buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A beszéd, mint alapmûfaj


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Itt egy olyan ember beszél,
aki színészkedik, játszik,
és mögötte a moralitás lényege áll.”
(Sz. M.)

Amilyen zseniális író, olyan csodálatos elõadó volt Szentkuthy Miklós. Aki látta Jeles András portréfilmjét, Réz Pál videó beszélgetését, esetleg olvasta ez utóbbi (Harmonikus tépett lélek), vagy Kabdebó Lóránt beszélgetéssorozatának (Frivolitások és hitvallások) könyvvé szerkesztett óriásmonológját, meggyõzõdhetett róla, hogy Szentkuthy igencsak szeretett és tudott beszélni. Dramatikus retorikáját ugyanúgy szerkesztette és építette, miként írásos mûveit, ugyanúgy cikázott mondataiban történelem, mûvészet, tudomány, intim vallomás és kinyilatkoztatás, mikroszkopikus nagyítás és kozmikus túlzás, mint regényei fejezeteiben, ugyanolyan arányérzékkel fordította szóviccbe, ördögi öniróniába a döbbenetes tartalmakat, miként sziporkázó prózájában tette. Huszonhat éven át iskolában tanított, s természetszerûen mindig õ volt az iskola szónoka, amikor udvarolt, orációs képességeit csillogtatta, midõn nyilatkozott, élõszóban elõadott – teátrális gesztusokkal alátámasztott – mûalkotásokat nyújtott át kérdezõjének. Meggyõzõdéssel állítható, hogy a próza és a naplóírás mellett a beszéd – legyen az ima, széptevés, nyilatkozat, beszélgetés, elõadás – három mûfajának egyike volt.

A legelképesztõbb, amit egy író állíthat, az, hogy soha nem voltak mûvészi szándékai. Szentkuthy ezt mûveiben, naplóiban, nyilatkozataiban minduntalan ismétli, alá is húzza, ha valakinek esetleg átsiklana felette a szöveget pásztázó tekintete. Soha nem akart hivatásos író lenni, ennek ellenére folyton írt, naplót, regényt, novellát, de – a Prae kivételével – nem igazán a mûalkotás „megcsinálásának” technikai-esztétikai kérdései foglalkoztatták, hanem azokon túllépve és túlmutatva a világ és az élet végsõ kérdéseit bogozta, meg a válaszok kétségbeejtõ hiányát leltározta. A mûvészettel való nem-törõdés esetében annyit jelent, mintha ma azt mondanánk, a kánonokkal való nem törõdés, a menõ trend, a fõáramlat figyelmen kívül hagyása, nem pedig valamiféle formátlan, automatikus írást kell érteni alatta, hiszen Szentkuthy számára a mûalkotás létrehozásában elsõdleges szerepe volt a kompozíciónak: „Igenis kell – nyilatkozta –, a legnagyobb mértékben kell keret, szerkezet, védõgát, különösen az én prózámnak, hogy megmentsen a parttalanságtól: a katedrális-ideál bizonyítéka és garanciája lezáró kompozícióra való törekvésemnek.”

Kivételes érzékenységû alkotóként azzal reagálta le a világ eseményeit, hogy folyamatosan írta a lehetõ legrészletesebb naplóját, megszállottként jegyezte benyomásait és gondolatait, amelyek aztán a naplóból átszivárogtatva irodalmi alkotássá szervesültek. Az írás általi megszállottság lényegében az alázat és az engedelmesség egyik formája, amellyel Szentkuthy alávetette magát a világ általi faggatottság kényszerének. Amíg õ konokul loholt a világ, a természet, a lét, a hit, a történelem, a morál, a szerelem végsõ nagy kérdéseinek nyomán, addig a világ is feltette neki a maga kérdéseit, és ezek lejegyzésére kény-szerítette.

Az se mindennapi dolog, hogy egy író, aki tizennyolc éves korától fogva több mint hat évtizeden át le nem tette kezébõl a tollat, mûvében folyamatosan a nyelv által kifejezett dolgok iránti bizalmatlanságát hangsúlyozza, s a nyelv elvontságát és bizonytalanságát negatívumként állítsa szembe a kép konkrétságával és biztos érzéki átélhetõségének pozitívumával. Szentkuthy stílusában emiatt jut kiemelt szerep a képiségnek, a legapróbb piktográfiai leírásnak és a legpazarabb metaforikus tautológiának.

A Szentkuthy-jelenséghez kitûnõ kalauzként szolgáló, az íróval készített riportokat egybegyûjtõ, nagy formátumú kötet több mint négyszáz oldala arra utalhat, hogy Szentkuthy az újságírók (és a közönség) folyamatos érdeklõdésének célkeresztjében állt. Pedig dehogy. A kötethez utószót író Tompa Mária precíz statisztikájából kitûnik, hogy a Prae megjelenésének botránya avatta riportalannyá Szentkuthyt 1934-ben, majd minden aktivitása és írói formátumának további kibontakozása harmincegy éven át egyetlen riporter érdeklõdését se keltette fel. Másodszor se magáról, hanem egy másik „botrányos” íróról, Joyce-ról faggatták, a hosszú szünet után csak 1968-ban készült vele interjú, amelyben végre személyérõl kérdezték.

Feltehetõen pedagógusi vénája és gyakorlata, kényszeres színészi ösztöne, vizuális gondolkodásmódja és színpadi képzelete játszott közre abban, hogy a legösszetettebb kérdéseket, a legnehezebb témákat is görcsmentesen, könnyed társasági stílusban, játékosan, rengeteg humorral adta elõ. Egyik interjújában az öngúny nála szokásos malíciájával meg is jegyezte: „Sokaknak ez nagyon meglepõ is volt, hogy nini, a Prae hiperkomplikált szerzõje milyen világosan és egyszerûen is tud beszélni.”

A kötetet legjobb ceruzával a kézben olvasni, mert minduntalan szentenciaként hangzó mondatok kívánják aláhúzással való megjelölésüket. Az interjúk pedig nem csak a válaszadóról, hanem a kérdezõk sokaságáról is több mindent elárulnak, görcsrõl, merevségrõl, értetlenségrõl tanúskodnak a kezdetben, majd a felszabadultság, a könnyedség, a felkészültség, a találékonyság is felsorakozik mellettük. Az ilyen árnyaltság mellett meglepõ igazán, hogy a legelsõ, 1934. május 18-án megjelent, az írót is megszólaltató cikk névtelenségbe burkolózó szerzõje már a címadással sugallta, hogy nála „átjött” Szentkuthy. Írásának címe: Piros köröm és 25 bíboros a reneszánszból, amit persze Szentkuthy válaszából emelt ki. Ugyanakkor az újságíró hajszálpontosan meglátta az elsõ regényben Szentkuthy késõbbi mûvészetének lényegét, amikor a következõkel írta tudósításába: „Az élet minden vonatkozása szinte nyüzsög, forr és kavarog itt: a mondat elején nõi kalapról, közepén a legújabb német metafizikáról, a végén a tavaszról van szó.” Ez valóban Szentkuthy, Szentkuthy valóban ez.

Az élet faggatottja kiváló kalauz a majdani Szentkuthy-olvasók számára.

Az élet faggatottja. Beszélgetések Szentkuthy Miklóssal.
Szerkesztette Molnár Márton
A Szentkuthy Miklós Alapítvány archívumában õrzött sajtógyûjteménybõl a szövegeket és a fotókat válogatta, a kötet anyagát az eredeti szövegekkel egybevetette és az utószót írta: Tompa Mária
Hamvas Intézet, 2006
408 oldal, 3900 Ft

 
 
 

Fekete J. József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu