondás eszközeivel vág utat a szabályok, kötöttségek ellenséges bozótjában – abban a vadonban, melyet érzésünk szerint a fundamentalista erkölcsi számvetés heves igénye varázsol hõsünk köré. Ezért aztán a katasztrófát követõ szemrevételezés nyugodt utómunkája helyett (mely a költõi feltárás egy régi opciója) Harcos a beletemetkezõ, viharos testvériség, a baj forrásáig, gyökeréig, közepéig hatoló tanú/áldozat pozíciójába helyezkedik általában. Összes mûveit ismerve, több mint jelképes, amit egyik kiemelkedõ versében (A halászok kihajóznak viharban is) ennek a munkának a rejtélyeirõl tragikus emelkedettséggel átitatott ars poeticaként közöl: a viharos tenger közepén fuldokolva, lehagyva mindenféle partot, jelzõfényt, bármilyen segítség nélkül a nyeldeklõ örvény közepén, a viharban hirtelen feltûnik a vigasz. A Naiv Növény, mikor az önismeret maga keltette hullámaiban próbálja meg hõsét, az ego heroikus megmerítkezését egy tisztán elvont, belsõ, ám ettõl még életveszélyes térben tárja elénk – mintha valami hitetlen moralitásjátékról lenne szó, melyben a kísértések régimódi allegóriái a bezárt kisvilág mindennapi szereplõiként térnek vissza (pl. az anya és a lány), hogy a hõs elõtt kényszeredetten elvonuljanak csábító élet-ajánlataikkal. A mû egyszerre beavatás- és szabadulástörténet, s konklúziója nyomán joggal gondolhatjuk, hogy hõsünk épp abból a kegyetlen, több okból embertelen igazságból próbál a könyvvégi kiegyenlítetten szép, a közbülsõ hangulati ingadozásokat jótékonyan helyrebillentõ szabad kóborlásában kilábalni, melybe oly mindenre-készen, erõnek-erejével korábban maga kívánkozott.

Ami e két végpont közt pulzál: a mû kényes szimmetriával, lazán felívelõ „története”, a prózaszöveg élõ organizmusként való kitenyésztése. Hogyan nézne ki egy könyv, mint növekvõ élet, a bevezetés-tárgyalás-megoldás mint gyökér-szár-termés? Hát így: az elsõ, hosszabb egységben (Élõ példa) megalapozás-kísérletet látunk, mely a saját-múlt fogódzóit tapogatva halad végig az ént borító hipnotikus sötétben, egészen a újraszületés, az önalkotás eleven remekéig. A merész alkalmazás végtelenített átok-áriája süvölt a második részbõl (Az ugrás), mely a nagy eréllyel megszült rend életképességének próbája: a raszkolnyikovok, az eszme mániás virrasztói, a gondolat alkimistái készülnek így az utolsó, nagy attrakcióra. A fejezetvégzõdések tisztázatlansága, homályos kimenete a harmadik rész (A gettóban) fantasztikus sétájánál váratlan kifejlések egész sorát produkálja: a bekezdésrõl-bekezdésre, mondatról-mondatra rohamos színeváltozáson átesõ én egyszer mint a Holló út kis kikiáltója, feketerigó, másszor mint maga elõl menekülõ férfi, ûzött kutya, gazdájára váró csöpp lovacska, vagy magáramaradt zsidó édesanya mutatkozik. Mi másért, mint hogy e fogalmai szerinti, leváltahatlan káosz végére érve boldogan, meggyö-keresdve, a lények közösségébe való mesés belépéssel ünnepelje magamagát az értett törvény, lehozott csillag fényénél. E ritkás, emberszótól igen távolesõ helyrõl hadd ajánljam a Naiv Növényt, mint irodalmunk szokatlan, védendõ tüneményét, gyengéd figyelmükbe!

Harcos Bálint: Naiv Növény
Ulpius-Ház Kiadó
158 oldal, 2580 Ft

 
 
 

Tóth Ákos

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu