buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Metszéspontok


2007.03.29

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Végletekig lecsupaszított, már-már szálkás szöveget vesz a kezébe, aki a fiatal lengyel író, Mikolaj Loziñski Reisefieber címû regényének olvasására vállalkozik. S mégis minden formai ridegség, csupaszság, történetmesélõi távolságtartás, józanul átgondolt és precizitással kimért regénykompozíció ellenére megrázó és magával ragadó olvasmányélményben lehet része annak, ki türelemmel és kitartással végigolvassa e könyv elsõ negyven oldalát.

Daniel, a 38 éves újságíró, aki írói ambíciókkal bír, és „modern regénynek” titulált könyvén dolgozik, New Yorkból Párizsba utazik anyja (Astrid) temetésére. E Párizsban töltött néhány nap adja a regény keretét. Bár az elbeszélt történet alig néhány napnyi, a regényidõ éveket, sõt évtizedeket ölel fel, hiszen egy több nézõpontú visszaemlékezés. Egyrészt nyomon követhetjük Danielnek az anyjára vonatkozó emlékeit, s törekvését, hogy minél több információt szerezzen az elhunytról – érzelmeirõl, gondolatairól, hétköznapjairól egyaránt – s megbirkózzon saját emlékeivel, s azok értelmezésével, másrészt ezzel párhuzamosan Astrid érzelmeit, gondolatait, hétköznapjait is végigkísérhetjük egészen haláláig. A regény egyik érdekessége éppen formai megoldásaiból adódik, mert Loziñski képes úgy bemutatni két ember kapcsolatának történetét, hogy az olvasó nem érzékeli az író „mindent tudó” pozícióját. Rövid történetek, visszautalások, áthallások, emlékek rétegei épülnek egymásra e regény lapjain, s csupán az közös bennük, hogy azt a benyomást keltik: mindennek csak a felszíne megismerhetõ.

Daniel évek óta nem találkozott Astriddal, mert összevesztek, hogy pontosan min, sokáig csak sejthetõ, de nem bizonyos, a legvalószínûbb azonban, hogy a fiú rosszallotta anyjának Spencerrel való viszonyát. A kölcsönös megbocsátás apró történeteit is elbeszélik a forgácsszerû regényepizódok, a kölcsönös szeretet eltékozlását éppúgy, mint az elszalasztott lehetõségekét. Danielt az anyja pszichológusával, szeretõjének feleségével, orvosával és nõvérével való beszélgetései nem csak Astrid személyéhez viszik közelebb, de egyúttal saját emlékeinek egyfajta rendezése által érzelmei értelmezéséhez is. Loziñski hõseit képes viszonyaik elbeszélésén keresztül úgy láttatni, hogy érzékelteti olvasójában: azok vagyunk mások számára amit belõlünk megismerhetnek. S valljuk meg, ez elég kevés.

Astrid Daniel számára az anya, akit mindig keresztnevén szólított, akire haragudott „lazasága” miatt, s akire sokszor kisfiúként féltékeny volt a strandon, amikor a monokinizõ nõt idegen férfiak bámulták, akinek folytonos pontatlanságát és késéseit nehezen viselte, miként engedékenységét is. Utóbbira jó példa, hogy gyerekként rendszeresen hevítette lázmérõjét 41 fokra, s anyja ilyenkor ápolta és nem engedte iskolába, mégis felnõttként dühöt érzett iránta, hiszen úgy vélte, anyjának tudnia kellett, hogy hazudik, hiszen a klinikai halál beálltának jelzéséig manipulálta lázmérõjét. S e hazugság vállalásával Astrid a felelõsséget tolta el magától, azt a súlyos kérdést hárította, hogy miért is szimulál a fia.

Astrid Spencer számára azonban „élete szerelme”, a késõn jött, ám mégis beteljesült szerelem. „Spencerrel folytatott viszony éppolyan különös volt, mint Astrid életében minden.” S legkülönösebb talán éppen haláluk. Astrid súlyos beteg, tudja, hogy már csak napjai vannak hátra. Spencer utoljára meglátogatja a kórházban, majd hazamegy és meghal. Daniel Carolinenak (a feleségnek) elbeszélésébõl tudja meg, hogy a férfi is súlyos betegségben szenvedett, de ezt nem tudatta szerelmével. Majdnem egyszerre haltak meg. Spencer a „beteg arcát” feleségének mutatta csupán.

Astrid a fiatal kezelõorvosa számára, azonban több volt mint egy beteg, mivel tanácsaival, figyelmességével a fiatalembert átsegítette egy svéd lány iránti szerelme kezdeti nehézségein, s önzetlen segítõkészsége révén, a fiatal orvos eljegyezhette a nõt.

Astrid Aude, a pszichoterapeutája számára egy páciens volt, a maga problémáival, akivel hetente egyszer terápiás célból beszélgetett, s akire így emlékezik: „…nincs értelme azon rágódni, hogy milyen volt valójában. Azt senki sem tudja. Sem ön, sem én, sem Astrid. Ezért azt hiszem, csak az az Astrid fontos akire ön emlékszik.”

Az emlékezés regénye a Reisefieber, amelyben távolságtartóan rideg elbeszélõi hangon, de mégis megrázóan, múlt idõben elbeszélt történetek metszik egymást, s e metszéspontokból születik a felismerés: olyan vagy, amilyennek mások emlékeiben élsz.

Mikolaj Loziñski: Reisefieber
Fordította: Keresztes Gáspár
Európa Könyvkiadó, 2007
212 oldal, 1800 Ft

 
 
 

Erős Kinga

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu