buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egyre kevésbé, egyre inkább


2007.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Székely Magda költészetérõl már mindent megírtak. Egy kézikönyv anonim szerzõje („munkaközössége”) azt, hogy „Pályakezdõ kötetét (Kõtábla, 1962) joggal szokták, például Orbán Ottó és Tóth Judit mellett, abba a csoportba sorolni, melyet tematikailag a háború meghatározó élménye ihletett – s vele együtt a nyíltan vállalt költõi alapfeltételezés, hogy ezt az élményt már csak Pilinszky János lírájának (Harmadnapon [1959]) valamilyen irányú tudomásul vételével lehet magyar nyelven megfogalmazni”.

Nemes Nagy Ágnes így: „A kiváló költõ elismertsége (ismertsége) és értéke között nagy a szakadék”. „A magyar költészet díszes, bóbitás, zajos, tündöklõ madárerdejében valami szokatlan jelenik meg itt, valami rejtõzõen ritka” [Ítélet, 1979].

Balassa Péter ekként: „Nyelvfelfogása a Babits és József Attila hagyományát ötvözõ Újholdhoz, Pilinszky és Nemes Nagy beszédéhez áll közel. Ehhez járul a 16. század költõi, biblikus újított magyar nyelve, Károli Gáspár hasonlatgazdag világa, idõnként az Adyén is átszûrt ószövetségi motívumkinccsel. Valami egészen köznapit és egészen emelten nem mindennapit tapasztal itt az olvasó, amit csak jelentékeny költészet esetén: az evidencia forróságát, a versmondat, a strófa, a sor nyilvánvalóságát…” [A testen túl, l996].

Lengyel Balázsnál olvassuk: „A »mondat-költészetet« persze nem Székely Magda találta ki – itt-ott mások is kísérleteztek vele –, de õ úgy talált bele, mintha rászabták volna. Mintha mély belsõ életének ez volna a legtermészetesebb kifejezési formája. Még a feszessége (mely egyszerre erénye és gátja) is oldódott, hogy teret nyisson közvetlenségének. […] Nem tudom, hogy ez a kötött formát és zenei bel cantót ugyan fenntartó, de mégiscsak más hatóanyagú lirizmus folytatható-e – egy életen át bizonyosan nem –, de amit Székely Magda itt [Átváltozás, 1975] létrehozott vele: remeklés”.

S akkor még sokak – Pályi András, Vörös István, Bedecs László és mások – helytálló, egymást igazoló észrevételeit nem is idéztük.

Ám ha tévedés a páratlan líraértõ Lengyel Balázs jóslata, miszerint Székely Magda jellegzetesen egyhúrú poézise „egy életen át bizonyosan nem folytatható” – az új válogatás is tanúság: folytatható, sõt Székely Magda számára ez maga a költészetteljesség –, akkor tévesztett az a vélekedés is, hogy e kivételes életmûrõl már „mindent megírtak”. Hiszen eddig jobbára csak lefényképezte a szem, megörökítette a recenzió a költõnél uralkodó, az általában négysoros, félrímes, a szótagszámmal esetleg variáló-játszó strófaalkatot, de a közelítõ figyelem kevéssé mérlegelte a nem rímelõ sorok diszharmóniáját, s a rímes sorok (az inkább kattanó, mint bongó összecsengés miatti) csak részben feloldó harmóniáját. E fáradhatatlanul szószedõ lírának azon karakterét, mely a Szó négysorosát is feszíti: „Már nyelvemen volt hova lett / akadozik a ráció / ha nem találok rá a szóra / majd engem talál meg a szó”. Székely nem szeptemberi-októberi szüretelõje a szavaknak. November végén, december hóködében járja a hegyet. Tallózik. A megmaradtat gyûjti, a fagy csípte szemeket. Költészete: jégbor.

Viszonylag kis versszámú, de nagy intellektuális és morális térfogatú oeuvre-jéhez többször kapcsolták Adorno (leegyszerûsített) tézisét, az „Auschwitz után nem lehet verset írni” gondolatát. Nem lehet – s mégis mennyien, mennyit írnak! A drámai paradoxon tragikus feloldásai közül Székely Magdánál az érvényesül, hogy épp e „nem lehet” kiterjesztett tudatát kell Auschwitz után (egy életen át) vinni, viselni, s az életmû (az Éden címû, 1994-es dialóg-vallomás is) a viselés dokumentumává, a képtelenség elmondásának képességévé sûrûsödik. A konkrét tárgy, emlék rendre absztrahálódik, súlyosságában is bölcseletivé légiesül – az elsõ pillantásra másnak tetszõ matéria viszont historizálódik. Krónikatöredék vagy ontológiai fragmentum-e például a Síkban? – „A tágas térbõl letaszítva / vonalak mentén araszol / emléke sincs már máshogy is volt / valamikor és valahol // Elõbbi léte néha húzná / a síkból fölsegítené / s belesajdul kívánkozása / a teljes magasság felé.”

Székely Magda nem elõször ad közre az egész termést reprezentáló vagy pásztázó kötetet. Sõt, ezek az összegyûjtõ, máskor gyûjtve rostáló könyvei legalább annyira új, újrarendezõ foglalatok, mint a hagyományos pályaállomás-kötetek. A puritánul állagközlõ, alcímszerû cím – Régi és új versek – (a magyar verseskötet-címadási hagyomány egy vonulatába ugyancsak beágyazódva) az elválasztásban is egységként regisztrálja, mi került a mindössze szárharminc oldalon elférõ tizenhat ciklusba.

Mintegy száznyolcvan költemény – majdhogynem a Székely Magda-összes! Egy a hang mindvégig, egy az élmény, s finom változatosságában is (lényege szerint) egy a forma. Ám mennyire más a nyitó vers Mártírja (akár a beszélõ, akár a megidézett), mint a vége felé álló Telefon szenvedõje! Az elõbbi mû kopogó félrímû nyolcsoros tömbjeiben egy rímtelen négysoros buborékol: „Szent, szent, szent vagyok én, / merõ gáz a testem, / szappan és gáz, szappan és gáz, / az én glóriám iszonyatos”. Az utóbbiban profán és elhúzódó – másképp közös – a vértanúság: „Napokon át senkit se hívok / az én telefonom se szól / s ha mégis teljesen közömbös / ki mit kérdez mit válaszol // A beszéd imitációja / ahogyan kerítjük a szót / kiderül rögtön egyikünk se / az már aki valaha volt”. Az Énnek nyolc sor huszonhárom szava is elegendõ, hogy saját egyre kevésbé – egyre inkább állapotáról számot adjon. Az invalidus kései, visszafojtott keservesei, a tabletta, kapszula, pirula, labdacs panaszversei rálelnek a sorstársakra (mindenkire…), de e kitépett jegyzetlapok tömörségükben is vázlatosabbak, mint a fölösleget szinte sosem ismerõ, a hiányt, hiátust pedig az egyik legfõbb poétikai tényezõvé avató, legjobb Székely Magda-versek. A java termésbõl az Ítéletet nem pusztán az 1973-as Graves-díj emeli ki, hanem mára már klasszicizálódott, prófétáló igéje, szépsége is (hétszer három: huszonegy rímes sorával ez a legterjedelmesebb Székely-versek egyike).

A többibõl választani? A legemlékezetesebbeket kiemelni? Ennyire egylényegû tájban haladva, szenvedve-gyönyörködve minden olvasó maga választ. S nincs vers, melyre Székely Magda híveitõl ne esne szavazat.

Székely Magda: Régi és új versek
CET Belvárosi Könyvkiadó, 2007
136 oldal, kötve (ármegjelölés nélkül)

 
 
 

Tarján Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu