buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Magyar (b)irodalmak


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki figyeli és olvassa Elek Tibor irodalmi folyóiratokban megjelenõ kritikáit, esszéit, tanulmányait, azt nem éri nagy meglepetés, ha felüti az irodalomtörténész legújabb könyvének, az Árnyékban és fényben tartalomjegyzékét. És aki olvas és figyel, az azt is tudja, hogy Elek Tibor figyelme meglehetõsen tág horizontú: a magyar irodalom hatalmas birodalmát kísérli meg átlátni és bemutatni. És mégis, ennek ellenére is érheti az olvasót meglepetés, már rögtön a kötet alcíme: Darabokra szaggattatott magyar irodalom. Az alcím, ami az elsõ, bevezetõ rész címe is egyben. Voltaképp ez a bevezetõ fejezet adja meg az egész kötet hangulatát, ez értelmezi már elõre is az egész kötet szerkezetét és felépítését. Szinte azt is ki merem jelenteni, hogy ez Elek Tibor könyvének legfontosabb része.

Az elõbb azt írtam, a kötet és az elsõ fejezet címe megegyeznek. Helyesebb így: majdnem megegyeznek. A különbség egyetlen írásjel, egyetlen zárójelbe tett kérdõjel. Kicsi, mégis jelentõs különbség. Ha halkan – hadd éljek ezzel a képzavarral –, ha csak zárójelben is, de megkérdõjelezi a cím kijelentését, mely a magyar irodalom megosztottságát, feldaraboltságát állítja. Majd az elsõ mondatok is ezt teszik: „A »magyar irodalom« szintagma egyes száma feltehetõen olyan létezõ valóságra utal, amibõl egy van csupán. Nem magyar irodalmak vannak, egyetlen magyar irodalom van. Miért látszik idõnként mégis úgy, mintha több lenne?” Egyetlen magyar irodalom, vagy magyar irodalmak? Egymás mellett vagy egymás ellenében? Elek Tibor bevezetõ tanulmánya ezeket a kérdéseket járja körül, s ahogy már tõle megszokhattuk, meglehetõs alapossággal és pontossággal.

A darabokra szaggatottság kezdetét a szerzõ joggal a múlt század elejére, a trianoni döntés idejére helyezi, mikor az elcsatolt országrészekben a kisebbségbe szorult magyarság önállóan szervezni kezdte irodalmi életét. Az ezt követõ idõszakban a szétszakadás egyre látványosabbá vált, s fõként a 1945 utáni kommunista diktatúráknak köszönhetõen szinte valóságos falak választották el egymástól az anyaországi és a határon túli magyar irodalmakat. Elek Tibor nem csupán elméleti kijelentéseket tesz a témával kapcsolatban, hanem az irodalomszociológus érzékenységével mutat rá a gyakorlati problémákra, s az 1989/90-es politikai fordulatot követõ változásokra is. Hiszen a fordulat után szabaddá válik a publikálás, s mára már természetes, hogy határon túli szerzõk jelennek meg anyaországi lapokban, s fordítva. Természetes az is, hogy a pozsonyi Kalligramnak vagy az aradi Irodalmi Jelennek magyarországi munkatársai, szerkesztõi is vannak. Viszont Elek rámutat arra is, hogy az egységesülés ellenére is vannak külön utak, s itt említi meg a szlovákiai vagy a romániai magyar írószervezetek saját díjait, elismeréseit, évente megjelenõ antológiáit.

A megosztottságot azonban nemcsak a határon túli irodalmak léte jelenti, hanem azon poétikai és esztétikai kategóriák mentén lévõ határvonalak is, melyek a posztmodern irányokat és alkotókat elválasztják a konzervatív, nemzeti értékeket képviselõ szerzõktõl. Elek egy a Szépírók Társasága által szervezett konferenciát említ, melyen számos irodalomtörténész tartott elõadást az elmúlt 25 év magyar irodalmáról: az elõadók irodalmi kánonjait emeli ki, melyekbõl jól látszik, hogy a legtöbb irodalomtörténész szinte még említés szintjén sem foglalkozik a magyar irodalom Magyarországon kívül keletkezõ részével; ugyanakkor az is kiderül, hogy azon alkotók – s legyenek határon innen vagy túl –, akik nem követik „az adott korszak teoretikus” (Szilágyi Zsófia) áramlatait, kívül maradnak az irodalmi diskurzuson. Azaz a posztmodern irodalmi diskurzusán. Hasonló szempontok miatt hozza fel példaként Elek Tibor a nemrég megjelent digitális adathordozót, egy CD-t, mely a Hungarian VisitCard Magyarország irodalmi névjegye címet viseli. A CD-n lévõ válogatás is a fentebb említett szempontok alapján tár a külföldi közönség elé egy részt a magyar irodalomból, hiszen mi más lenne egy olyan válogatás, melyben egyáltalán nem szerepel Kányádi Sándor, Nagy László, Tornai József, Nagy Gáspár, vagy hogy fiatalabb hiányzókat is említsünk: Orbán János Dénes, Bartis Attila, Jász Attila vagy Fekete Vince. A posztmodern és az azzal összekapcsolódó balliberális politikai csoportok elkülönítõ látásmódjával szemben Elek Tibor az együttlátás és – láttatás fontosságára helyezi a hangsúlyt, hiszen nem egymással szemben és ellenében létezõ magyar (b)irodalmak vannak – ahogyan ezt politikai csoportok szeretnék –, hanem egymással párhuzamosan futó áramlatok, tendenciák, melyek egyaránt ugyanahhoz a magyar irodalomhoz tartoznak.

Nem véletlenül emeltem ki ezt az elsõ szöveget: Elek tanulmánykötete ennek szellemében építkezik, ezen szempontok szerint áll össze az a horizont, melyen egyaránt helyet kapnak Závada Pál, Darvasi László, Vida Gábor, Orbán János Dénes, Ferenczes István, vagy éppen Gion Nándor és Háy János. A kötetbe, mely egy zenekari mû szerkezetét mintázza, nemcsak kritikák, tanulmányok kerültek, hanem beszélgetések is, melyekben a szerzõ Görömbei Andrással, Jónás Tamással vagy Tõzsér Árpáddal beszélget. Ugyanakkor kiemelendõ az Újrajátszás címû fejezet, melyben Elek a hetvenes években megjelent mûveket vesz újra elõ, s kísérli meg az újraolvasásukat, újraértelmezésüket. Ilyen újraértelmezést olvashatunk Sütõ András Anyám könnyû álmot ígér címû kötetérõl, melyben a szerzõ nemcsak a korabeli és a késõbbi recepció tükrében olvassa a regényt, hanem figyelembe veszi Sütõ korábbi, a 40-es, 50-es években született írásait is, s rámutat az ebben a regényben bekövetkezõ változásokra is.

Említettem, Elek Tibor kötetének felépítése egy zenekari mû szerkezetére játszik rá. Van nyitány, különbözõ futamok, duettek, kánon és kóda is. Egy zenekari mû harmóniájába foglalja az irodalomról való mondandóját a szerzõ, s ezzel felmutatja azt is, hogy a különbözõ irányzatokhoz, trendekhez és tendenciákhoz kapcsolódó szerzõk jó nyugodtan tárgyalhatók egy köteten belül, hiszen mindannyian az egyetlen magyar (b)irodalomhoz tartoznak. Még akkor is, ha mások egymással szemben álló, külön (b)irodalmakat szeretnének, melyekben egyesek mindig a fényben állnak, mások pedig mindig az árnyékban.

Elek Tibor: Árnyékban és fényben
Kalligram, Pozsony, 2007
400 oldal, 2700 Ft

 
 
 

Vincze Ferenc

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu