buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Capa Casablancája


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Micsoda meglepetés! Ráadásul többszörös is. Nem tudtam róla – s gondolom, ezzel nem vagyok egyedül –, hogy Robert Capa, a fiatalon világhírûvé vált fotóriporter szépirodalmat is mûvelt. S most egyetlen regényét elolvasva meg kell állapítani, írónak is kitûnõ volt. A magyar származású, eredetileg Friedmann Endre névre hallgató fiatalember igazából mindig író akart lenni, s csak szinte véletlenül lett fotós, hogy aztán tudósítson a 20. század sorsdöntõ eseményeirõl, a spanyol polgárháborúról, a kínaiaknak a japán megszállók elleni harcáról, a második világháború fontos hadszíntereirõl (az amerikaiak szicíliai partraszállásáról, olaszországi csatáiról, Párizs és Lipcse felszabadításáról), az elsõ arab-izraeli háborúról, a francia-indokínai konfliktusról. A negyvenes évek végén John Steinbeckkel a Szovjetunióban, Irwin Shaw-val pedig Izraelben járt, mindkét utazásból könyv is született. Az életmûvet ismerõ Richard Whelan utószavából az is kiderül, hogy Capa, a világ legjobb háborús fényképésze a Holiday magazinban rendszeresen élvezetes írásokban, tudósításokban számolt be európai utazásairól, kalandjairól, az Alpok síparadicsomainak, elegáns üdülõhelyeinek világáról, társasági életérõl.

Mikor belekezdtem, a Kissé elmosódva – Emlékeim a háborúból címû, fotókkal gazdagon illusztrált könyv olvasásába, rövid ideig azt hittem, memoárt tartok a kezemben (annak idején, 1946-ban Henry Holt amerikai kiadó felkérése is erre szólt). Különösen, hogy az egyes szám elsõ személyben elbeszélt történet fõhõse egy Capa nevû hontalan, magyar származású fotóriporter. 1942-ben nagy nehézségek árán szerez útlevelet, hogy a Collier’s nevû amerikai magazin megbízásából New Yorkból áthajózzon Angliába, s képekben örökítse meg a Nagy Háború eseményeit. Egy-két kifejezetten Rejtõ Jenõt idézõ fordulat azonban gyanakvóvá tett. Az Atlanti óceánon szolgálatot teljesítõ angol romboló például – muníció híján – torpedók helyett söröshordókat lõ ki a fritzekre.

Capa a valóságot játszatja egybe a fikcióval de úgy, hogy saját háborús élményanyagát érezhetõen kiszínezi, történeteit sarkítja, összevonja, tényleges eseményeket és szereplõket felcserél. A kitûnõ atmoszférájú, tömör hadszíntéri leírások ugyanakkor plasztikusan idézik fel a bevetés elõtti várakozás feszült pillanatait, a váltakozó szerencséjû összecsapások történéseit, a bajtársak halála, az értelmetlen pusztítás miatt érzett megrendültségét.

A fikció – hõsünk és a Pircsinek becézett, piros hajú, angol kisasszony soha igazán be nem teljesülõ szerelme – jól van kitalálva, Capa ügyesen bonyolítja a cselekményt, s kellõ dózisban adagolja az érzelmeket. Miközben aggódunk életéért, az utolsó lapokig – az anti-happyendig – a körmünket rágjuk le, hogy összejön-e a két fiatal vagy sem. A szerelmi szál kicsit lektûr-gyanús, de, amint kimondtam, mindjárt igazságtalannak is érzem az ítéletet. Ebben a háborús-, kaland-, és szerelmes regény keverékben együtt van minden a sikerhez: a jó és rossz harca, hõsiesség, önfeláldozás, bajtársiasság, szívhez szóló érzelmek. S mindez anekdotázó, könnyed hangon, kedélyes humorral elõadva. (A magyar fordító, Sárközy Elga pompás munkát végzett.)

Capa izgalmas, színes, nagydumás egyéniség volt, imádta az életet, a piát, a nõket, a barátokat, az utazást, a kalandokat. Letagadhatatlan, hogy hõsét magáról mintázta, legfõbb és legjellemzõbb tulajdonságait kölcsönözte neki. Könyve hangvételébõl, szemléletébõl, a hõse által képviselt értékrendbõl az is kiderül számunkra, hogy Capa, a hús-vér figura, a fotós, romantikus, érzelmes fickó volt, igazi idealista. A haditudósítás, a borzalmak dokumentálása, a halál állandó közelsége nem tompította el és nem tette érzéketlenné, fásulttá. A Kissé elmosódva egyik legfõbb értéke éppen humanista értékrendje, szemléletmódja, s az a mód, ahogy a hõs gondolkodik a világról, saját helyérõl. Idõnként ugyan fél, retteg, de ennek ellenére mindvégig kitart vállalt feladata mellett. (Maga)-tartását nyilvánvalóan nem csak a kalandvágy, hanem küldetéstudata, romantikus érzelmei és idealizmusa motiválja, magyarázza. Capánál – akár a nagy háborús mítoszban, a Casabalan-cában – nagyon fontos szerepet játszik az õszinte, önzetlen barátság. A túlélésben sokat segítenek a gyakran évõdõ, egymást ugrató, ám – ha a helyzet úgy hozza – egymásért komoly áldozatot hozó barátok.

Regényhõsünk flegmasággal, megjátszott lezserséggel leplezi érzelmeit, igényét a tartalmas, mély emberi kapcsolatok iránt. Barátként azonban inkább helytáll, mint szeretõként (például ahogy ragaszkodik Chrishez vagy az általa tisztelt, a spanyol polgárháborúból ismert, apjának szólított, s akként is kezelt Hemingway-hez.) Szerelmét azért nem tudja megtartani, mert nem akarja, nem tudja feladni a függetlenségét, nem pedig azért, mert hivatásával semmi más nem fér össze. S ez a valóságban is így volt. A Pircsi kapcsolat modelljéül szolgáló gyönyörû Elainet elpuskázta, a lány végül máshoz megy feleségül.

Nyilván csalódására emlékezve fejezi be a regénykezdõ elsõ mondattal a szövegét: „Semmi, de semmi értelme nincs többé, hogy reggelenként kikecmeregjek az ágyból.” A valóságban azonban nem sokáig bánkódhatott. 1945-ben ugyanis egymásba szeretnek Ingrid Bergmann-nal, aki szívesen összeházasodna vele. Capa azonban kitér az ajánlat elõl, arra hivatkozva, hogy ha lekötné magát, nem merné vállalni a veszélyes haditudósítói feladatokat. A színésznõ ekkoriban éppen a Hátsó ablakot forgatja Hitchcockkal, akinek el is panaszolja kikosarazását, a rendezõ pedig felhasználja a sztorit a filmben: a James Stewart alakította fotóriporter durván elutasítja az elegáns divattervezõnõ (Grace Kelly) házassági terveit.

Ki tudja, hogyan alakul Capa élete, ha mégis igent mond Bergmannak. Játszunk el a valószerûtlen gondolattal: a világban száguldozó haditudósító beéri a kényelmes, polgári léttel, férj és családapa lesz, s jobbnál jobb regényeket ír. S akkor 1954-ben nem jár Indokínában, s a Vörös-folyó deltájában negyven éves korában nem lép aknára.

Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból
Ford.: Sárközy Elga
Park Könyvkiadó, 2007
272 oldal, 4900 Ft

 
 
 

Gervai András

Park Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu