buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
66 vers


2007.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Utassy József 1965 decemberében mutatkozott be a Kortársban, verseit már akkor olvastam. Valószínû, hogy korábban is, hiszen nagyjából egy idõben jártunk a pesti bölcsészkarra (akkor még csak egy volt), s az Egyetemi Lapokban, az alkotókörben is találkozhattam verseivel, nemcsak személyével órákon. Költészetének lényege már akkor megmutatkozott, s 1969-ben, a költõbarátaival közösen összeállított Elérhetetlen föld címû antológia, valamint elsõ önálló kötete, a Tüzem, lobogóm azonnal egyértelmûvé tette, hogy poeta natus jelentkezett. A mesebeli szegények legkisebb fiaként indult szerencsét próbálni, elnyerte a királylány kezét is, már csak a fele királyság hiányzott hozzá.

Ám a konszolidálódott Kádár-korszak sosem volt mesésen királyi, s bár a szegények képviselõjének hirdette magát, valójában a bólogató szolgákra tartott igényt. A Kilencek Nagy László szavaival útnak induló költõcsapata, s köztük a legközvetlenebbül éppen Utassy József Petõfi Sándor szellemével vallotta a szabadság és a szerelem elkötelezettjének magát. Ezért kellett a Csillagok árvájává válnia, s már ebben a második kötetben megjelentek a Pokolból jövet drámai strófái. József Attila pokoljárásához hasonló az övé, s ez azt jelenti, hogy nemcsak gondolatilag kellett megélnie a létezõ világ egyre tragikusabbnak mutatkozó ellentmondásosságát, hanem személyes sorsában is a percnyi konszonanciát sem kímélõ disszonanciát.

Nemcsak drámai élet- és költõi sorsot kifejezõ volta miatt kell emlékeznünk a Pokolból jövet világára, hanem azért is, mert a Farkasordító címû legújabb kötetben olyan parafrázisa olvasható ennek a versnek, amelyben csupán az évszámok változtak meg. 38 helyett 65 az évgyûrû, s a „Jövök a pokolból, / immáron öt éve” helyett „harminchárom éve” tart már ez a küzdelem, s ebbõl látható, hogy lezárhatatlan. Az egykori „megettem egy mázsa gyógyszert” sor sem változott, s ami elõször talán túlzónak minõsülhetett, az ma már szomorúan reális.

A kórházak, a szanatóriumok világa azonban egyáltalán nem válik központi témává a legújabb versekben sem, pedig a költõ gyakran volt ezek lakója. A ciklusok elé emelt mottóvers azt kiáltja, hogy Mindenek ellenére mást gondol élete summájának: „Hiába volt sorsom kietlen: / boldog voltam, boldog és boldog. // Ezer dalnak életet adtam, / véremet adtam ezer dalnak”. Kietlen sors és a megalkotott mû kiváltotta boldogságérzet nem ritka a mûvészetben, s nagy a hagyománya a magyar irodalomban is. Gondoljunk például Nagy László versére: a József Attila! kiélezetten teszi fel a kérdést: „Érdemes volt-e ázni, fázni (…) ha ráment életed!” Persze Nagy László sorsa is hasonló volt, ezért a kérdés, s ezért kulcsmotívum az õ költészetében a csakazértis helytállás. S ezt teszi Utassy József is: az ember szenved, a mûvész mégis boldognak vallhatja magát, mert alkotni tudott.

A mottóvers után négy ciklusban még 65 vers következik, a hatvanhatodik évében járó férfi így utal rejtetten életkorára, néhány versében pedig nyíltan is említi, hogy hatvanas életéveiben jár.

Elodázhatatlanul állandósul így a számvetéshelyzet, amely korántsem most jelentkezik: régi, némi túlzással kezdettõl jelenlévõ helyzet ez, amely meghatározza ezt a költészetet. A számvetés ugyanis Utassy számára elsõdlegesen azt jelentette, hogy a bennünket körülvevõ világot kell felmérni, megítélni, s ezzel a magunk helyzetét, feladatait is meghatározni. S ez egészül ki az évtizedek múlásával a személyesen elvégzett munka felmérésével.

Ez a líra mindig is személyes volt, vallomásos. Ezért is lehetett egyik uralkodó mûfaja a dal, annak leghagyományosabb formáival is. Ezért maradhatott évtizedekig a panelrengeteg lakójaként is természetelvû és természetességre törekvõ alkotó. A költõi én dacolt az elszemélytelenítéssel, s ezt úgy tudta megtenni, hogy egészen másfajta irányok képviselõinek elismerését is ki tudta vívni.

Vallomásosan közlõ-kijelentõ a Farkasordító világa is. Ez a komor kötetcím egynemûbb szemléletet jelez a valóságosan megmutatkozónál. E versnek alapeszméje az embertársak iránti szolidaritás. A hajléktalanok sorsából kiindulva születik meg a kijelentés: „HÁZ! Hetvenhéttornyú! / Ki él, ne hagyd cserben! /Aki hazára lelt, / otthonra is leljen.” A Ház, az Országháza a versben sem válaszol. Ezért kell a költõnek errõl is szólnia. A pokoljáró mások másfajta pokoljárására is felfigyel.

Ám a pokoljáró ember égjáró is egyúttal. Legtömörebb példája ennek a nyolc soros Ámulat: „Ha tóra nézel, égre látsz, / vonuló nagy vizekre. / Napot fáraszt a vén halász, / föléfeszül az este. // És fúj a szél, és leng a nád, / egy sirály vízre csattan. / Micsoda csók, micsoda vágy, / micsoda alkonyat van!” És ámulat a feleség-versek sora is. Egy mai Philemón írja ezeket az õ Baucisának, nem hallgatva el közben az öregedés önkritikusan bemutatott jeleit, de középpontba állítva a szeretetet és a szerelmet, amely a beteg társadalomban a beteg ember legbiztosabb menedéke.

Nemcsak a betegségek kapcsán, hanem ettõl függetlenül is szembe kell nézni az elmúlással. A Halálra is bátor ciklusnak már a 3címe is lényeget kifejezõ: nem kell félni az elkerülhetetlen elmúlástól, ha az ember nem hiábavalóan élt. Élet-halál összefüggésében régóta rendre feltûnik az Isten-motívum. Egy korábbi kötetnek már a címe is ez: Isten faggatása. Utassy József istent-tagadóan istenkeresõ ember: „Nem lelem apámat, / fiamat, anyámat: / csoda-e, ha tollam / trónod ellen lázad?! // Született eretnek / vagyok. Így szeress meg! / Õsz van. Hull a dió. / Levelek peregnek.” (Isten!) Mint oly gyakran, itt is a természet emberibb arcának képe oldja a feszültséget.

Az õsz ugyan az elmúlást idézi, de még nem az, s ilyenként a költõ kedves évszaka a ma is megújító tavasz mellett: „Hogy örülne Isten, / ha létezne, volna! / bejárnánk a májust, / egymásba karolva.”

Utassy József: Farkasordító
Széphalom Könyvmûhely, 2006
94 old, 1500 Ft

 
 
 

Vasy Géza

Széphalom Könyvműhely

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu