buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy ember élete


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ferdinandy György legújabb regénye, A bolondok királya, egy emberrõl szól. Egy apáról, akit magával sodort a huszadik század magyar történelme, s aki ebbe a sodrásba belerokkant. Belerokkant a második világháborúba, az 56-os szabadságharcba, s az azt követõ diktatúra embertelen bánásmódjába. Egy apáról szól a regény, aki belerokkant abba, hogy kivándorolt fiát elvesztette. Ahogyan lassan elvesztette állását, barátait, az emberi méltósághoz való jogát. Egy ember és egy apa történetét olvashatjuk, aki, miközben a társadalom teljesen lemondott róla, mégis megõrizte tartását, méltóságát. Megmaradt embernek, amit talán a legfontosabb dolognak tekinthetünk a huszadik században.

Már a regény elsõ mondataiban megtörténik a visszafordíthatatlan: megtudjuk az apa halálát. Az elbeszélõ, a kivándorolt fiú, éppen az apja hagyatékát veszi át az elmeintézetben, s eközben megjelenik egy bolond, aki igényt tart az elhunyt sétapálcájára, hiszen egészen haláláig szárnysegédjeként szolgált. De hogyan jutott a hajdani zsidószanatórium fõorvosa egy budapesti elmegyógyintézet zártosztályára? Az elbeszélõ visszafelé halad az idõben, az apja halála, hagyatékának (egy barna kézitáska, fényképek, egy sztetoszkóp és egy ismeretlen bolond ceruzarajza) átvétele a kiindulási pont, s emlékfoszlányokon, leveleken, rokonok visszaemlékezésein keresztül érkezünk el a még talán harmonikus családi pillanatképhez, mikor még apa, anya és gyerekek együtt ebédeltek. Pillanatképek, melyeket felelevenít az emlékezet. Nincs lineáris történetmesélés, csupán emlékek, helyzetek, pillanatok, melyek összekötnek, s végül kiadnak egy életet. Egy ember életét. A hajdani csendes délutánok, teniszezés, a vasárnapi sült csirke illata, majd a második világháború romjai között embereket mentõ fõorvos, aztán a következõ rendszer hivatalos fõorvos elvtársa, a kisegítõ intézet, ahol gyógyítani próbálják a lebénult embereket, s ahol eltörik az apa mindkét lábát, aztán az elfekvõk, ahol már rá sem néznek az emberre, s végül az elmegyógyintézet, hol megnyugvásra és szeretetre talál az osztály bolondjai között.

Nem a történelemrõl szól a regény, nem Magyarország huszadik századi történetérõl, hanem egy emberrõl, akinél kialakul az izomsorvadással és bénulással járó sclerosis multiplex nevû betegség, melyet annak idején nemhogy gyógyítani nem tudtak, de megfelelõen kezelni sem. A történelem csupán háttér, mely elõtt zajlanak az események, egy család, egy apa élete. A tolókocsiba szoruló apát látogató fiú az 56-os forradalom után elhagyja az országot. Eleinte úgy tûnik, hogy csupán rövid, átmeneti idõre, azonban a hazatérés egyre csak húzódik, a fiú megnõsül, gyerekei születnek, s végül Amerikában köt ki. Eközben az apán eleinte még kísérleteznek az orvosok, próbálják gyógyítani, végül lemondanak róla, s minden reggel kitolják a kertbe, este pedig vissza a kórterembe. S ekkor, miután már végképp lemondott róla mindenki, kerül a zárt osztályra, ahol a hivatalosan õrültnek nyilvánított páciensek között megnyugvásra talál. S nemcsak megnyugvásra, hanem barátokra. Az óriási alföldi legényre, Miklóskára, a skizofrénre, aki szinte már ápolói feladatokat látott el öreg barátja mellett, s a többiekre, akikkel együtt sakkoztak, vagy éppen franciául vagy angolul tanultak. S itt készül az ismeretlen, bolond festõ ceruzarajza is, aki „Az arckifejezését találta el a legjobban. A Doki reménytelen, de mégsem kétségbeesett. Lemondás van a tekintetében, de annyi béke, hogy a rajz már-már mosolyog.” A túlélés, az embernek maradás egyetlen helyszínévé válik a bolondokháza. Az egymás iránti szeretet szimbolikus helyévé, ahol végre a normális tisztelet övezi azt, aki megérdemli. Tisztelet és szeretet.

Azt írtam, hogy egy emberrõl szól Ferdinandy György regénye. Ez azonban nem teljesen igaz. Mert nem szabad megfeledkeznünk az elbeszélõrõl, a fiúról, aki megörökíti az apja történetét, az egész életét. A fiúról, aki mindig csak ígéri, hogy hazatér, s meglátogatja intézetbe került apját. Hogy kiviszi a ligetbe, meghallgatni a madárcsicsergést. Hogy elmennek omlós perecet enni. Hogy megnéznek egy Fradi-mecscset. A havonta küldött levelekben, melyeket egy idõ után az itthon maradt lánytestvér olvas föl, egyre csak ígéri a hazatérést, ami aztán különbözõ okok miatt folyamatosan elmarad. S mikor végre megtörténik a látogatás, akkor szinte hivatalos, kiszámított, hideg. Néhány pillanat alatt nem lehet bepótolni az elvesztegetett éveket. Nem lehet minden szeretetet bezsúfolni a rohanásba, a kocsikázásba.

Ferdinandy György regénye emlékekbõl, emlékiratokból, levelekbõl építkezik, s nem csupán egy emberrõl szól, hanem kettõrõl. A regény egy elcsavargott fiú hangján állít emléket egy itt hagyott apának. S e hangban nincs szenvelgés, csupán bûntudat. Az elbeszélõi módok váltakozása egyszerre távolít el az elbeszélt tárgytól, s ad ugyanakkor változatos képeket egy életbõl. Egy apa és egy fiú viszonya. Egy élet a huszadik századi Magyarországon. Itt egyszeri és egyedi, ugyanakkor – jól tudjuk – nem egyedüli ilyen történet.

Ferdinandy György: A bolondok királya
Orpheusz Kiadó, 2007
149 oldal + ff fotók, 1990 Ft

 
 
 

Vincze Ferenc

Orpheusz Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu