buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A másik Magyarország hangja


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Olybá tûnik, hogy Serfõzõ Simon – miközben folyamatosan igen figyelemreméltó új írásokkal rukkol elõ – az általa mûvelt mûfajok mindegyikében egyfajta öszszegzésre is törekszik. A Püski Kiadónál megjelent reprezentatív vers-, dráma- és regénykötete (Közel, távol, Mindenáron, Gyerekidõ) nyomán ezúttal egy viszonylag széles skálán mozgó, rövidprózai írásokból álló válogatást tesz a mûveire fogékony olvasók asztalára. A Még nincs vége címû kötet – sok tekintetben a tény- és valóságfeltáró irodalom legjobb hagyományait követve – szocio-elbeszéléseket, esszészerû tûnõdéseket és vallomásokat, dokumentarista igényû riportokat, lírai hevületû útirajzokat, személyes hangú levelekkel is hitelesített emlékiratokat, család- és nemzedéki krónikákat, valamint a mûvek háttérvilágát föltáró, sokszor a mûhelytitkokba is beavató, roppant tanulságos interjúkat tartalmaz.

Az 1972 és 2006 között keletkezett írásokat tartalmazó Még nincs vége – amint azt a transzparens cím is sejteti – koncepciójában és kompozíciójában is kiérlelt, jól átgondolt kötet. A benne foglalt írások nemcsak élet és irodalom, valóság és fikció összefüggését árnyalhatják, avagy helyezhetik újszerû megvilágításba, hanem a Serfõzõ-életmû líra- és drámatermésének teljesebb megértését is szolgálhatják. Ennek apropóján semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül az írások történelmi-társadalmi szituáltsága, a közösségi-nemzeti horizont meghatározó szerepe, amelyrõl nálunk nagy tudású teoretikusok „lábjegyzetek tízezreivel próbálják bizonyítani, hogy lényegtelen”.

A négy egységbõl fölépülõ, arányosan tagolt kötet fejezetcímei (Hazajáró, A leghitelesebb tudósítás, Jövõt írni, Élni segít) a szerzõ vágy- és célképzeteirõl igen sokat elárulnak. Hasonlóképpen az egyes ciklusok emblematikus darabjaihoz (Otthontalan munkások, Harmados kukorica, Megváltott földek, Mi újság otthon?, Háztáji, gondokkal, Falusi összkomfort, Kietlenség, Viszik a levegõt, Megõrzõ anyanyelv, Erõt az élethez), amelyek Serfõzõ Simon értékvilágot meghatározó alapmotiváltságát, mûvészi-emberi törekvéseit, kötõdéseit és vállalásait hirdetik. Ráadásul a hosszmetszeti elvet a keresztmetszetivel kombináló kötet írásai a válogatás és szerkesztés révén olyan horizontot nyújtanak, amely a kompozíció személyes és közösségi érvényét általános emberi vonatkozásokkal, létfilozófiai súlyú üzenetekkel gazdagítja. Ily módon ez a könyv nemcsak az önismeretet és a tisztánlátást szolgálja, de élményszerûen szemlélettágító, távlatosító technikájával erõt és fogódzót kínál a helytálláshoz, valóban élni segít.

Az írásokat mûködtetõ prózapoétikai eljárások az élõbeszédszerûség, a valóság- és természetközeli szemléletmód, a már-már eszköztelennek tetszõ alulstilizáltság, a dolgokhoz, emberekhez és jelenségekhez közel hajoló bensõségesség (szeretetteljes elmélyültség!) jegyében szervezik meg a mûvek világát és partitúráját. A nyelvi gazdaságosságra, sallang-mentes feszességre, dísztelen szikárságra épülõ, ám kivétel nélkül mindenütt költõi látásmódra valló serfõzõi beszédkezelést a gondolathoz mért maximális tömörség, a végletes sûrítettség határozza meg. Az erõteljes nyelvi redukáltságot mutató fegyelmezett szövegformálásra álljon itt példaként a Mi történt 1959-ben? címû, szimultaneista montázstechnikával élõ elbeszélés egy jellemzõ részlete: „Az agitálók ellen különben sem lehetett tenni semmit. Mentek házról házra, nyözgették, noszogatták a népet napokon, heteken át, fenyegetõztek, elkövettek mindent, akiktõl már majd megõrült mindenki, telibeszélték a konyhájukat, hogy itt az idõ, változtatni kell a parasztok sorsán. S hogy nem bánják meg, csak lépjenek be, mert egyebet úgyse tehetnek, oda be kell állni, ha akarnak, ha nem. (…) S voltak, akik inkább magukat akarták eltenni láb alól, ha nem sikerül megmenekülniük, mint ahogy meg is tette valaki a szomszéd faluban. A felesége másnap találta meg az ólban, ahol kötelet kötött a nyakára, úgy végzett magával, hogy megmutatja, nem állítják ki a ganajdombra. Mert hallotta valakitõl, hogy az egyik tanyán oda állították ki az embert a hidegben, hajadonfõvel, meg gatyában, hogy gondolkozzon, mit akar.”

Az atmoszférikusan is jelentéses, nagy felidézõ- és megjelenítõ erõvel bíró, posztulatív értékû mûvek lényegi vonása az útrabocsátó dél-jászsági mikrovilághoz való hûség és ragaszkodás, az alul lévõkért és elesettekért (az úgynevezett „alsó Magyarországért”) érzett írástudói felelõsség, s a belõle következõ sorsvállalás és feltétlen használni akarás. Az érzelmileg, hangulatilag gazdagon árnyalt, a szenvtelen tárgyilagosság mellett a személyes reflexióknak is teret engedõ, finom hangolású írásokban a Kádár-kori viszonyokról (lélekölõ és gerincroppantó viszontagságokról, szenvedésekrõl, megaláztatásokról, tragédiákról) szóló, mikrorealita pontossággal és szociografikus érzékenységgel megformált vád- és véd-iratokra ismerhetünk, amelyek a jelenkori „abszurdisztáni” viszonyainkat is érthetõbbé tevõ helyzetjelentésként és közérzet-analízisként olvashatók.

Serfõzõ Simon örökösen kiszolgáltatott, egyfolytában vesztes, saját életüktõl is megfosztott, szerencsétlen sorsú hõsei és azok leszármazottai mind a mai napig itt élnek közöttünk. Sokszor talán még ma is kibeszéletlenül magukba fojtva a megalázottság és megszomorítottság minden kínját-baját. A „sintér idõk” által otthontalanná és földönfutóvá tett kisemmizettek világáról, a „jövõbõl kitagadott” hazáról tudósítanak ezek a történetek, miközben persze a túlélés sokféle leleményét, a megmaradás konok hitét, a hûség és helytállás archaikus nyugalmú parancsát is artikulálják. Akárcsak mélyrõl induló, sokát próbált hõsei, nehéz sorsából a szerzõ is azt tanulta meg, hogy a küzdelem föladása, sorsunknak fátumként avagy istencsapásként történõ elfogadása sohasem helyénvaló. A Németh Lászlótól ismerõs tanítás („A sors erõsebb az embernél, de az ember több a sorsnál”) akkor is méltósággal tölthet el bennünket, ha egyszer-egyszer alája is kerülünk a vis maior hatalmának. A felmenõk általi személyes érintettség okán jelen sorok írója is abban érdekelt, hogy az archaikus lét-törvényeket emberi tisztességként megjelenítõ hajdani élet- és szokásrend ne múljon el nyomtalanul.

Serfõzõ Simon küzdelmes életében a tehernél csak a tehetséggel párosuló eltökéltség és erõfeszítés volt nagyobb. Ezért is nõhetett õ nagyra; a szemünk láttára, mégis szinte észrevétlenül lett azonos a legjobb képességeivel. Elsõsorban azért, mert mindvégig éberen és hûséggel figyelt a gyökerekre és a fényre. Jól tudván azt, hogy a gyökér megtart, a fény pedig fölnevel. Így lehet õ hitvallóként, tanúságtevõként a magyar irodalmi hagyomány legerõteljesebb vonulatának méltó örököse és folytatója. Olvasóként, barátként, szakmabeliként is csak egyet kívánhatunk: maradjon így még nagyon sokáig!

Serfõzõ Simon: Még nincs vége
Püski Kiadó, 2007
218 oldal

 
 
 

Ködöböcz Gábor

Püski Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu