buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 5, csütörtök
Vilma napja





















Évfordulók:
1870: id. Alexandre Dumas halála
1925: Wladislaw Stanis3aw Reymont halála (Varsó)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Behuzalozott világban


2007.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Manuel Castells (1942) spanyol (katalán) származású világpolgár és világszociológus a jelenkor legnagyobb társadalomtudósai közé tartozik, Az információ kora címû trilógiájának elsõ két kötete (A hálózati társadalom kialakulása és Az identitás hatalma) magyarul is olvasható, hamarosan nyilván a harmadik kötet, Az évezred vége is megjelenik. A trilógia szociológus berkekben sokat vitatott, inspiratív kultuszmûnek számít. Én csak most, A tudás hatalma címû beszélgetõ-könyvet olvasgatva ismerkedem ezzel a nagyon rokonszenves, multikulturális, világos beszédû polihisztorral. Martin Ince brit újságíró e-mailben és személyesen folytatott eszmecserét Castellsszel, és a párbeszédükbõl született könyvecske alkalmas arra, hogy sokak érdeklõdését felkeltse egy új szemléletmód, számos új fogalom és sok fontos, színeváltozáson átesett kérdéskör iránt.

Arról van szó, amit mindannyian érzékelünk, hogy a technológiai forradalom nyomán annyira megváltozott körülöttünk a világ, hogy a régi módokon nem lehet alkalmazkodni hozzá, de még gondolkozni sem tudunk róla elég jól, ha nem tanulunk meg új fogalmakat, relációkat és technikákat. Ha akarjuk, ha nem, globalizálódó társadalomban, információs korban élünk: információs kapitalizmusban, hálózati társadalomban, mely minden szinten a hálózati logika szerint mûködik, és az informacionalizmus az univerzális jellemzõje. Megváltozott a gazdaság, a kereskedelem, a politika és a kultúra, átalakult a társadalom szerkezete, és persze az észjárásunk, a szimbolikus univerzumunk is. Égbolt gyanánt borul fölénk a folyton újrarendezõdõ elektronikus hipertext (minden idõkbõl, mindenünnen származó kifejezések keveréke), s a média a tapasztalat forrása. Mindez a mindennapi munkára, az életstílusra, a szellemi életre, sõt még a barátságokra és a szerelmi életre, az észjárásunkra, de még a vallásra, szóval a legszemélyesebb dolgainkra is kihat.

Újfajta megosztottság alakult ki az információszegények és az információgazdagok, az „interaktálók” és az „interaktáltak”, a „bekapcsoltak” és a „lekapcsoltak” között. A politikai, gazdasági és tudástermelõ elit, a menedzseri és professzionális tud profitálni az új világrendbõl, rugalmasan mozog az áramlások terében és képes a globális vonatkoztatási keretben mûködni, a régimódiak, az angolul nem tudók, az ügyefogyottak, a kihullottak és a kirekesztettek pedig nem képesek átjutni az aranykapun. Ez a negyedik világ: ahol a szegények, öregek, kétkezi munkások, betegek, perifériára szorultak, hajléktalanok, bebörtönzöttek, prostituáltak, kriminalizáltak, brutalizáltak, stigmatizáltak, írástudatlanok, funkcionális analfabéták, képzetlenek, munkanélküliek, leszakadók, alul lévõk laknak. Folytathatnám a felsorolást (talán a régi vágású humán értelmiségit sem hagynám ki), nem sajnálom rá a helyet, mert nagyon fontos nap mint nap tudatosítani a kint rekedtek hazánkban kiváltképp széles körét. Castellstõl szociális érzékenységet és szolidaritást is lehet tanulni. Nem gyõzi hangsúlyozni, hogy a digitális szakadék hatalmas társadalmi különbségeket teremt.

Az áramlások tere a hagyományos helyek terével és az óra-idõvel szemben az idõtlen, hely nélküli szimbolikus rendszerek behuzalozott világa, amit definiálni nehéz, ám tapasztalatilag jól azonosítható. Az internet, a média, a telefónia, a komputerizált munka és szórakozás, a netbarátságok, -szerelmek, -munkakapcsolatok stb. egy olyan új, a valóságos virtualitás szókapcsolattal jellemezhetõ szférát fonnak körénk, amelyben élni-halni kell, ahova muszáj bekapcsolódni mindenkinek, aki nem akar irrevelánssá válni, kizáródni, deklasszálódni, lesüllyedni.

Érhetõ Castells tétele, hogy a Net és a Self, a Hálózat és az Én nincs mindig jóban. Nemcsak egyéneknél, hanem csoportokban, rétegekben születik ellenállás a net-work társadalommal, a globális informacionalizmussal szemben. A „bekapcsoltság” pénzzel, hatalommal, esélyekkel, lehetõségekkel jár, és megszüli az ellenmozgást is, az identitás keresését és újrakonstruálását. Az identitás a vallásban, a nacionalizmusban, az etnikai, politikai, nemi hovatartozásban, alternatív (zöld, feminista stb.) szemléletekben, társadalmi mozgalmakban keres és talál fogódzót, menedéket. Az identitás hatalma jótét és veszélyes következményeket egyaránt szülhet: jókat például a „lágy” feminizmusban, rosszakat a sovinizmus, a törzsiség és a fundamentalizmus esetében, az olyan ellenállásra alapozott identitásfajtáknál, melyeket a kirekesztõk kirekesztése vezérel.

A hatalom ma a globális hálóban szétszórva regnál, a terepe pedig az emberek fejében van. A marxista indíttatású (’68-as) Castells társadalomkritikája sem lehet hagyományos. Az osztályok, pártok, ideológiák harca helyett más szempontokat vezet be, és a hatalom–média–pénz zárt körét feszegeti. A politikáról ebben a beszélgetõkönyvben nem sok jót mond. Már a definíciója is illúziómentes, érdemes idézni: „a politika az a folyamat, amely által bizonyos társadalmi csoportok kezükbe kaparinthatják az állami intézményeket, és azokat a maguk hasznára mûködtethetik”. Az információ korában a politika a médiában virul, és mivel a nézettségért folytatott versenyben kell ütõképessé válnia, átveszi a szórakoztató mûsorok jellemzõit, ahol az izgalom csúcsát a botrány és politikai személyiség kivégzése jelenti. A klasszikus államférfiúi erényekkel ma kizárólag megbukni lehet. „Nem lehetünk egyszerre politikusok, és maradhatunk közben tiszták” – jut el Castells a szomorú következtetésig.

Ami pedig a globális gazdaságot illeti, ott sem virágosabb a helyzet, hiszen a globális bûnözés a világgazdaság szerves része, „bizonyos szempontból nem is különbözik a gazdaság többi elemétõl”. Az állam, ami befelé „végsõ soron két dologról szól: adóztatásról és erõszakszervezetekrõl”, kifelé, mint nemzetállam az új világrendben meggyengül, befolyása csökken. A régebbi politikai ideológiák és mozgalmak (liberális demokrácia, szocializmus, munkásmozgalom, civil szervezõdések) kora lejár, és a demokrácia válságba kerül. A kockázattársadalomban minden bizonyosságnak vége. A társadalmi egyenlõtlenségek újfajta köntösben termelõdnek újra. A kizsákmányolók láthatatlanok. Mit javasol Castells? A huszadik században a filozófusok megpróbálták megváltoztatni a világot, írja, most itt az ideje, hogy megpróbálják másképp értelmezni. Amit pedig tehetünk: „olyan feltételeket teremteni, amelyek között nehezebb az emberölés”.

Manuel Castells: A tudás világa
Napvilág Kiadó, 2006
158 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Radics Viktória

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu