buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Messiások
Spiró György új regénye


2007.05.23

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha még nem alkalmazkodtunk volna az újabb kori kulturális hírverések világához, akkor azt hihetnénk, hogy mire egy-egy – egyébként okkal beharangozott – könyv megjelenik, mindent tudunk róla, hiszen hírt kapunk a könyv születésének körülményeirõl, elmondják a tartalmát, s még a minõségével-értékével kapcsolatban is tesznek egy-egy megjegyzést. A kampány kapcsán kialakuló érzeteink egészen addig uralkodnak rajtunk, amíg el nem kezdjük olvasni a könyvet, akkor aztán egybõl kiderül, hogy a könyv – legalábbis az alapos olvasója számára – egészen másként létezik, mint ahogy azt a beharangozások sugallták.
 

Spiró György új, a Messiások címet viselõ könyve kapcsán a könyv „bevezetésekor” – ezt már a könyv olvasása után, visszaemlékezve írom – pár kulcskijelentés hangzott el. Ezek közül a legelsõ ahhoz a tényhez kapcsolódott, hogy ez a regény a korábban A Jövevény címmel megjelent regény újabb változata, azaz a szerzõje átírta, újraírta a korábbi könyvet. A hogyanról, s a mikéntrõl természetesen szó sem esett. Másodjára a regény témája említõdött, az a tény, hogy Spiró Az Ikszek után újra „lengyel témához” nyúlt, s az 1830-as lengyel felkelés bukása után az emigránsok körében Párizsban kibontakozó messianisztikus-misztikus gondolkodást mutatja be. Harmadszorra arról olvashattunk, hogy más ez a regény, mint amilyen a Fogság volt, mert ott Spiró csak a történetet mesélte el, itt viszont annál többre, bonyolultabbra is vállalkozik, arról, hogy mire, természetesen megint nem esett szó.

Az említett megjegyzések közül az elsõ tisztán filológiai, s említésre csupán annyiban érdekes, amennyiben a könyvhöz írott elõszóban a szerzõ is megemlíti: „A régi változatban túl sok volt a szerzõi szöveg, nagy részét kidobtam. Akkor szoktak fecsegni az írók, ha maguk elõl is rejtegetik, hogy az ábrázolás nem megy. Az új változat majdnem húsz százalékkal rövidebb, de miután a harmada új, és a többi szöveget is átdolgoztam, tépelõdhettem, hogy új címet adjak-e neki.” A valóban érdekes az, hogy az átírással nyilvánvalóan új mû született, ezt egyébként a szerzõ vívódása után megszületett új cím is kiemeli, innentõl kezdve természetszerûen két kérdés létezik. Az egyik az, hogy miben különbözik egymástól a két regény, a másik pedig az, hogy mi jellemzi ezt az új munkát. Megmondom õszintén, engem ez a második kérdés jobban foglalkoztat, mint az elsõ. A másodjára említett megjegyzés állításából, miszerint a szerzõ ismét lengyel témához nyúlt, fontosabbnak érzem azt a tényt, hogy ismét történeti témához nyúlt, a történet lengyel voltát inkább a szerzõ tájékozódásából következõnek gondolom. A lengyel „témánál” fontosabbnak tûnik számomra, hogy Spiró ismét a hit és hitetlenség kérdését járja körül. A harmadikként említett megjegyzésbõl pedig nem a Fogság címû munkával való összevetés az érdekes, hanem az, hogy Spiró ismét egy zárt, idõbeli kiterjedésében is körülhatárolt történet elmondására vállalkozott, ebben az értelemben mondja azt, hogy a „regény teljes cselekményét létezõ emberek élték meg, nekem annyi volt a dolgom, hogy a lehetõ legmélyebben értsem meg õket”, s ebben az értelemben mondja azt is, hogy „abban a meggyõzõdésben hajtom meg elõttük a fejemet, hogy megértõen, elfogulatlanul és szeretettel bántam velük, a szerzõtársaimmal”. Az elbeszélés módja, túl azon, hogy a fikciónak szükségszerûen nagyobb szerep jutott a Fogságban, mint ebben az újabb munkában, azonban nem változott – így a két könyv szembeállítása végképpen nem jogosult.

A valódi kérdés tehát – legalábbis számomra – nem az említettek között található, a valódi kérdés számomra az, hogy mi jellemzi a történet Spiró szerinti elbeszélésének módját. A történetét, amelynek lényege úgy foglalható össze, hogy Mickiewicz, a jelentõs tizenkilencedik századi költõ emigrációja során 1841 és 1847 között szoros kapcsolatban állt Towianskival, aki sajátos messianisztikus-misztikus tant hirdetett meg, s gondolkodása a lengyel emigráció más tagjaira is hatott. Spiró az ebben a körben kialakult gondolkodást mutatja be, s ennek a körnek a történetét mondja el, ahogy Az Ikszek esetében más történet kapcsán tette, szinte „kínos” pontossággal. Elbeszélésmódjának elsõ jellemzõje az, hogy itt is, mint más munkáiban, zárt, jól körülhatárolható történetet teremt-talál a maga számára, s a körülhatárolt történetet ritka alapossággal írja le. Ha történetkezelésének ezt a mozzanatát nézzük, akkor akár „szörnyetegregényeknek” is nevezhetnénk Spiró György regényeit, hiszen az olvasó néha bizony lankadó figyelemmel követi a leírások részleteit, s a történet újabb és újabb fordulatait. Ugyanakkor annak az olvasónak, aki szinte belefárad az újabb és újabb szereplõk, történetszálak követésébe, észre kell vennie azt is, hogy ez a részletezés, s a következményeként fellépõ szörnyetegvonás cseppet sem öncélú: a szerzõ állásfoglalása, véleménye alapszinten ezekben a leírásokban mutatkozik meg, s ezekre az aprólékos részletekben megmutatkozó „befolyásolásokra” épülnek rá Spiró állásfoglalásai – ezek ebben a regényben a legteljesebb közvetlenséggel jelennek meg. Ám még mielõtt errõl beszélnék, szólnom kell arról is, hogy Spiró amikor az általa megtehetõ legpontosabb módon feltárja a zárt és körülzárható történetet, azonnal ki is tágítja annak határait, s nem is csak azzal, hogy mindig újabb és újabb szereplõket kapcsol a történethez – sokszor feltehetõen az írói szabadság jegyében, hanem azzal is, hogy szereplõit állandóan utaztatja, így a tizenkilencedik századi Európa – s nem csak Európa – nagy városait ritka alapossággal ismerjük meg ebbõl a könyvbõl. A valódi újdonság azonban kétségtelenül a személyes kommentár. Az aprólékos leírások során Spiró szinte feltárja, hogy mennyi megkésettség mutatkozik a kései, tizenkilencedik századi „vallásalapításban”, s hogy ennek az új vallásosságnak a hirdetõi milyen okok miatt, s milyen kényszerek során zárták ki magukat a valódi életbõl, s az új Megváltó hirdetése miképpen vált egész életüket kitöltõ pótcselekvéssé. Ehhez kapcsolódóan személyes, a történeti anyagra ráépülõ megjegyzései valóságos rendszert alkotnak. Egyet-kettõt idézek csak közülük. „Nemcsak lelkek, városok, emberek égnek a forradalmi korban, hanem égnek a mûvek is” –, mondja a szerzõ, s ennek kapcsán Bulgakov jól ismert tételét idézi: „Kéziratok nem égnek el”, majd pedig Hamvas Bélát: „Csak mulandó mûvet érdemes kiadni; a halhatatlan maradhat kéziratban. S a szerzõ halála után a cselédleány bátran kosárba gyûjtheti, konyhába viheti, hogy befûtsön vele (…) A halhatatlan mû nem itt történik. Feljebb. Beljebb. Ami benne van, az ember és Isten között történik. Megtörtént. Akkor is, ha senki se tudja. És Isten emlékszik reá szívében, mikor már a papírok elégtek”. S a történet elbeszélõje ezek után a tételek leszögezése után mondja: „Ebben a történetben másként fest a dolog.” Hasonló szerzõi közbeszólást mutat az alábbi megjegyzés: „Mulatságos, hogy épp a Kör szakadása idején készült el a towianisták teljes listája Párizsban. Így mûködik a történetírás: régvolt állapotot rögzít, soha folyamatot ábrázolni nem képes, soha az egyesig lehatolni nem bír, legföljebb neveket ismer. Száztizenöt név, több, mint a bolsevikok létszáma két évvel a hatalomátvételük elõtt.” Tévedne azonban az, aki öncélúnak látná ezeket a megjegyzéseket. Az öncélúsággal szemben éppen a funkciójukat, a szöveg egészéhez való kapcsolódásukat szeretném hangsúlyozni. Úgy látom, hogy a szövegtest szörnyeteg volta és ezek a rövid, szentenciózus és a huszadik-huszonegyedik századból való visszatekintések egy célt szolgálnak: a választott történettel kapcsolatos állásfoglalás kialakítását. Ennek jegyében történik az aprólékos, minden részletre kiterjedõ, s a szerzõ állásfoglalását elõkészítõ leírás, valamint a rövid, pár mondatos, a szerzõ személyéhez kapcsolódó megjegyzések rögzítése. „Nem jó mû az, amely a hétköznapoktól a legnagyobb általánosításokig nem jut el; nem jó mû az, amely a legnagyobb általánosítástól a hétköznapokig le nem hatol” –, mondja Spiró könyvének egyik látszólag önálló, kapcsolódás nélküli megjegyzésében, a megjegyzés végül is a részletezõ leírások és az általánosító állásfoglalások kettõsében nyeri el az értelmét.

Ám nem lenne valódi történelmi regény a Messiások, ha nem foglalkozna a történelem értelmezésével. A regény záró szakaszában több nagyjelenet található, s több általánosító megjegyzés a történelem menetérõl. Ezek közül egyet idézek fel: „Nem úgy van a Fejlõdés, a nagybetûs, ahogy a német filozófusok meg a romantikus francia szocialisták hirdetik, hogy emez a forma idejét múlván megszûnik, amaz a forma diadalmaskodik, hanem együtt van az életben minden, semmi sem veszett el, sem a törzsi viszonyok, sem a rabszolgaság, sem a feudalizmus, miközben odafent a legfejlettebb társadalomról, az alkotmányos monarchiáról, a parlamentrõl papolnak a gyõzõk. (…) Az sem igaz, hogy Nyugatról Keletre haladva, fokozatosan egyre ócskább, elavultabb rabságba érünk. Megvan az Nyugaton is, csak furfangosabban kifundált hiedelmek fátyolozzák el.” Az „együtt van az életben minden” tétele ismét csak az élet szövedékének bemutatását és az általánosítás igényét egyszerre vállaló regényírót mutatja meg Spiró Györgyben.

Spiró György: Messiások
Magvetõ Kiadó, 2007
648 oldal, 3990 Ft

 
 
 

Füzi László

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu