buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Írók határok nélkül


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Csodálkozik az ember, én például állok csak, leesett állal, nézek, bámulok, tágra nyílt szemekkel (egy éven belül immáron másodszor): Jé, hát ilyen is van (már)! Ilyen szépséges, gazdag, tartalmas könyv (fotóalbum, esszé és szépirodalmi antológia, lexikon egy kötetben) a határon túli magyar irodalomról (Kaiser Ottó: Határtalan irodalom. Magyar irodalom a határon túl I. és II.)! Van (már), aki tud és akar súlyos forintösszegeket áldozni a létrehozására; vannak, akik szakszerûen megcsinálják: összeállítja, mert maga fotózza: Kaiser Ottó, életrajzokkal bibliográfiákkal ellátja: Diósdi László, kisinterjúkat készít hozzá: Füzes Oszkár, szerkeszti Diósdi László és Kõrössi P. József; van kiadó: Alexandra és van nyomda: Alföldi, ami pompázatos, esztétikai mûtárgyként is megálló, súlyos (szó szerint is) kiadvánnyá formálja (a könyvek tervezõje: Molnár István) az összegyûjtött anyagot. Elismerésre méltó csapatmunka már csak azért is, mert a magyar irodalom, tágabban a magyar szellemi, kulturális élet olyan értékeire hívja fel a figyelmet a maga reprezentatív módján, melyekrõl voltak évtizedek, hogy inkább tiltva, mint támogatva lehetett csak szólni, s melyek a legutóbbi évtizedekben sem kerültek az érdeklõdés centrumába. Ezzel összefüggésben a kötetek egyik nagy érdeme például az is, hogy kiderül belõlük, hiába szûntek meg az ún. nyugati magyar irodalom egykori legendás hírû mûhelyei, folyóiratai, hiába költöztek többen haza, vagy élnek fél lábbal itthon, vagy hunytak el az elmúlt években, még ma is élnek és alkotnak fontos magyar írók Nyugaton is.

Voltak és vannak természetesen szép számban olyan kutatók, irodalomtörténészek, akik soha nem feledkeztek meg arról, hogy Magyarország határain kívül is létezik értékes magyar irodalom, születtek már korábban is irodalomtörténeti szintézisek, tanulmánykötetek, interjúkötetek, antológiák, de ilyen exkluzív kiállítású, a szöveg mellett (sõt, az elõtte járva) a vizuális megjelenítõ erejével szélesebb közönségrétegekben is figyelmet kelthetõ, nagy méretû, színes képeskönyv még nem.

Kaiser Ottó Európa 12 országában (Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Svédországban, Szerbiában, Szlovákiában) élõ magyar írókat keresett föl, szám szerint (a két kötet alapján) 49 írót, fordítót azért, hogy a saját környezetében (lakásában, dolgozószobájában, kertjében, élete párjával és/vagy kedves tárgyainak környezetében, kedves utcáin járva, munkahelyén stb.) mutassa meg õket egy-egy fotósorozattal. (eredetileg a Könyvjelzõ címû folyóiratban). Kaiser Ottó mesterségbeli tudását magas szinten gyakorló, professzionális fotómûvészetét, amatõr fotós gyakorlatokkal rendelkezve, nemhogy értékelni, de jellemezni is kevéssé érzem magam illetékesnek. Hiteles képeibõl azt azért én is látom, hogy nem rutinmunkát végzett, hogy sikerült lélekben is közel kerülnie az alkotók többségéhez, ezért tudja az olvasóhoz is közel hozni õket, s megörökíteni a személyiségüket kifejezõ jellegzetes gesztusaikat, mozdulataikat is. Abban a kérdésben viszont már nem szívesen foglalnék állást például, hogy a nemcsak hangulatos, de lényegi mozzanatokat kiemelõ dolgozószoba-, illetve szalonenteriõrökben, utca-és városképekben vagy az elkülönülõ hajszálakat, borostákat is megmutató közeli portrékban jobb-e Kaiser.

Rendkívül hasznos, termékeny ötletnek bizonyult a szerkesztõk részérõl, hogy a fotókhoz az írókkal, költõkkel írattak szöveget, mert többségük (az elsõ kötetbõl például Gálfalvi György, Karátson Endre, Kibédi Varga Áron, Méray Tibor, Nagy Pál, Sütõ András, Visky András, Végel László, a másodikból Gömöri György, George Szirtes, Bujdosó Alpár, Török Imre, Kovács Katáng Ferenc, Sulyok Vince, Bogdán László, Farkas Árpád, Markó Béla, Selyem Zsuzsa, Gulyás Miklós, Tar Károly ) nem egyszerû képaláírással látta el azokat, hanem egy-egy irodalomtörténeti értékû minivallomással, -esszével, lírai prózával, már-már verssel. Gálfalvi Zsolt és Sipos Gyula az elsõ kötetben a képek kommentálása helyett, de azok hatására egy-egy nagyobb ívû önéletrajzi esszét írt. Tõzsér Árpád pedig minden egyes képhez olyan önálló esszéremeket, amelyekben úgy reflektál képi önmagára, úgy tárja fel a pillanat, a helyzet aktualitásait, hogy közben az írói, szerkesztõi, emberi hivatással kapcsolatos általánosabb érvényû, létösszegzõ gondolataival is összeköti azokat. A legrövidebbet ide is idézem, mert a legpontosabban jellemzi a kötetekben lévõ képek és szövegek gyakorta megvalósuló egymásra hatását: „Pál apostol mondta: »Most tükör által homályosan látunk, akkor majd színrõl színre.« Akkor majd!, az Úr színe elõtt, de itt, ezen a földön csak tükörképét látjuk a dolgoknak. Újabb fotó: könyvek között tükör van, benne a »költõ, író, szerkesztõ« képmása.

Sokszoros metafora. A könyv maga is csak keret, tükör, amely által homályosan látjuk – a szerzõt. S a szerzõben homályosan tükrözõdõ világot. A fotó maga is csak tükör, de itt most befogja a könyveket, mint tükröket, s befogja a tükröt is, mint a tükör tükrét, s a szerzõt is, mint a tükröt.

Befogja azt az idõt, amely az adott pillanatban más idõket, más pillanatokat tartalmaz. Befogja a létet, amely feloldódik az idõben. Az író a létszakma gyakorlója – mondta Ottlik. Úgy tûnik a fotós sem akarja alább adni.”(Fénykép által – színrõl színre?).

Kár, hogy olyan alkotók is akadtak mindkét kötetben, akik csak a mûveikkel illusztrálnak: Grendel Lajos, Monoszlóy Dezsõ, Kányádi Sándor, Vida Gábor, Tóth László, bizonyára az õ önreflexióik is sok hasznos ismerettel szolgálhattak volna, másrészt szerkesztõi kérésre minden alkotó egy-egy prózát vagy három-négy verset amúgy is választhatott életmûvébõl. Ez is szerencsés ötlet, mert bár egy-egy rövidebb elbeszélés nem feltétlenül reprezentál egy-egy életmûvet, mégis különbözõ szempontokból érdekes lehet az, hogy írója, az elsõ kötetben például Grendel Lajos, aktuálisan éppen a Süllyedõ hajón címût választja, mint ahogy az is, hogy az elsõ kötetben például Kovács András Ferenc a maga egyre gazdagodó és burjánzó lírai életmûvébõl éppen melyik három verssel, vagy a második kötetben az elmúlt években költõként ritkán megszólaló Tóth László milyen korábbi verseivel és milyen friss esszérészletekkel jellemzi önmagát.

Hasznos az is nagyon, hogy a képek, fotókommentárok, szépirodalmi szövegek mellé a szerkesztõk mindenki esetében társítottak egy-egy rövid életrajzot és bibliográfiát is. „Nem valami elõre megszabott filológiai sablon szerint, mert ahhoz nem volt mindenkinél elegendõ, s egyformán elérhetõ, megbízható adat, csak avval a szándékkal, hogy a megismerést segítse. Ezzel persze vállaltuk a tudománytalanság ódiumát” –, írják a vállalkozás létrehozói az elsõ kötet elõszavában. Az ebbõl származó kisebb-nagyobb következetlenségekre (még az olyan figyelmetlenségekre is akár, hogy nem mindenkirõl derül ki, mikor született) a jó szándékú, s a kötet szépségei láttán inkább csak ámuló olvasó akár legyinthet is, még akár azt is mondhatja egy közkeletû fordulattal: idõnként jól is áll neki (a köteteknek) mindez, például az is, hogy a második kötetben Bogdán László és Tar Károly maga mutatja be magát. Talán még a kötetek szereplõinek kiválasztásában megmutatkozó szerkesztõi koncepciótlanság is lehet szimpatikus: „S hogy miért õk? Ez sok mindenen múlott, de leginkább a véletlenen, mert semmilyen szempont nem vezetett bennünket a kiválasztásuknál.

Elindultunk, aztán hagytuk vezettetni magunkat azon a nagyon szimpatikus ösvényen, amelyen az írók sorra hívták fel a figyelmünket a többiekre: ezt innen, azt onnan, azután ki ne hagyjuk.” Ebbõl kiderül ugyanis az, hogy nem valamiféle szûkre szabott újabb kánoncsináló szándék vezérelte a kötetek létrehozóit, hanem épp ellenkezõleg, inkább mindenféle irányba tágítani igyekeztek a magyar irodalom határait.

Ennek ugyanakkor olyan következményei is lettek, hogy egymástól nagyon különbözõ jelentõségû, értékû életmûvek alkotói kerültek a kötetekbe. Különösen a másodikban feltûnõ ez, ahol ráadásul az inkább bestseller íróként számon tartott Stephen Barlay (Bokor István) és a saját elmondása szerint szórakoztató irodalmat mûvelõ Isa Schneider (Dr. Schneider Izabella) is helyet kapott már. Ennél is elgondolkodtatóbb elvi jellegû kérdés azonban számomra, hogy a magyar nyelven nem író alkotók, fordítók egyáltalán a helyükön vannak-e ezekben a kötetekben? Különösen az elsõben feltûnõ, már-már valamiféle szerkesztõi koncepciót sejtetõ a jelenlétük, hiszen a 25 alkotóból 9 olyan, aki magyar származású ugyan, de nem magyar nyelvû íróként vált ismertté (Adam Biro, Akos Duma, Zsuzsanna Gahse, Lorand Gaspar, Tomaso Kemeny, Agota Kristof, Terezia Mora, Ilma Rakusa), s ha többségüknek jelentek is meg az elmúlt években már magyar nyelven mûveik, azok is mások fordításában. Jóllehet örömmel és szívesen ismerkedik meg az ember azokkal a kiváló fordítókkal is, akiknek köszönhetõ az újabb magyar irodalom néhány meghatározó alkotójának külföldi (fõként német nyelvû) ismertsége, mégis problematikusnak tûnik a saját jogon, magyar íróként való szerepeltetésük, hiszen a német, angol, francia nyelven született alkotásaik (akár azok, melyek ebben a kötetben is fordításként szerepelnek) vajon a magyar irodalmat gazdagítják-e? A származás szempontja vajon felülírhatja-e a nyelv szempontjait az irodalom esetében? „Nem lesz rossz döntés, ha magyar íróként is számon tartjuk” –, írják a szerkesztõk Terezia Mora bemutatása végén, jóllehet fentebb idézik a Spiegelt: „A magyar születésû Mora két nyelven nõtt fel, irodalmi nyelvül azonban a németet választotta magának, mert mint mondja, ezen a nyelven jobban meg tudja zabolázni a szavait.” A magyar irodalomhoz tartozik-e Agota Kristof munkássága azért, mert „ennek a svájci franciának magyar az emlékezete” – ahogy Esterházy Péter írja róla? A magyar irodalomhoz tartozik-e Ilma Rakusa munkássága, aki „a magyart anyanyelvének tekinti (…), de intellektuális értelemben nem azzal fejezi ki magát” vagy a második kötetben szereplõ „magyar származású brit költõ” George Szirtes? Azt mindig is tudtam, hogy földrajzi szempontból határtalan a magyar irodalom, de már nyelvi szempontból is az lenne?

Ezekre a kérdésekre a szerkesztõk nem adnak választ, igaz, mintha számukra nem is merülnének föl, ezzel szemben a kötetek végére helyezett, Füzes Oszkár által készített rövid beszélgetések – egykor határon túli, de az elmúlt években, évtizedekben már Magyarországra települt írókkal (az elsõ kötetben Bodor Pállal, Bozsik Péterrel, drMáriással, Ferdinándy Györggyel, Papp Sándor Zsigmonddal, Szõcs Gézával, a másodikban Ágoston Vilmossal, Cselényi Bélával, Csiki Lászlóval – alaposan körüljárják a határon túliság és inneniség irodalmi problematikáját. Érdekes, furcsa helyzet, hogy a Magyarországra települt írók már csak ebben az összefüggésben érdekesek a szerkesztõk számára (ha például Tóth László két-három évvel ezelõtt nem költözött volna vissza Pozsonyba, akkor õ is csak ebben a függelékben szerepelhetne), ami azt a kérdést is fölveti, hogy napjainkban mi is indokolja vajon a határon túliak efféle megkülönböztetését, kiemelését? Az irodalom határtalansága befelé nem érvényes? Miért is nem kortárs magyar írókat határoktól függetlenül bemutató képes albumok készültek vajon?

Miután így elmeditálgat az ember, a köteteket ismét kézbe véve végül mégis csak tovább csodálkozik, én például állok, leesett állal, nézek, bámulok, tágra nyílt szemekkel (egy éven belül immáron másodszor): Jé, hát ilyen is van (már)! Ilyen szépséges, gazdag, tartalmas könyv a határon túli magyar irodalomról…

Kaiser Ottó: Határtalan irodalom
Alexandra Kiadó
kötetenként 6999 Ft

 
 
 

Elek Tibor

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu