buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A pénz nem boldog


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kegyetlen egy könyv. Front-emlékirat a javából, csak éppen az ezredvég egyik igen sajátos, nem kevéssé misztikus frontjáról, a tõkepiacok, azon belül a befektetési bankok világából. Irodalmi értéke nyilvánvalóan nem, de elõadásmódja olyan, mint a 20. század nagy háborús regényeié, azé a vonulaté, amelynek egyik legelsõ iskolateremtõ darabja Erich Maria Remarque világhírû Nyugaton a helyzet változatlan címû regénye volt, s talán Norman Mailer Meztelenek és holtakjában érte el a tetõpontját: megragadóan láttató, ugyanakkor nélkülöz minden pátoszt, romantikát, sõt... Sõt, kíméletlenül tárgyilagos, nem kevéssé megdöbbentõ képet fest e bankok belsõ életérõl, az ott dolgozók munkakörülményeirõl, életstílusáról, és arról, hogy mivé teszi õket mindaz, amit ott átélnek.

Sok cinizmus, fekete akasztófa-humor, olykor brutálisan naturalista képek színesítik-erõsítik az elbeszélést. Kifejezõ a kötet magyar alcíme, de még inkább az eredeti kiadás címének felvezetõ része: „Fortélyos, kétes üzleti tevékenység”. Ezt természetesen a világ leglátványosabban fontos tõkepiaci központját, a Wall Street-et alkotó cégek egyik markáns csoportjáról, a befektetési bankokról, és azok tevékenységérõl mondja. (A pénzügyi szervezetek nálunk mûködõ rendszerében e befektetési bankok megfelelõi – a vonatkozó jogszabály nem teljesen következetes szóhasználatával – a befektetési szolgáltatók, befektetési társaságok, befektetési vállalkozások, továbbá az ilyen jogosítványokkal is rendelkezõ kereskedelmi bankok. A szerepüket kitûnõen mutatja be e könyv: õk pénzügyi közvetítõk, amelyek egyrészt a pénztulajdonosoknak kínálnak befektetési lehetõségeket a tõkepiacon, másrészt a tõkét keresõ cégeket, intézményeket segítik abban, hogy hozzájussanak az elõbbiek pénzéhez. Utóbbinak egyik legfontosabb módozata, amint arról itt érdekes technikai részletekben is gazdag leírást kapunk, hogy a cég, intézmény értékpapírt – kötvényt, részvényt – bocsát ki a tõzsdén, a kibocsátást pedig a befektetési szolgáltató szervezi, menedzseli. A továbbiakban szintúgy rajtuk keresztül bonyolódik ezeknek az értékpapíroknak a tõzsdei kereskedelme.).

E bankárok világáról a kívülállók csaknem kivétel nélkül azt hiszik, hogy az a boldog kiváltságosoké, akiknek élete ott, ha nem is mindenben az elíziumi gyönyörökkel teljes földi paradicsom, de valami ahhoz nagyon közeli: csupa érdekes, luxuskörülmények között végzett munka, amelyért õk kiemelkedõ anyagi jólétet biztosító fizetéseket húznak, a pénz feletti rendelkezésnek köszönhetõen élvezhetik a modern hatalom minden örömét, és a társadalom irigyelt elitjéhez tartoznak. Ilyesfajta illúziói voltak annak a két ifjú embernek is, akiket a sors hozzásegített ahhoz, hogy a tanoncidõkkel kezdõdõen megtapasztalják a felfelé törekvõ befektetési bankárok életét, s akikbõl e könyv két szerzõje lett. Emeljük ki gyorsan: amenynyire az elbeszélésükbõl megtudható, egyikük sem bukott meg ezen a pályán, szakmai vonatkozásban egyikük sem szenvedett el olyan kudarcot, nem történt velük semmi olyan méltánytalanság, amely arra indította volna õket, hogy a „savanyú a szõlõ” logikája szerint, vagy pusztán sértõdöttségbõl szólják le ezt a szakmát. Amint az a történetük során kibontakozik elõttünk, a gyors és erõteljes karrier reményétõl fûtött lelkesedéssel álltak be az egyik nagynevû ilyen céghez, és pár év testet-lelket a végletekig kifacsaró munkája után megcsömörlötten távoztak – nemcsak onnan, hanem a befektetési banki területrõl is. Rolfe errõl így beszél: „Amikor a DLJ irodaházának ajtaján kisétáltam, nem éreztem megbánást. Két év és kilenc hónap telt el azóta, hogy nyári gyakornokként az ajtón elõször beléptem. Troobie barátom már nagyjából hat hónapja elment. A DLJ eleget szívta a véremet. Úton voltam valami új felé. A szolgálat, amelyet leróttunk, nem múlt el nyomtalanul. Tíz évvel öregebbnek éreztük magunkat. A befektetési bankárok kézikönyve szerint a beavatási szertartásunk talán még nem teljesedett be, de mi befejezettnek nyilvánítottuk. Talán csak gyengék voltunk a feladatra. Akárhogy is, kint voltunk a vízbõl. Újra lázba hozott minket egy új kezdet érzése. Talán egy újabb álom, amelyet érdemes üldözni. Még maradt remény.”

Troob zárszavából: „Amikor elõször a befektetési bankok világába léptünk, azt gondoltuk, egy sivatag peremén állunk, a perzselõ homokon túl oázis vár minket, és ha a hõséget kiálljuk, végül a mágikus forrás vízébõl kortyolhatunk. Csakhogy rájöttünk, a befektetési bankok sokkal inkább a dzsungelre hasonlítanak. Nagy, kusza térségben találtuk magunkat, tele magas fákkal, vérszomjas tigrisekkel, és nagy, szõrös pókokkal, amelyek minden jel szerint belénk akartak marni. A dzsungel útjelzõi mind különbözõ irányba mutattak, és nekünk fogalmunk sem volt, merre induljunk. Elõször még élveztük a liánokon való himbálózást, de aztán úgy rémlett, folyton csak nagy köröket írunk le. Nap mint nap ugyanazok a rusnya bogarak mászkáltak a lábunkon, és mögöttünk ugyanazok az idegesítõ majmok ugattak parancsokat (ez utóbbi kevéssé hízelgõ szóképpel Troob a fõnökeiket tiszteli meg – összhangban azzal, amilyen képet az elbeszélésük fest a befektetési bankokban uralkodó fõnök-beosztott viszonyról – OP). Végül ráébredtünk, hiába mázsányi gyümölcs a karunkban, nincs idõnk megállni, hogy harapjunk belõle.”

A jelentõs befektetési bankok kétségkívül a pénzvilág elitjéhez tartoznak. A megélhetésük alapja, hogy élvezzék az ügyfeleik bizalmát, s ehhez minden észszerû feltevés szerint elitalakulatokként is kell viselkedniük. Hogy ezt hogyan teljesítik, arról is markáns képet vázolnak a szerzõk. Kívülállóként viszont igencsak hitetlenkedve fogadjuk, vajon mitõl is lenne ott a munka olyan végletesen kimerítõ és lélekölõ, miért panaszkodik az, aki a cég gazdag költségszámláján kitûnõ helyeken eszik-iszik, üzleti utakon járhatja a világot. Nos, amint olvashatjuk, a kezdõk kiképzése – ha nem is fizikai értelemben – a keményebb katonai alakulatok drilljéhez hasonlít, és nem kíméletesebb az alacsonyabb rangban lévõk dolgoztatása sem. A szokásos munkarend a gyakorta az éjszakába nyúló duplamûszak, ami akár heti száz (!!) órára is rúghat, a prezentációs utakon pedig, amelyeket oly izgalmasan vonzónak gondolhatnánk, már több nap alatt néhány óra alvás is ritka kincs. Az alkalmazott itt nem olcsó, de agyonhajszolt rabszolga. A hierarchia bemutatásánál elmondják, hogy az osztályvezetõ is csak egy robot, akinek a munkán túl alig van élete, mert nincs rá ideje. Hajtja õt a saját fõnöke. Félmillió dollárt keres, de nincs ideje elkölteni, ha olykor kiszabadul az irodából, ágyba zuhan. Alattuk szolgálnak a tanácsadók – ez volt Rolfe és Troob is. Szünet nélkül rángatják és hajtják õket – a lánc és a korbács neve Elérhetõ Jövedelem.

A szerzõk szavaival: Az osztályvezetõk álló nap és éjjel rájuk zúdítják minden kínjukat és gyötrelmüket, és ez mindaddig így folyik, míg a tanácsadóból osztályvezetõt nem csinálnak, le nem lép, vagy öngyilkos nem lesz. Néhány egészen brutális jelenet ábrázolja itt a kikapcsolódásuk módját. A hierarchikus kapcsolatok kulcsszava pedig, munkát és elõmenetelt illetõen egyaránt, finom egyszerûséggel: „segget csókolni”.

A kötet persze nem csak a szegény bankárok megpróbáltatásairól szól. Sok érdekeset megtudhatunk belõle a pénzvilág eme szegmensérõl, és annak mûködésérõl. Számottevõ szakmai tévedés valószínûleg csak egy fedezhetõ fel benne: a szerzõk csúful félremagyarázzák az USA Értékpapír Felügyelete engedélyezési gyakorlatának egyik legfontosabb vonását.

John Rolfe & Peter Troob: A Wall Street dzsungelében
Lelkesedésünk és kiábrándulásunk története
Alinea Kiadó, 2006
321 oldal, 2951 Ft

 
 
 

dr. Osman Péter

Alinea Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu