buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Családi mesék


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A közfelfogás szerint az a jó gyerekirodalmi mû, amelyik felnõtt szemmel is megüti a mércét, azaz amelyik a felnõtt recepció, irodalomtudomány, kritika szempontjai szerint is értékes alkotás. (Természetesen ettõl az adott munka még maradhat kizárólag gyerekkönyv, kizárólag a gyerek-korú olvasók érdeklõdésére és figyelmére számot tartó.) Ezen túlmutatva elméletileg létezik a gyerekkönyveknek egy olyan csoportja, amelyik tartalmi, tematikai vonatkozásai miatt egyidejûleg a felnõtteknek is szól. Olyan ritka könyvek ezek, amelyek több generációt is képesek megszólítani – így létezésük önmagában megszünteti a külön gyerekirodalom legitimitásáról szóló kétkedõ morfondírozásokat. A családi mesék – a családi mozifilmek besorolás mintájára – felhõtlen szórakozást ígérnek: sok kalandot, izgalmat, de lehetõleg nem tragikus izgalmakat, fordulatos cselekménybonyolítást meglepõ csavarokkal; némi ismeretterjesztés és felnõttes asszociációs összekacsintás, társadalomkritika (vagy valami hasonló) szintén belefér; jó, ha van benne legalább egy gyerekszereplõ, de legjobb, ha egy egész család; és természetesen happy end kell a végére.

Továbbá: a jó gyerekkönyv gyerekszemmel komoly dolgokról szól, és – bár könnyû szórakozást kell, hogy ígérjen –, felnõtt szemmel sem marad „gagyi”. A magyar nyelvû gyerekregény-irodalomban mostanság Scheer Katalin Nefeléje (a 2005-ös Év Gyerekkönyve díj egyik nyertes alkotása) a mérvadó – a maga zöldbe és filozófiába ágyazott manó- és morctörténetével.

Most pedig az elsõ kötetes Mészöly Ágnes Sünimanója a legújabb a családi mesék e sorában. Sünimanó különben nem sün, hanem egy manólány, akinek fekete színû süni-frizurája van, és egy véletlen folytán Egyéves Kötelékbe kerül egy Csenge, azaz Csenimanó nevû második osztályos kislánynyal. Ennek a közösen eltöltött évnek a krónikája a regény, szeptembertõl szeptemberig, egy budapesti, négy gyerekes értelmiségi család mindennapjaival: karácsonyozással, farsangi bállal, húsvéti tojáskereséssel, lábtöréssel, bárányhimlõvel, palacsintasütésekkel. És ami a legfontosabb: manószöktetéssel, ugyanis a gonosz Hátsó Szomszéd rabszolgasorban dolgoztat 38 mindenféle erdei manót. A hónapok neveivel jelölt fejezetcímek alatti talányos összefoglalók többnyire egy-egy újabb fordulatot rejtenek: Sünimanó sikeresen beilleszkedik az emberek világába, többször ellopják, elvesztõdik, el akarják fogni, ki akarják szabadítani. (Az emberek világában, mint kiderül, nagyon is sokan tudják, hogy manók nemcsak a mesékben léteznek, hanem a Mecsekben, a Bakonyban, a Pilisben, a Mátrában, sõt a Nagykunságban is, sõt mi több, a manókkal való kapcsolatfelvétel szigorú szabályaival is tisztában vannak!) De a legfontosabb az, hogy Sünimanó a szabadítási akció közben valódi családtaggá válik. Közben tanúi lehetünk a manók és emberek közti „harmadik típusú találkozásnak” és a kölcsönös segítségnyújtásnak is.

A Sünimanó világa Csenimanó családjának mikrokozmoszához hasonló: a Gyöngyvirág utcában álló édeni, gyümölcsfás, orgonás, aranyvesszõs, homokozós kertes ház, a szomszédos Sürgölõdõ Nénikékkel (akik „naponta adtak át egy kosár gyümölcsöt vagy zöldfélét”) valódi idilli menedék – itt még a gyerekorvost is Légi Laurának hívják (aki mellesleg Leia hercegnõ hajkoronájával büszkélkedik, rojtos farmerben és csíkos svájcisapkában jár). A Gedeon család pedig olyan, mint Bálint Ágnes Szeleburdi családja: a lakás tele van gyerekekkel és könyvekkel, Tamás apu atomfizikus, Ancsa anyu neveli a gyerekeket („s hogy ne csökevényesedjen el teljesen az agya, felvilágosodás kori francia tanulmányokat fordított magyarra”). Egyikük derûs, „mint a nyári reggelek”, másikuk „fergeteges jókedve” néha-néha átcsap ugyan „villámszóró haragba”, de mindketten melegszívûek, végtelenül szeretik családjukat, és megvan az a képességük, hogy humorral oldják meg/fel a nehéz pillanatokat. Így az egész Gedeon család élete csupa kaland, amelyet a GÁNCS-Tanács irányít (Gedeonék Állandó Nagy Családi Tanácsa), tele nagyszerû ünnepnapokkal, például a Családi Nappal (ilyenkor „se suli, se munka”, csak élvezik az életet meg az együttlétet), az Egyke-nappal (a soros gyerek névnapján csak az ünnepelttel foglalkoznak) meg nagy, családi, ráérõs pizsamás reggelikkel. Gedeonék liberálisak, befogadóak, klasszikus értékeket képviselnek, a kellõ mértékben „zöldek”, már-már irreálisan egészségesen élnek testileg-lelkileg (reggelire akácmézes kalács illatos hársfateával), és csupa gyerekbarát dolgot tesznek (ebédre ötvenhárom túrós palacsinta!). A házuk és a kertjük valódi gyerekparadicsom. Ellenképként szolgál Cseni osztálytársa, Pataky Nelly, akinek apukája és anyukája mindent megvesz, amit csak megkíván. A trendi Nelly-anyuka „csodaszép, illatos, csinos”, „kóla lájtot és kapucsínót” iszik, és bébicsõszre bízza a gyereket, mert éppen mindig „a prodzsektet rilízelik” és fel kell készülnie a „mítingre”. Ám a regény végén végre õ is együtt táncol Cseniékkel, és Pataky cégvezetõ apuka is beáll túrós palacsintázni meg ultizni a családdal. A manószabadítás körül bonyolódó cselekmények a szerzõ által közvetített értékvilágot és családmodellt nem pusztán követendõvé, de egyenesen mesebelivé avatják. A valóság meseivé tételével, a manók és emberek világának harmonikus egymásba építésével olyan mesevilág teremtõdik a Sünimanó lapjain, amely a mesét jó értelemben „emeli” hétköznapivá, teszi kézhez állóvá, a gyerekek számára hozzáférhetõvé. Ehhez a szerzõnek egy olyan letisztult, tárgyilagos, ám mégis kedves nyelvet sikerült találnia, hogy olvasása, ízlelgetése külön gyönyörûséget jelent. Az egyes fejezetek lírai felvezetõ szövegei az éppen aktuális természeti változásokról különösen üdék. (Bár a regény vége felé egyre terebélyesednek, és frissességükbõl, eredetiségükbõl is sokat veszítenek, többnyire közhelyek ismétlésévé változnak, s emiatt kissé el is fárad az egész szöveg. De hasonló jelenség figyelhetõ meg a könyvben jócskán található jelzõk használatában is.) Mészöly Ágnes Sünimanója az utóbbi évek egyik legsikerültebb meseregénye. Ám a kiadó maga ellen dolgozott: Ruttkai Bori depresszív, narkotikus rémálomszerû képei egyszerûen megölik a könyvet. Sötét színek, dülledt szemû, ronda fõhõsök, a Mikulás torz vigyorú, gyér szakállú (jellegtelen, szomorkás bácsi lett a gonosz Hátsó Szomszédból is!) – nincs az az egészséges lelkületû szülõ, aki a képeket látva leemelné Sünimanót a könyvesboltok polcairól.

Családi mese Berg Judit Rumini címû kalandregénye is, mely ráadásul nem elõzmények nélküli a magyar gyerekirodalomban. Olvashattunk már eddig is jó néhány „egeres” mesét; Kányádi Sándor: Világlátott egérke, Bálint Ágnes: Egy egér naplója, Bajor Andor: Egy bátor egér viszontagságai, Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot, Nepp József: Macskafogó – csak néhány cím a legismertebbek közül. Berg Judit Ruminije valódi kalandregény, sõt tengerészregény, ahogy dukál: a kötet elején térképpel, kalózokkal, lakatlan, kincses szigettel, tengeri csatával, zegzugos bazárral meg tengeri szörnnyel. Fõhõse egy szeretni való, árva, csavargó kisegér, amolyan vásott utcakölyök (a nevébõl adódóan megkockáztatnám, szigorúan a political correctness jegyében: vásott cigánykölyök), akit egy hajóskapitány az utolsó pillanatban ment ki a pandúrok karmai közül (tényleg, õk is egerek? vagy macskák?), és így kerül a Szélkirálynõre hajósinasnak. Ám a mese végére sem lesz belõle engedelmes, konform kisegér, ez nem fejlõdésregény. Rumini igazi barátra talál Balikó (egér)személyében, de megmarad minden hájjal megkent, szeretnivaló csibésznek. Szerencsére – mert a Rumini nem akar tanítani, nem akar példát, mintát állítani, nem akar töprengésre buzdítani, egyszerûen csak szórakoztat. A fentebb sorolt egeres mesék többnyire az egér-lét sajátosságainak problémáit, konfliktusait, lehetõségeit tárgyalták, és tudjuk, hogy az egerek jövõ-menõ népség, ezért a sok útirajz, útinapló, költözködés, világjárás, ám ezen kívül Ruminiben valójában semmi egérszerû nincsen, nem történik vele semmi „egeres”, lehetne akár emberkölyök is vagy éppen kutya, vagy bármi más. A várakozás ellenében nem a kis termetbõl vagy mondjuk a (macskák, emberek, egyéb ragadozók) általi fenyegetettségbõl adódó zûrökrõl olvashatunk, hanem nagyon is emberi történésekrõl. A fõhõs faji hovatartozásának megfelelõen a regényben ábrázolt társadalom csupa rágcsálókból áll: patkányok (kalózok, rabszolga-kereskedõ), pelék (egzotikus keleti népek), ürgék (tengerészek), tengerimalacok (kereskedõ), mókusok (varázsló) – ennek megfelelõen a rettegett óriáspolip is az: nem a tengerészekre, hanem a hajó faanyagára fáj a foga, azt rágcsálja. A polip mellett feltûnnek még a regényben fabatkák (faõrzõ aprócska, levélszerû lények), egy varázsló, egy sárkány, van benne vascsöppentõ, varázslatos látószelence, altatóvizû forrás, láthatatlanná tévõ kalap, csodaerejû gyógyító recefice fa. Ruminivel meg közben mindenféle kalandok történnek, ám csavaros eszének, és barátainak köszönhetõen ép bõrrel, sõt meggazdagodva szabadul. A könyvben egymást váltják a mesei és a kalandregényre jellemzõ események, és lehet érvelni, hogy a tengeri óriáspolip, a tûzokádó sárkány meg a fabatkák integrálhatók-e vagy sem egy nagyon is tipikus, szabályos kalózos-rabszolgakereskedõs kalandregénybe. De a különbözõ irodalmi regiszterekbõl származó motívumok keveredése némi tablószerû társadalomképpel (bandázás, korrupció), finom humorral olyan teret nyit, amelyben otthonosan mozoghat az óvodáskorútól kezdve a kiskamaszig minden gyerek. A Rumini igazi gyerekregény, ám olyan dramaturgiai és nyelvi feszessége van, ami a felnõttek számára is élvezetessé teszi az olvasását. (Mellesleg jó alkalmat teremt egy esetleges közös „vernés” nosztalgiázásra is.) Állítólag lesz Rumini 2. is: várható, hogy a térképen továbbhaladási irányként bejelölt Zúzmaragyarmat és Datolya part is szerepet kap majd az újabb történésekben. Kalmár Anna fekete-fehér ruminis grafikái kedves, szerethetõ figurák. A Sünimanó illusztrációjától különbözõen itt sikerült megteremteni nyelv és kép egységét: kicsit mindenki bumfordi, és még a gonosz sem elrettentõ, kellõképpen egzotikusak a vonások, és alapvetõen csibészes az egész.

(Még szubjektívebb epilógus) A Rumini után valahogyan mégis hiányérzetem van. Vagy inkább nem szeretem a hibátlanra komponált, kicentizett könyveket. Minden a helyén van, valóban, kellõen adagoltak a történések, karakteresek a szereplõk, izgalmasak a kalandok, élvezhetõek a párbeszédek, jó az egész nyelv, hiteles a teremtett világ, tényleg mesterien megírt könyv. Pontosan azt nyújtja, amit vállal, és amit ígér: kellemes szórakozást. Akkor nem szeretem a kellemes könyveket. Inkább legyenek kissé egyenetlenek, vagy éppen kiforratlanok néhol, de legyenek bennük akár érzelmileg, akár intellektuálisan megrendítõ, emlékezetes mozzanatok, alakok. Hogy rajongani lehessen értük! A tökéletes, kellemes, kedves mesekönyveket ugyanis nagyon jó olvasni, de könnyen feledhetõk.

Mészöly Ágnes: Sünimanó
Ruttkai Bori illusztrációival
Noran-Kiadó, 2006
248 oldal, 2999 Ft

Berg Judit: Rumini
Kálmán Anna rajzaival
Pozsonyi Pagony, 2006
216 oldal, 1990 Ft

 
 
 

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu