buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Leszámolás a szafari-romantikával


2007.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Perzselõ napnyugtában a vibráló horizontot kémlelõ, térdén vadászkarabélyt pihentetõ, arisztokratikusan nyugodt brit férfiú, akit sem az oroszlán bömbölése, sem a bozót gyanús zajai, de még a helyi, vad kinézetû, etno-op-art stílusban sminkelt törzsek éjszakai rajtaütései sem képesek eltántorítani a délutáni teázás rituáléjától – ugye mindnyájan ismerjük ezt a plakátszerû életképet. Nos, Nigel Barley antropológus – aki valóban élt a „fekete kontinensen” a „vadak” között – arra szólítja fel nyomatékosan olvasóit, hogy mindezt sürgõsen felejtsék el, de legalábbis helyezzék el elméjük „Hollywood” feliratú fiókjába. Cserébe a korántsem ily romantikus, ám roppant tanulságos és (hála egészen kifinomult humorérzékének) szórakoztató valóságot kínálja, megosztva velünk azoknak az éveknek a krónikáját, amelyeket terepmunkát végzõ antropológusként töltött a kameruni hegyi doajók között.
 

A szerzõ lefegyverzõ õszinteséggel vall viszontagságairól, amelyek gyakorlatilag a Kamerunban való landolástól a hazautazásig tartottak, minden lehetséges módon és formában kellemetlenné téve az elméletileg oly méltóságteljesnek és vadromantikusnak tûnõ antropológiai kutatómunkát. Az ezoterikus igazság, amely szerint minden kezdetben benne rejtezik az egész folyamat sûrített formában, itt látványosan mûködött, és tulajdonképpen a következõ megállapításban összegezhetõ: Afrika – a természet, a társadalom, a kultúra, a hitvilág, a gondolkodásmód, az étkezés, az idõjárás, szóval az egész földrész mindenestül – bizony nem „fehér embernek való”. Barley rögtön megérkezése napján szembesült azokkal a tényezõkkel, amelyekkel utána két esztendeig vívta (vesztes) közelharcát: a vérlázítóan kaotikus kameruni bürokráciával, a finoman szólva is föllazult morállal, a megbotránkoztatóan henye francia különítménnyel, a kényelem, a higiénia és a szellemi társak teljes hiányával. Becsületére váljék, hogy az egykori brit felfedezõk méltó utódaként mindezek nem rettentették vissza; több hetes „megpróbáltatás és gyötrelem” után heroikus elszántsággal, egészséges cinizmussal és jó pár (késõbb teljesen haszontalannak bizonyuló) tanáccsal felfegyverkezve megkezdte a kutatómunkát a Kongle nevû falucska hegyi doajói között…

A „helyi erõk” akárha valamelyik Dur-rell-regény lapjairól léptek volna elõ: a közöny és a korrumpálhatóság sajátos elegyét képviselõ hivatalnokok, az eszelõs tekintetû amerikai misszionárius, a falu napszemüveges, súlyosan sörfüggõ vezetõje hûtlen aszszonyaival, a két számmal nagyobb protézist viselõ helyi esõcsináló, a kreatív destruktivitás legváltozatosabb fajtáit felvonultató õshonos fauna a mindenevõ termeszektõl a leprás kutyákon és megfékezhetetlen bõregereken át a kamikaze-hajlamú baglyokig, a meglepõen dörzsölt tinédzserkorú asszisztensrõl vagy a szoknyapecér falusi tanítóról nem is beszélve. Mindezek után jól sejtjük, hogy a történések is a Gerry Durrell-féle bizsergetõen izgalmas tragikomikus nyomvonalon haladnak, a maró önirónia mellett szerencsére nem hanyagolva a szakmai részleteket sem, betekintést engedve egy gyökeresen más társadalmi normákkal, hittel, kultúrával rendelkezõ nép mindennapjaiba, valamint az antropológiai terepmunka mûhelytitkaiba is.

Kiemelt hangsúllyal kerül tárgyalásra három olyan tradíció, amelyek meghatározzák a doajó élet gyakorlatilag teljes koreográfiáját. Az egyik (tökéletesen illeszkedve az európai típusú civilizációk sugallta sztereotip képbe) az ún. koponyaünnep, amikor a törzs tagjai összegyûlnek az õsök fejének maradványai elõtt, (amelyeket hagyományosan a testtõl elválasztva, fákra aggatva õriznek) hogy megfékezendõ az egykori családtagok kísértési hajlamait, azok koponyáit vérrel, ürülékkel és sörrel locsolják bõségesen. A másik – szintén hasonló hangulati elemekkel gazdagított – jeles nap a doajó fiúk körülmetélése, amely (a megelõzõ ómenektõl függõen) bármikor történhet az érintettek tíz- és húszéves kora között, és amely a becses testrész gyakorlatilag teljes meghámozásával jár; cserébe viszont halálig tartó megbecsülést és férfiúi elõjogokat garantál a fiatalembereknek. A harmadik részletesen tárgyalt ünnepkör a jóval kevésbé fantáziaborzoló kölesaratás, szoros öszszefüggésben a doajó mágia magasiskolájának számító esõcsinálással.

A maga módján roppant szórakoztató, ízig-vérig brit szenvedéstörténet mellett tehát az olvasó igazi etnográfiai-antropológiai ínyencségekkel is találkozhat a mûben, sõt a valódi áhítat és misztikum pillanataival is – azokkal a csodálatos epizódokkal, amikor egy balzsamos afrikai éjszakában támadt különös vihar, egy egyszerû doajó asszony pár mondata, egy apró, meztelen, agg esõfõnök varázslata megingatják a fehér ember betonbiztos és fölényes, „természettudományos” világképét.

Nigel Barley hamisítatlan szkeptikus tudósként persze hûvös távolságtartással igyekszik utólag racionalizálni a történteket, de kimondva, kimondatlanul õ és az olvasó is érzi, hogy a mágia hatott: már semmi nem ugyanaz, és korántsem olyan egyértelmû, mint az afrikai út elõtt. Ha jól figyelünk, gondosan kiszûrve a kavalkádból a fanyar humor sziporkáit, a képzett kutató racionális megállapításait, testileg-lelkileg kifacsart ember (jogos) panaszait, kihallhatjuk a sorok közül a „fekete kontinens” igazi, vad, misztikus, megrendítõ szépségéhez szóló vallomást, ahol „minden elválás az üresség érzetét hagyja maga után, a kozmikus magány enyhe érintését”. És bár gyorsan hozzáteszi, hogy az út végén „elsõsorban hisztérikus örömöt éreztem, hogy végeztem Doajófölddel”, jogosan motozhat bennünk a gyanú, hogy bizony ez már szerelem a javából, a kötet pedig ennek – a szemérmesen a tudományos ismeretterjesztés álcájába burkolt – krónikája…

Nigel Barley: Egy zöldfülû antropológus kalandjai
Typotex Kiadó
251 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Szirtes Borbála

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu