buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hazai szerzõk elõnyben. A mai szerb könyvpiacról


2007.03.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A vásárlóknak jóval több mint a fele a hazai szerzõk mûveit részesíti elõnyben, mégpedig a szépirodalmat. A belgrádi könyvvásáron külön reklámozzák is a hazai szerzõket, szlogenek szólnak róla, hogy érdemesebb elolvasni a hazai szerzõket, mint a külföldieket, mert ami hazai, az a minõség záloga. Ez a tény általában is tükrözi a lakosság bizalmatlanságát a külföldi áruval szemben, és meg is hallja a felhívást: a hazai terméket részesíti elõnyben akkor is, ha könyvrõl van szó, másrészt ebben látja a garanciát, hogy valamiféle receptet kap élete gondjainak megoldására.
 

Az ezerkilencszázhatvanas–hetvenes években a délszláv kultúra nagyfokú nyitottságáról volt ismert. Befogadó, integráló jellegét bizonyítva sorra jelentek meg Belgrádban a legújabb nyugati irodalmi alkotások és filozófiai, esztétikai munkák. A vajdasági magyar irodalom akkori nemzedéke fõként a délszláv irodalmakon keresztül és a naprakész mûfordítások által ismerkedett meg a nagyvilág mûvészeti áramlataival, avantgárd törekvéseivel, s építette be irodalmi nyelvébe, gondolkodásrendszerébe. Emellett folyóiratai, a Híd és az Új Symposion minden bizonnyal közvetítették az anyaország felé is ezt a szellemi kisugárzást.

Majd a válság és a rendszerváltozás éveit követõen háborúk törtek ki, s fellángolt a nacionalizmus. Az idegengyûlölet olyan méreteket öltött, hogy immár mindenki gyanús lett, aki más nemzethez tartozott. Egy idõben az állam a szatellitantennák betiltását tervezte, a kábeltévék külföldi híradóit pedig a szolgáltatók ténylegesen is letakarták, csak az üres, sötét képernyõbe bámulhattak azok, akiket nemcsak a propaganda érdekelt volna, hanem az is, valójában mi történik az országban, akik több nyelven beszélnek, és megérthették volna más országok üzenetét, szellemi kisugárzását.

Azért vázolom fel mindezt, hogy érzékeltessem: amikor a mai szerb könyvpiacról beszélek, minduntalan elõtérbe kerül a gondolat, hogy szinte semmilyen értelemben sem arról a világról szólok, amiben kora ifjúságomat töltöttem. Az ország, amelyben születtem, Jugoszlávia, felbomlott, területének egyharmadára zsugorodott, s lakosságának száma is körülbelül egyharmada a valamikorinak, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mintegy hét és fél millió. Az ország lakossága kifosztva, elszegényedve tengõdik, a munkanélküliség eléri a huszonhat százalékot. Az értelmiségi átlagkereset alig háromszáz eurót tesz ki. Természetes tehát, hogy megváltoztak kulturális lehetõségei, s ezzel együtt igényei is. És mégis, valahol a kollektív emlékezet közelmúltjának legmélyén él még a tudat, milyen volt együtt haladni, lépést tartani a világ kulturális törekvéseivel.

A számok tükrében

Talán ennek tudható be, hogy – bár a lakosságnak több mint a fele sohasem vásárol egyetlenegy könyvet sem, s mintegy három százaléka teljesen írástudatlan – azok, akik mégis veszik a könyvet, átlagosan négyszer térnek be a könyvesboltba, és évente nyolc-kilenc kiadványt választanak maguknak. Többnyire a harmincöt és negyvenöt év közöttiek vásárolnak, az ennél fiatalabbak fõként lányok, az idõsebbek férfiak.

A legtöbb könyv a könyvesboltokban kel el, ezt követik a könyvvásárok és -kiállítások, jóval kevesebbet vesznek az utcai árusoktól vagy kereskedelmi utazóktól. A nagyáruházak, az internet és a könyvklubok alig egy-két százalékban vesznek részt az eladásban. A vevõ bizalmatlan: szeret belelapozni a könyvbe, mielõtt megvenné, ellenõrizni a nyomdai kivitelezést, a kötés tartósságát. Aztán persze úgyis megveszi, ha kedvet kap hozzá, akármilyen is, még ha szét is hull az elsõ olvasás közben. Pedig drága mulatságnak tartják errefelé a könyvet. Azok közül, akik évente csak egyet vesznek, sokan többet is vásárolnának, ha kevesebbe kerülne. Negyvenöt százalékuk csak az öt eurónál olcsóbb könyvet veszi meg, és harminc százalékuk vásárol tíz eurónál drágábbat.

Szinte mindenki magának vásárol könyvet, csak tizenegy százaléknyit visznek ajándékba, s mintegy tizenöt százalékot tesz ki azoknak a száma, akiknek a szakmai elõmenetelével vagy a tanulmányaival kapcsolatos a választott kiadvány. Éppen ezért a választásban döntõ szerepet játszik a könyv tartalma. Hogy „megszólítja-e” az olvasót – ahogyan gyakorta hangzik a kérdés. Belelapozva, beleolvasva ki-ki maga kíván meggyõzõdni róla, szüksége van-e rá, legfeljebb a baráti információt, tanácsot követi, de nem hisz a kritikának. Különösen a legifjabb nemzedék szkeptikus. Pedig a legújabb kiadványokról az itteni napi- és hetilapok igazán igényes recenziókat közölnek, példás rendszerességgel, bár gyakran egymásnak ellentmondó értékítéletekkel. A Vreme címû, latin betûvel nyomtatott politikai hetilap és a cirill betûs NIN egyaránt nagy teret szentel a kulturális eseményeknek, aminthogy a cirill betûvel nyomtatott, nagy példányszámú, országos „hivatalos” Politika címû politikai napilap és a szintén nagy példányszámú latin betûs Blic címû bulvárlap is – amely nemrégiben magyar nyelvû karácsonyi mellékletettel jelent meg – rendszeresen közöl ismertetéseket a napi kiadói produkcióból, és ugyancsak mérvadó még a Danas címû, elitnek számító napilap kulturális rovata is. A könyvek egy része is latin betûvel, más részük cirill betûvel jelenik meg – az itteni olvasónak ez nem jelent különösebb akadályt, és szempontot sem a választást illetõen. Habár a hivatalos álláspont a cirillt helyezi elõtérbe, és ahhoz kötõdnek az olyan attribútumok, mint tradicionális, õsi, igazi szerb, a latin betût éppúgy használják a mindennapokban; a belgrádi és az újvidéki utcákon megint egyre több a latin betûs óriásplakát, akár politikai hirdetéseken is (e sorok írása közben éppen a választási plakátokon), habár ehhez a globalizáció, a külföldi tõke és reklám betörésének jelszavai is társulnak. A diákok elsõ osztályban a cirill betûs írásmódot tanulják meg, másodikban viszont már a latin betûkkel is megismerkednek, és késõbb párhuzamosan használják. Minden szónak, minden névnek van tehát használatban levõ, adekvát latin betûs formája, s a magyar helyesírás szabályai szerint ilyenkor ezt, a latin betûs, mellékjeles formát kell átvenni, és nem fonetikus átírást alkalmazni! Tehát nem Pavics, hanem Pavic; Petkovic és nem Petkovics, Nusic és nem Nusics – hogy csak néhány példát említsek.

Elmosódó kulturális különbségek?

Az elmúlt évek centralizációs törekvéseinek eredménye, hogy a legtöbb könyvkiadó Belgrádban van, és a legtöbb könyvet is ott lehet eladni. Belgrádban a lakosság ötvenkilenc százaléka vásárol könyvet, majd ezután következik Szerbia középsõ része (negyvenhat százalék), míg a Vajdaság a harmadik helyre került (negyvenhárom százalék). Az elemzõk mindegyike – nem kis kajánsággal – említi ezt az adatot, mondván: ez lenne az a híres északi mûveltség, a vajdasági elitizmus, a sokat emlegetett kulturális fölény, amelynek mutatói még néhány évvel ezelõtt is messze akár a belgrádi, akár a közép-szerbiai adatok elõtt jártak, mind a könyvvásárlás, mind az olvasás tekintetében.

Korábbi ismereteink szerint Belgrádtól északra ötször annyian tértek be a könyvesboltba, mint a délebbi vidékeken. Az egykori polgári életfelfogás mára kiveszett, de lehet, hogy csak egy mítosz vált köddé, nem is létezett soha – mondják némi kárörömmel. Ha hinni lehet a közvélemény-kutatások eredményeinek, ez az adat mélyebb szociológiai vizsgálódást igényelne. Elgondolkodtató, hogy az erõs centralizáció minden téren mennyire érezteti a hatását; az okok között az is felmerül, hogy jócskán megváltozhatott az utóbbi tíz évben a Vajdaság lakosságának összetétele, nagy volt az elvándorlás, ugyanakkor intenzív volt a betelepülés is a háborús övezetekbõl, ha ennyire átalakulhatott egy régió kultúrájának jellege. De az okok között szerepelhet az is, hogy ezek szerint ez a térség sokkal gyorsabban szegényedett el, épült le, mint az ország más részei.

A hazai szépirodalmat Belgrádban és Szerbia középsõ részén vásárolják legtöbben, míg a Vajdaságban a szakkönyvek vezetnek.

Kiadók és könyvesboltok

A Szerb Nemzeti Könyvtár több ezer kiadót vett nyilvántartásba az elmúlt években a könyvek kötelezõ nemzetközi katalogizációja során, ám mintegy nyolcszázötven azoknak a száma, akik folyamatos kiadói tevékenységgel rendelkeznek, és legalább egy új könyvet megjelentettek az elmúlt év folyamán. A kiadók túlnyomó többsége magán-, tizenegy százaléka azonban még mindig állami tulajdonban van. A legnagyobb produkcióval rendelkezõ kiadók nyolcvan százalékának székhelye Belgrádban van, a Vajdaságban tizenöt százalékuk mûködik. A magánkiadóknak csak harmincöt százaléka foglalkoztat tíznél több dolgozót. A kiadóknak több mint a fele az elmúlt évben növelni tudta kiadványainak számát, s négyötödének változatlan a produkciója. A kiadók fele a könyveket 500 és 1000 közötti példányszámban jelenteti meg. Többségük szakosodott, legtöbb a társadalomtudományi, szépirodalmi, gyermekirodalmi, tankönyv-, számítógépes szakirodalmi, orvostudományi, filozófiai, jogi, nyelvészeti, mûvészeti kiadó.

A könyvesboltok legnagyobb része magánkézben, mintegy tizenhárom százalékuk állami tulajdonban van. Az üzleteknek több mint a felét könyvkiadó mûködteti. Kínálatuk – habár itt kel el a kiadói produkció legnagyobb része – igen szegényes. Negyven százalékuk csupán kétezer címszóval, a többi mintegy ötezer címszóval rendelkezik. Ha abból indulunk ki, hogy Szerbiában évente mintegy hatezer címszó jelenik meg, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a könyvesboltok kétharmada az aktuális kiadói termésnek csak mintegy húsz százalékát árulja. Ez azzal is magyarázható, hogy a kiadó mellett mûködõ könyvesbolt többnyire saját kiadványait kínálja. Más kiadók könyveit – ha egyáltalán árusítja –, bizományba veszi át. Kevés bolt tud megélni csak könyvek eladásából. Gyakori, hogy nyomdász a tulajdonosuk, de még jellemzõbb, hogy kávéházként is mûködnek.

A szerbiai könyvpiac áttekintésére a legjobb alkalom a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásár, amelyet évente október végén rendeznek meg. Korábban nagy jelentõsége volt ennek a könyvvásárnak, amelyet közvetlenül a frankfurti után tartanak meg, s jó alkalom volt arra, hogy a keleti tömb országai is szerzõi jogokat vásárolhassanak. Emellett ami nem kelt el Frankfurtban, Belgrádban vevõre talált.

Az ilyenfajta rendeltetés azonban már a múlté, s bár minden évben vendég ország mutatkozik be a belgrádi vásáron – 2006-ban az USA könyvei kaptak központi szerepet, 2007-ben Olaszország lesz a díszvendég –, már évek óta a hazai könyvkiadók fõ bemutatkozási terepe a rendezvény. Nem nagyon tetszik a kiadóknak, azt mondják, igazi vásár, inkább kicsit a cirkusz értelmében, nincs nagy haszna, hiányoznak az üzletkötések, a valódi üzleti tárgyalások, viszont minden valamirevaló hazai kiadó felvonul, és minden hazai szerzõ megragadja ilyenkor a bemutatkozás lehetõségét.

Olvasási szokások

A felmérések szerint a lakosság ötvenhét százaléka legalább egy könyvet el is olvasott az utóbbi évben, többnyire este, az olvasóknak csak mintegy ötöde tekinti az olvasást délutáni idõtöltésnek. Harminchárom százalék tagja a könyvtárnak, hatvanhat százalékuk gyakran kölcsönöz könyvet baráttól, rokontól, szomszédtól, kollégától. Nyolc százalékuk olvas könyvet az interneten, a többiek akkor sem olvasnának ilyen módon, ha lehetõségük lenne rá.

A fordításirodalom esetében fontosnak tartják, hogy jó legyen a fordítás, bár ha híres a mû, a rossz fordítás sem akadály. Különösen a huszonöt évnél idõsebbeket zavarja a kiadói igénytelenség.

Szerintük a kiadók azért alkalmaznak képzetlen fordítókat, hogy ne kelljen tisztességes honoráriumot fizetniük, ezenkívül többségüknek nemhogy állandó, hanem külsõs lektora és korrektora sincs, ezért egyre romlik a kiadványok nyelvi minõsége. Az olvasónak fontos a szerzõ személye, keresik a könyveit, viszont a kiadóra nemigen figyelnek, amely esetleg a szakkönyvek esetében lehet garancia a minõségre.

Általában véve a mûfajok között elsõ helyen áll a szépirodalom, ezt követik a szakkönyvek, majd a memoárok és – ahogyan itt nevezik – a kvázitörténelmi, kvázipolitikai publicisztika. Csak ezután következnek a gyermekkönyvek, a szótárak, enciklopédiák és atlaszok, s a könyvvásárlóknak mintegy három százaléka dönt a vallási kiadványok mellett.

A vásárlóknak jóval több mint a fele a hazai szerzõk mûveit részesíti elõnyben, mégpedig a szépirodalmat. A belgrádi könyvvásáron külön reklámozzák is a hazai szerzõket, szlogenek szólnak róla, hogy érdemesebb elolvasni a hazai szerzõket, mint a külföldieket, mert ami hazai, az a minõség záloga. Ez a tény általában is tükrözi a lakosság bizalmatlanságát a külföldi áruval szemben, és meg is hallja a felhívást: a hazai terméket részesíti elõnyben akkor is, ha könyvrõl van szó, másrészt ebben látja a garanciát, hogy valamiféle receptet kap élete gondjainak megoldására.

Ám még mielõtt elkezdenénk irigyelni az itteni szépírókat, vegyük figyelembe, hogy a legfiatalabbak, a tizennégy és tizenkilenc év közöttiek fõként kalandregényeket, horrort és krimit vesznek, a tizenkilenc–huszonnégy évesek a történelmi regények, a krimik, a tudományos-fantasztikus könyvek és a népszerû pszichológia iránt érdeklõdnek. A nemek közötti eltérések a további korosztályok esetében nagyobbak: a huszonöt–-harmincnégy éves férfiak szakkönyveket, tudományos-fantasztikus irodalmat, történetírást, útleírásokat vásárolnak, az idõsebbek pedig a mûvészettörténeti kiadványokat, valamint a nagy terjedelmû regényeket és a klasszikusokat kedvelik. A nõk huszonöt és harmincnégy között korszerû tematikájú regényeket, fantasztikus irodalmat, fejtörõket és krimiket olvasnak, míg az idõsebbek a szerelmes és a történelmi tárgyú regényeket, a rövidtörténeteket és a kortárs elbeszéléseket részesítik elõnyben. Viszont bármely mûfajról is legyen szó, mindannyian szívesebben olvasnak hazai kortárs mûveket, mint klasszikusokat.

„Szépirodalom” és szépirodalom

Mintha a kereslet és a kínálat a könyvpiacon nem lenne teljesen összhangban. Azt tapasztalhatjuk, hogy igen nagy a kínálat a kvázitörténelmi eseményekrõl szóló publicisztikából, és a könyvvásáron rendre feltûnõen nagy számban kiállítják az egyházi közösségek is vallási kiadványaikat és kegytárgyaikat.

Rendkívüli módon megnõtt a kiadói produkció, elsõsorban a regények száma szaporodott. A NIN címû politikai hetilap minden évben kiosztja a legjobb regénynek járó, nagy hagyománynyal bíró irodalmi díjat, amelyet öttagú, neves kritikusokból álló zsûri ítél oda. Ez a legrangosabb irodalmi elismerések egyike Szerbiában, és a legnagyobb díjalappal rendelkezõ is: hétezer eurót kap a díjazott. A kritikusok az utóbbi néhány évben azzal kezdik összefoglalójukat, hogy elpanaszolják, mennyi munkájuk volt: például tavaly több mint száz regény jelent meg, s mindegyiket végig kell olvasniuk, mert mind az ötüknek külön értékelést kell írniuk a regénytermésrõl a hetilap számára. Némelyikük nem is titkolja ingerültségét, hogy ennyi badarságot végig kell szenvednie.

A szerbiai könyvpiac legfeltûnõbb jelensége azonban, hogy az utóbbi években nagyon sok új nõíró jelentkezett. A decemberi eladási slágerlistán, amelyet az ország tizennyolc legnagyobb könyvesboltjának vásárlási mutatói alapján állítanak össze, három nõíró is szerepel. Nos, õk azok, akik a mindennapok problémáiról írnak: hogy hogyan csalja férjét a feleség; hogy tûrhetetlen az élet, s a fiatalok legjobb, ha kivándorolnak; van közöttük erotikus nõi regény is, kamaszlány lélektana; vagy áltörténelmi regény, szintén a nõi lélek emancipációjáról. De minden bizonnyal az utóbbi évek legsikeresebb nõi regénye az volt, amelynek a címe: Egy szerb háziasszony naplója. Ezek között vannak olyan könyvek is, amelyek kifejezetten olvashatóak, sõt, intertextuális elemeket tartalmaznak, az egyik közülük az Anna Karenina elsõ mondatait választotta mottóul, azonban nem érik el az irodalmi megformáltság színvonalát. Olyan jó kereseti lehetõség azonban a kiadónak, amilyenhez fogható talán csak a Boszniai Szerb Köztársaság elsõ elnökének, a Hágában várva várt Radovan Karadzic „önéletrajzi ihletettségû” regényének második kiadása, amelynek kapcsán a regény reklámszövege kiemeli a könyörület és megértés jelenlétét, valamint a szerzõ derûjét és kesernyés humorát, költõiségét és humanizmusát. Hasonlóképpen a jóérzésû olvasók nem sokat idõztek a vásáron Vojislav Šešelj összes mûveinek díszkiadása elõtt sem.

Emellett a kiadók egy rétege megpróbál lépést tartani a nyugati globalizációval. A kiadói slágerlistán elsõ helyen a Nobel-díjas Orhan Pamuk áll A nevem: Vörös címû regényével. De Pamuk többi könyve, A fehér vár és az Új élet a boltokban volt már a díj odaítélésekor is. Aminthogy Kertész Imre Sorstalansága is a Nobel-díj hírével egy idõben jelent meg Aleksandar Tišma fordításában. De itt van Patrik Süskind Parfümje, Paulo Coelho Zahirja, Haruki Murakami A határ délen, a Nap nyugaton címû regénye és egy kedves kis könyv, Bernhard Schlink A felolvasója, s a szerb olvasóhoz is ugyanakkor jutott el Dan Brown A da Vinci-kódja és az Angyalok és démonokja, mint a világ más tájaira.

A szerb irodalomban a múlt évben nem születtek különlegesen jelentõs alkotások, a tisztes középszer jellemezte. Mintha az ember és a cselekmény kiveszett volna az irodalomból, s csupán sablon maradt volna, amelyet könnyû sokszorosítani. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem mondanánk el, hogy a nõírók között is szép számmal vannak olyanok, akik kiváló regényeket hoztak létre, köztük a már ismert Vida Ognjenovic Preljubnici (Házasságtörõk) címû új regénye érdemel figyelmet, amely egyes szám elsõ személyben mondja el egy személyiség teljes szétesését, az identitásvesztés drámájával egyetemben. Külön érdekessége, hogy a polgári világ életérzésérõl ad szubtilis lélekrajzot. Sanja Domazet Azil (Menhely) címû, elmegyógyintézetben játszódó antropológiai-lélektani rémregénye is méltán járul hozzá, hogy a szerzõ mind ismertebbé válik irodalmi körökben, Mirjana Ðurdevic Prvi, drugi, treci covek (Elsõ, második, harmadik ember) címû regénye pedig üdítõen humoros formában ecseteli társadalomrajzát, s mondja el egy magányosan élõ nõ küzdelmét a mindennapokkal.

Svetislav Basara Uspon i pad Parkinsonove bolesti (A Parkinson-kór tündöklése és bukása) címû regényében a betegség nem az, aminek ma tudjuk, hanem általános jelenség, maga az élet a legnagyobb kór. A parabolisztikus regény sajátos társadalomkritikával és iróniával ábrázolja a bukást. Mileta Prodanovic Kolekcija (A gyûjtemény) címû fantasztikus történelmi regényében a bizánci hõs a családi ezüst után kutatva pogány módszerekkel, míg a mai kor hõsnõje számítógépes alkímiával évszázadokat áthidalva egymásra talál. Srdan Valjarevic Komo címû regénye költõi eszközökkel, szubtilisen rögzíti egy elveszett generáció életérzését. Srdan V. Tešin, a Kuvarove kletve i druge gadosti (A szakács átkai és más ocsmányságok) címû regény írója a legfiatalabb korosztályhoz tartozik. Prózájában a szerelem démonaival néz szembe a történelem során, a szenvedély és a perverzió következményeit írja le a bánáti világ mindennapjaiban, olyan családregény, amelynek élesen szatirikus felhangjai mindenképpen megosztják majd a kritikusokat. Az év végén, szinte az utolsó napokban olvashattuk a hírt, hogy megjelent Milorad Pavic Drugo telo (A másik test) címû könyve, a tizedik regény a Kazár szótárral megkezdett sorban. A szerelemi regény és a misztikus krimi ötvözete, amely háromszáz évet fog át, a cselekmény idõnként Velence és Szentendre terein játszódik, s a regényíró megállapítja, hogy a szereplõk valódiak, csak az elbeszélõ személye és identitása bizonytalan. Néha ugyanis az éppen elhunyt narrátor mondja el az eseményeket, s hogy ez hogyan lehetséges, arra a mû utolsó lapjain derül fény. A regény gyûrûzõ, körkörös szerkezetébõl következõen azonban azonnal újra kellene kezdeni az olvasását. Élettel, örökkévalósággal és feltámadással, az idõnek mint negyedik dimenziónak a kutatásával foglalkozik, s mint minden Pavic-könyv, kellõen provokatív.

A tavalyi regények között egyébként több foglalkozik a háborús kilencvenes évekkel, de még több a második világháborús történet.

Vámos Miklós a sikerlistán

Örömmel fedeztem fel a már említett decemberi könyves sikerlistán, hogy megjelent szerb nyelven Vámos Miklós regénye, az Apák könyve egy olyan belgrádi kiadó gondozásában, amely csak „biztosra” megy, olyan könyveket ad ki, amelyekrõl eleve feltételezi, népszerûek lesznek, sokan megveszik és elolvassák, s lám, az Ignjatovic Tóth Mária fordította könyv rögtön a tizenharmadik helyre került!

Egyébként a magyar irodalmi kánon folyamatos jelenlétérõl kiváló fordítónk, Vickó Árpád gondoskodik. Kertész Imre, Esterházy Péter, Konrád György, Kukorelly Endre, Zilahy Péter, Darvasi László köteteit, novelláit fordította nemrégiben, Darvasi László Szerezni egy nõt címû könyve és Konrád György életrajzi regénye, a Fenn a hegyen, napfogyatkozáskor pedig sajtó alatt van. A teljesség igénye nélkül sorolom fel, hogy korábban Bibó István, Jászi Oszkár, Kis János tanulmányait, Eörsi István esszéjét, Örkény István egyperces novelláit is fordította.

Marko Cudic Kosztolányi Dezsõ Pacsirtájának újrafordításával hívta fel magára a figyelmet, Radics Viktória Danilo Kiš-monográfiáját ültette át szerbre, s azóta is folyamatosan kutatja a szerb–magyar kulturális kapcsolatokat.

A végére hagytam Sava Babicot, akinek impozáns mûfordítói munkásságát külön tanulmány keretében kellene méltatni. Ha jól tudom, legutóbbi publikációi Esterházy Péter Harmonia caelestisének és a Javított kiadásnak a fordításai voltak. Igazán azonban Hamvas Béla munkáinak fordításával varázsolta el a szerb olvasóközönséget, s ez már több, mint mûfordítás. Sikerült olyan szellemi közösséget létrehoznia a forrásnyelvi és a célnyelvi közösség között, amely valódi befogadást eredményezett. Neki köszönhetõ, hogy Hamvas Bélának valóságos kultusza alakult ki a szerb kultúrában, s nemcsak egy szûk irodalmi elit olvassa, hanem nagyszámú irodalom iránt fogékony ember folytat vele párbeszédet. (Nekem például külön meglepetést jelent, hogy két-három havonta átszellemült, idézetekkel megtûzdelt elõadásokat tart róla hajvágás közben újvidéki szerb – fodrászom!)

 
 
 

Toldi Éva
irodalomtörténész, a belgrádi Tankönyvkiadó kiadói szerkesztõje

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum


Eddigi hozzászólás ehhez a cikkhez:
bellamaria

#1

2009.08.23 15:31

Tiszteletem!
Szeretném kérdezni, ismer e Vajdaságban élő, magyar nyelven alkotó sci fi írókat?
[VÁLASZ]
 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu