buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Partizóna


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Minap azt találtam mondani a gyerekemnek, miután zsebkendõ hiányában könyékig törölte magát, de azért beállt egy kisbolt sorába, hogy e hiányt valahogyan revideálja, menjél onnan az arcoddal. Mire az elõttünk álló ragyogó arccal mondani kezdte, mennyire meghatotta ez a mondat, egyébként az elõbb ébredt fel a sarkon egész éjszakás ivászat után, büdös is, úgyhogy hirtelen magára értette, de bocs, nincs különben ilyen mondat, mindenesetre halálosan jó. Ahogyan egy olvasmány tovább él az emlékezetben, mit emlékezetben, a reflektálatlan gyakorlati életben, ahogyan a különben teljesen idegen, a más hirtelen és óvatlanul azonossá és sajáttá lesz. Így vagyok én Parti Nagy Lajos szövegeivel, mondataival, képtelen képeivel. Hónapok óta hagyom, hogy ülepedjen, rakódjon A fagyott kutya lába minden egyes darabja, külön is, meg egészben is, nem csodálkozom hát az olvasottak valósággá dermedésén. Nem úgy van az, hogy most ezt a könyvet befaljuk, befagyasztjuk.

Hihetnénk, Parti Nagy kisformái éppen a fastfood jellegû élvezetet garantálják, de hát miért ne lehetne novelláskötetet is több évig hordani, növeszteni, ha egy regényt lehet, s akkor jó gourmet módján csak lassan az élvezettel. Az egyes novellák különben ilyenek: óvatlan és hirtelen nekilendülésre, behabzsolásra nem éppen alkalmasak. És van úgy is, hogy az ízben, a hangzásban, a mondatéban, a szóéban, s nem pedig az értelemben bújik meg az élvezet. Nem értem, de élvezem. És akkor kezdhetjük elölrõl. Érteni vélem, és még mindig élvezem. Fokozni is lehet tehát e szövegekkel való ízelgetést. Miközben megnyíló nyelvtájékok feslenek fel, Puppentálban járnánk meg Ursulafürdõn, a lerobbant idõben meg a gõzfelhõben, hogy minden frágmentumban, esetleg vizionáltságban maradjon mégis. Persze éppen hogy csak Bodor Ádámnak indul a nem monolo-gikus, világot teremtõ szöveg, aztán in medias res Parti Nagy lesz belõle. Különben ezek a legjobbak: A bányamosodás meg a Teufelhúr. Elbeszélõk járnak, kelnek, illeszkednek, variábilis és nárciszti-kus nyelven fecsegnek, monologizálnak, taknyos és szutykos idõben, kénbûzben és angyaltollak között. A Ferike az lány, a bányamosodás meg nõ. Ilyen áttételek is vannak. Néha meg úgy tûnnek el, ahogyan nem is jöttek. A szerzõ is mintha együtt lépkedne mesét mondó, figurázó, maszkjaikat váltogató hõseivel, interjúvolja és kukkolja õket. Ilyen A fagyott kutya lába, így írtál volna napló helyett, Csáth Géza! Néha meg éppen a szerzõ mondja a szöveget, részévé, delíriumává teszi a fikciót, még jobban illeszkedik, mint megszólítottjai, médiumai, sõt neki is vetkõzik, mint A testaranyozó történetében, hogy aztán búcsú nélkül õ is eltûnjön a nyelv valamely szövegbeni repedésében. És bár minden egyes megszólalás a kötet novelláiban egy húron pendül, de a zegek és zugok, a mikéntek és a hogyanok a nyelv rétegelõzhetõségét részesítik elõnyben. Hogy mégiscsak belakni, bekerülni kell a szövegvilágba. Az pedig megint nem feltétlenül ad hoc dolog. Vannak ebben a könyvek másik sorát feltételezõ könyvben könnyû darabok, diges-tifek, olyanok mintha könnyû kézzel, automatice, jól bejáratottan volnának; tárcák, tárcanovellák, mint a Szép Róza esetei, ezek össze is állnának rögvest egy másik könyvvé.

Meg vannak hosszabb, lélegzetelállítóbb kalandok, szabályos elbeszélések, angyalian iszonyú stúdiumok, húsosak, melyek kivétel nélkül mondatról mondatra perisztaltikáznak fel, le, fel, le, fel, le. Önállóképpen A fagyott kutya lába, a Teufelhúr, A bányamosodás, vagy A testaranyozó kis regények. Mindegyikük kompakt, egymástól eltérõ, befelé dolgozó, hogy ha ezeket a szövegeket olvassuk egymás mellé (elolvastam õket is úgy, rendben), variációk sorát alkotják a szép reménytelenségre egy másik lehetséges könyv szerint a könyvön belül. A gyûjtemény azonban ebben az állapotában azt engedi meg, hogy hosszabb történet beszélgessen a rövidebbel, hogy aki az egyikre, a súlyosabbra, a terheltebbre netán ráfagyott, kiengedjen a harsányabbra, a röhejesebbre. Mert ha mindezek mégis nyelvi víziók, azért elég súlyosak imaginatíve is. Vagy direkt hintáztatnak a különbözõ stiláris regiszterek. Miért is kéne egy szinten maradni? Látványosabb és durvább a szédülés a hétköznapi megszokott brutálisból a testnyelviség hihetetlenül plasztikus, és teszem azt szókimondóan poétikus diszkurzusaiba. A fagyott kutya lába egészében mestermunka, nincs pendantja se elõtte, se közben a mai magyar irodalomban, egyszerûen nyelvmûvészet, magas fokon, s ha nem is fejeli meg A hullámzó Balaton egykori revelációját (vaskosabb, terheltebb, meg miért is kéne meg- vagy lefejelnie), azért viszsza- és megidézi azt. Mert nem utolsó sorban hasonló lelkületû könyv, mint a Grafitnesz verseinek gyûjteménye. Párja is, rá is mutat: az eltelt évtized ismert és új szövegei, eljárásmódjai, technikái mutatkoznak meg további lehetõségekben és nyitottságokban. Itt jelesül: a nyelvhúsüzem prózai alakváltozataiban.

Parti Nagy Lajos írásmûvészetére irányuló lassú és ismételt lelkesedésemnek másik kiváltó oka is van. Különös tekintettel arra az éppen õt, illetve nyelvpraxisát elemzõ, értelmezõ, nem is csupán vájtfülûeknek szánt, de mégis szakmunkára, mely annyi izgalmas résztanulmány után (Angyalosi Gergelytõl Balassa Péteren át Thomka Beátáig és Závada Pálig) elsõ alkalommal fogja öszsze könyvként szerzõnk szöveguniverzumának jellegzetességeit, recepciós ágazatait, modern és posztmodern olvasatait. Ráadásul bámulatos bátorsággal, hiszen Németh Zoltán monográfiája mindjárt két könyv, mely egy klasszikus, a publicitást, majd a kötetek sorát követõ recepciótörténeti- és esztétikai, s egy a posztmodern szövegalkotást elméleti nézõpontokból tárgyaló tanulmánygyûjteményes részbõl áll. A monográfia így rögtön újradefiniált mûfajjá változik, mely szépen egymás mellett élteti, sõt lexikonjellegénél fogva át is ereszti a két egymástól elsõsorban tematikus csomópontjaiban elkülönülõ részeket. Ami látványosan bravúros: a recepciótörténeti fejtegetés, melyben nagyon szimpatikusan, többek között kifejti a szerzõ szerzõje, hogy A hullámzó Balaton talán több értelmezési figyelmet érdemelt volna megjelenésekor, mint például (és ebben persze semmi utólagos lekicsinylés nincsen) Garaczi László Nincs alvás! címû prózakötete, mely utólag nézve is mégiscsak elsõsorban a kritikai-elméleti diszkurzusok alkalmi, de hatalomváltó gyakorlótere volt, eszköz úgyszólván. Azóta persze A hullámzó Balaton (mint mérce az életmûben, sõt a mai magyar prózanyelvben) éli saját történetét, a kanonikusat is akár, harmadik kiadásban, sõt intermediális vonzatként már a filmvásznon is. Filológiailag precíz kutatás, a margináliának tekinthetõ szövegre is érdemesült figyelem jellemzi Németh Zoltán munkáját. Az persze, hogy vajon fel kell-e mondani a párhuzamos történetben, a másik részben, a részletezõbb elemzések bevezetõjeként a posztmodern ilyen-olyan definícióját, ilyen-olyan alkalmazhatóságát stb., úgyszólván pedagógiai kérdés. Amennyire Németh elveszik jó értelemben az elõzõek részleteiben, annyira nem esik jól, hogy itt is elveszik, kicsit túlhajtva is tán Parti Nagy posztmodern voltát. Nekem speciel késõmodern, vagy ha úgy tetszik, posztmodern utáni. (Posztmodern közben azért valahogy csak nem voltunk úgy igazán, definíció ide, szöveg oda.) És az egyéb szöveghalmok: az antológiák, a szerzõt üdvözlõ versek, a fordítások stb. inkább felsorolás jellegû volta az elmélyítõbbnek tekintett részben inkább a szingularitást, az alkalmiságot reprezentálják, mintsem valami lényegest – mind az életmûvön belül, mind az értelmezõi horizonton. Annál izgalmasabb az a fejezet, amelyben Németh azt mutatja ki, mennyiben nem megkerülhetõ Parti Nagy hatása a mai magyar irodalmi köznyelvben. Ez pedig már egy másik, poétikai hatóelvében nyugvó recepciótörténet, az intertextua-litás intertextualitásának története. Németh Zoltán választott nyelvhúsprogram-jához, -nézõpontjához törésmentesen ragaszkodik, így legfeljebb aránytévesztései lehetnek a nagy fogalmak és a kis szövegek közti feszültségmezõn. De még csak ez sem zavarja azt az olvasóbarát attitûdöt, mely a monográfia stílusa: a szerzõ szerzõje a szó legjobb értelmében kalauzol és Parti Nagy olvasására buzdít.

Érezhetõen és embernagyságban szerzõ talál itt szerzõjére. És ez az egyébként eléggé problematikus, reprezentatív funkcióját egyre kevésbé fenntartó, mondhatnánk befagyott sorozatot igencsak feldobja.

Egyébként pedig azt hittem, hogy Parti Nagy Lajos már régen megkapta a Kossuth-díjat. Csak hogy aktualizáljam, növesszem lelkesedésem befelé táguló szárazûrtartalmát. (Harmadik ok.)

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába
Magvetõ Kiadó, 2006
226 oldal, 2490 Ft

Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos
Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006
317 oldal, 2490 Ft

 
 
 

Bombitz Attila

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu