buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Felemás merítés


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kárpáti Kamilban nincs irgalom. A Stádium Kiadó vezetõje egy több mint négyszáz oldalas versantológiát szerkesztett az általa alapított Gérecz Attila-díj tizenkilenc kitüntetettjének munkáiból. Parttalan líratenger, sok ez nagyon, riasztja olvasóját – nem a tizenkilenc, de a négyszáz. A Lehetsz-e még hármas-ikrek? címû kötet vastag, nehéz és egyenetlen színvonalú, miközben mégis csak jellemzõ (annak tûnõ) metszetet ad a kortárs fiatal líráról.

1992-ben civil kezdeményezés hívta életre a Gérecz-díjat, amellyel, a kiírók megfogalmazása szerint, minden év október 23-án legfeljebb kettõ, harminc év alatti elsõkötetes költõ tehetségét ismerik el. Az anyagi nehézségekkel küzdõ projekt gondozása 2002-ben állami kézbe a került, a díj mögötti adminisztráció finanszírozását (és részben az adományozást is) azóta különbözõ minisztériumok látják el, felügyelik, az újjászervezett kuratórium pedig legkiválóbb irodalmárainkból áll (Kárpáti Kamill mellett a munkában részt vesz G. Komoróczy Emõke, Szakonyi Károly, Czigány György, Tarján Tamás, Szörényi László).

A díjazottak köre a jeles grémium sokszínû ízlésvilágát tükrözi, de a tükör nem mentes a (helyenként bántó) torzításoktól. A tizenkilenc alkotóból hét közvetlenül kötõdik a díjat gondozó kiadóhoz, miközben a mostani kötet anyaga is bizonyítja, hogy a Stádium Fiatal Írók Körének ilyen erõteljes reprezentáltsága esztétikai teljesítményük alapján nem indokolt. Talán ezért is van az, hogy Kárpáti Kamill eredeti szándékának megfelelõen (a legjobb elsõverses-kötet díjaként) nem értelmezhetõ a Gérecz. Másvalami ez. Nem legek klubja. Mégis nagyon szimpatikus, mert a Gérecz-díj (preferenciáiban) vagabund, valódi független, szembe megy a kurzusokkal — még ha nem is mindig a legszerencsésebb úton megy szembe.

Jó néhány kiváló szerzõi összeállítást kaphat a Lehetsz-e még hármasikrek?-tõl az olvasó. Lackfi János higgadt, a hangját soha fel nem emelõ lírája visszafogottságában is képes megszólítani, mozgósítani befogadóját. Hétköznapi helyzeteket rögzít, apróságokat emel vershelyzetbe Lackfi, ám olyan elegánsan és ötletesen teszi, hogy a jelentéktelenségek, az elõvezetetett magánügyek attól fontossá, izgalmassá és láthatóvá válnak. És mindezt a legmeggyõzõbb szakmai tudás teszi hitelessé. Lackfi finom, mint egy angol úr, de biztos a keze, mint Wyatt Earpnek. A zokni stoppolásból például tizenkét rövid sorban mindenségverset kanyarít, ezzel a befejezéssel: „(…)az új ne legyen / a régitõl idegen” (Szépen stoppolni). Tényleg elképesztõ.

Pompásak Lanckor Gábor rendkívüli mûveltségtömeget mozgató versei. Lanckor óriási kultúrtörténeti tereket nyit, a nyugati mûvészettörténeti hagyomány visszaforgatását, sajátos aktualizálását jelentésteremtõ eszközként használja. Allúziói sokszor felsõbbrendû feladványok, de olyan ügyesen választ hozzá dikciót, hogy mégsem tolakodó a dolog.

Rendkívül erõsnek érzem Mestyán Ádám ráncos-kérges versnyelvét, üdítõnek Szluko-vényi Katalin ritmikai bravúrjait, lelkesítõnek Szakács Eszter pszeudo-idilljeit, és jót nevettem Zsávolya Zoltán Zeneesztétikai alapvetés címû fékezhetetlen szövegfolyásán, ami nem vers ugyan, de nem is igazi próza, nem tudom, mi, de hogy élvezetes olvasmány, az biztos.

Külön megemlítem Király Levente vagány líráját, mert kiugrik a kötetbõl, itt, ebben a környezetben érvényesül igazán az újszerûsége, a minden mástól különbözõ esztétikai minõség, és az, hogy szeme van az eredeti léthelyzetek meglátásához. Király Levente nem kellõ mûgonddal épített (és megújulni, sajnos, nem tudó) költõi munkásságát magam is többször bíráltam már, és a véleményem nem változott, de ez az antológia azt is világosan mutatja, hogy Király más szinten, másokhoz képest problémás költõ – nemzedéki társai között nem lehet kérdés értékessége, teljesítményének színvonala.

Merthogy van, akik esetében kétségeim vannak. Grecsóval kezdem, õ már nem dolgozik költõként, az antológiában is két (kiváló) prózája a hangsúlyos. A Gérecz Attila-díjat viszont még a verseiért kapta, ezekbõl is közöl néhányat a Lehetsz-e még hármasiker?. És nem az igazi ez a líra. Lassú, tompa, sok helyen keresettnek tûnik. Talán csak a hangja menti, az alakoskodástól, szépelgéstõl mentes beszédmód. Gérecz-díjat kapott Babarczy Eszter, aki szerteágazó tehetsége okán tényleg számtalanféle díjat megérdemelne. Költõit, mondjuk, pont nem. Nincs vele semmi bajom, az esszéi elõtt minden józanabb olvasó felteszi a kezét. Csak hát nem ír verseket. Adott esetben ez hiányosságot jelent.

Találtam néhány szerzõt a kötetben, akiknek a költészetével nem tudok azonosulni, akik nem szólítottak meg. Alig elgondolható, hogy Oravecz Péter, Rózsássy Barbara, Kulicz Gábor munkái miféle szempontok alapján érdemesek a díjra. A sehová sem mutató helyzetdalok, az indokolatlanul emelkedett hang, a kézenfekvõ poétikai megoldások – ezek csalhatatlanul jelzik a középszerûséget.

Weiner Sennyei Tibor a kakukktojás. Egyetlen mondatot se értek abból, amit ír. Semmit. Nem gyöngének érzem, sõt, zizeg, zakatol, mûködik ez a furcsa költészet, fenntartja az érdeklõdést, mert zagyvaságában is minden sor azt ígéri, hogy nyugi, a következõnek már lesz értelme. De nem. Áll elõtte az ember zsibbadtan, forgatja, nézegeti, ingatja fejét.

És a körítés pazar. A szépirodalmi kötetekre nem jellemzõ filológiai gondosság ad sajátos karaktert ennek a könyvnek. Az antológiákban szokásos életrajzokon túl a Lehetsz-e még hármasikrek? minden szerzõi blokk végén a versanyagot megvilágító recenziókat, méltatásokat közöl, a kötet gazdag képanyaggal illusztrált, az egyes alkotók portfolióit mûvészi színvonalú portréfotók vezetik fel. A szerkesztõk világos szerkezettel, ötletes mutatókkal segítik az olvasót, könnyen, gyorsan lehet navigálni a Lehetsz-e még hármasikrek?-ben, kézikönyvként is mûködik. Külleme pedig külön dolgozatot érdemelne. Könyvészeti remekmû, nem vitás. Elegáns tipográfia, jó szemmel beállított, arányos oldaltükrök, nagyon szép, illusztratív keretek, és a felhasznált, kiváló minõségû anyagok teszik (tárgyként) kellemessé a kötetet. Magabiztos ízlést sugároz a könyv, alig látni ilyet mostanában.

Csak az irdatlan terjedelem, az nem magyarázható. Egy-egy szerzõtõl tizenöt-húsz mûvet is közöl az antológia. Érthetetlen. Egy ilyen típusú gyûjteményes kötet arra való, hogy sokféle húsba belekóstolhasson az ember. Hogy megízlelje, forgassa a szájban. Ehhez három-négy jellemzõ mû elég. Aki ennél többet akar, aki pályaképet akar követni, koncepció kiépülését figyelgetni, az úgyis szerzõi kötet vesz kézbe. Aki viszont a horizontot szeretné befogni, együtt látni, végignézni – az sikítófrászt kap a másfél kiló lírától. Meg az ostoba címtõl.

Lehetsz-e még hármasikrek? Gérecz Attila-díjasok antológiája 1992–2006.
Szerk.: Szentmártoni János
Stádium Kiadó, 2006
412 oldal, 3380 Ft

 
 
 

Szabó Tibor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu