buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Modern mennyek


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A véletlen úgy hozta, hogy miközben az Idõjárás címû fotóalbumot lapozgattam, egy Dürer-metszet díszelgett a képernyõvédõmön. Lent egy békés, néptelen falu templomtoronnyal, hátrébb csupasz dombok, a csendes vízen két hajó, odafent pedig, a metszet négyötödén a zsúfolt, háborgó mennyek: hatalmas, szárnyas angyalok dárdával, karddal, nyíllal, amint rút ördöglényeken aratnak épp diadalt. Könnyebb lenne most Dürer drámai mennyboltján elmélkednem, mint beszámolni Storm Dunlop könyvérõl, mely nekem csalódást okozott, de ebben nem a gyönyörû képeskönyv a hibás, hanem kizárólag én.

Nagyméretû, szép színes fotók felhõkrõl, villámokról, hurrikánokról, jéghegyekrõl és légköri optikai jelenségekrõl, fûrõl és homokról, köröttük rövid, tömör és száraz magyarázatok. Storm Dunlop egy személyben fotós és tudományos kutató, a csillagászat és a meteorológia szakértõje, és két tudományát igazán jól keresztezte ebben a könyvben, mely albumként és meteorológiai szakbevezetõként is forgatható. Forgatni ugyan lehetetlen, mert a könyv óriási, de el lehet nézegetni a fényképeket, és tanulgatni a különféle osztályozásokat, kategóriákat, rendszereket, amiben egy túlságosan is minire szabott szótár segít. (Dunlopnak állítólag van egy Oxford Dictionary of Weather címû munkája is, amit jó lenne szintén megkapni magyarul.) Az ember ráismer sok mindenre, amit egyébként bénán vagy áhítattal bámul: szóval ezt párnafelhõnek hívják, ezt fekete jégnek, ez meg páraköd... Az idõjárás alakulásának tényezõirõl, az éghajlati típusokról meg a klímaváltozásról, a napjainkban épp aktuálisnak tûnõ globális felmelegedésrõl is kapunk információkat.

Én mást vártam. Több teóriát az idõjárás mibenlétérõl és szeszélyeirõl, több elmélkedést felhõrõl, forró nappalról és hûvös éjszakáról, több közelképet esõrõl, hóról, homokról; azt szerettem volna megérteni, hogy miért is tart minket megszállva az idõjárás, miért beszélünk anynyit róla. Hogyhogy mindig újra meglep, mintha elõször történne velünk, a tavasz, a hóhullás (ami az idén sajnálatosan elmaradt), az õsz színpompája, honnan a lelkünkben az áhítat a szivárvány, az ablaküvegen lassan csordogáló esõcsepp, a harmat, a misztikus köd láttán.

Rosszul olvastam ezt a könyvet. Szemezgettem belõle egy csokorra való gyönyörû szót: harmatszivárvány, gyémántpor, napkutya, köderdõ, borjadzó jéghegy, csonthó, rohamár, lejtõköd, viharvadász, porördög, szélnyírás. Nem gyönyörûek? És Jákob lajtorjája, Nagy Óceáni Szállítószalag, Vezeklõk, glória, korona, globális félhomály – ezek mind meteorológiai kifejezések. A nyelv még õrzi a mágikus és mitikus természetszemléletet, és visszaad valamit abból az áhítatból és csodálatból, borzadályból, szörnyûlködésbõl, amit a természet egyszerû szemlélõje a modern korban is érez. Nem csak társasági unalomûzésként, vagy zavarunkat oldandó beszélünk annyit az idõjárásról, hanem azért is, mert valóban lenyûgöz bennünket, és szinte minden napra tartogat valami megmagyarázhatatlan különlegességet. A mai napon például a januári tavaszt.

Persze, a meteorológia tudománya meg tud magyarázni rengeteg sok mindent: a szivárványt, a könnyezõ fûszálat, a hurrikánt, az idõjárás váratlan szeszélyeit, a jéghegyek borjadzását, a gyöngyházfényeket a levegõben – de azért örültem, hogy e könyv magyarázataiban is lépten-nyomon megjelenik a bizonytalansági faktor: hogy ezt vagy azt a tudomány még nem tudja megmagyarázni, ennek vagy annak az oka még ismeretlen. Még. Majd fény derül rá – és ez itt metafora, nem pedig meteorológiai jelenség.

A nyelv a legnagyobb tudós, az élõ, a beszélt és az irodalmi nyelv. Én a „globális félhomályt” sem csak szmognak értem, hanem szellemi látászavarnak is, amit részben éppen a tudás szónak a tudományra való lecsupaszítása okozott. A felvilágosodás elõtt a „tudás”-ba beleértettek mindent: vallást, tudományt, hagyományt, bölcsességet, szokásokat, hozzáértést, tapasztalatot, mesterségbeli fortélyt. Kár, hogy ez a könyv egy szóval sem tér ki pl. az idõjárással kapcsolatos népi bölcsességekre és jóslásokra, az idõjárási jelenségek vallási és babonás értelmezéseire, és hát persze nem utal azok esztétikai felfogására sem. Az album szép és jó fotókat tartalmaz ugyan, de ezek nem mûvészfotók, és így az idõjáráshoz kapcsolódó egész esztétikai birodalom is maradéktalanul elsikkadt.

Én magam nemcsak az idõjáráson, hanem az idõjárással kapcsolatos mindennapos álmélkodásokon is álmélkodni szoktam. Hogyhogy az emberek nem telnek be, még vén korukra sem, a borzongással vagy a gyönyörködéssel? Hogyhogy nem tudjuk megszokni az évszakok megszokott váltakozását? Miért olyan az ötvenedik tavaszunk is, mintha az elsõ lenne? Hogyhogy nem telünk be sosem az éggel? Van ember, aki a fényvisszaverõdés optikáján töpreng, ha szivárványt lát, és nem áll el a lélegzete a meghatódástól?

Dürer metszetein hemzsegnek az égbolton az angyalok és az ördögök, és irdatlan dráma zajlik odafenn. Dunlop fényképein színes ûrök vannak, és mérhetõ, kutatható, számon tartható, ha nem is teljesen, de azért nagyjából megmagyarázható „dráma” zajlik odafenn. Nem érdektelen az utóbbi sem, és nem baj, ha manapság a teológus tehetségek meteorológusnak mennek, de az antagonizmus, ami a troposzféra/mezoszféra/ sztratoszféra illetve a menynyek között feszül, szintén megérdemelne egy tanulmányt meg egy szentmisét.

A véletlen még valamit hozott: miközben az asztalomon az óriási Idõjárás, mellette egy másik, sokkal kisebb fekete könyv, Pályi Andrástól A kerület órái címû kispróza-gyûjtemény. A szerzõ leír egy tavaly februári estét, amikor levitte a kutyáját pisilni, és az utcán hó fogadta. A hó „a természet egyfajta metafizikája, amely felülír minden fizikát”, írja Pályi, „mintha a hó a világ egyfajta ontológiai takarója lenne, az a különleges lepel, amely nemcsak elrejti, hanem a maguk realitása szerint meg is mutatja az ember tárgyait és tetteit”. Hó van Dunlop könyvében is bõven – érdekes, hogy ez a hó Pályinál a Kiss János altábornagy utcában sokkal beszédesebb és szebb, mint a kiváló minõségû, szupertechnikás antarktiszi felvételeken. Na de még egyszer megismétlem, hogy mindebben az én észjárásom a ludas, az Idõjárás címû súlyos kötet pedig tényleg sokkal idõszerûbb, mint a foszlékony lírizálás.

Storm Dunlop: Idõjárás
Ford.: Greguss Ferenc
Athenaeum 2000 Kiadó
288 oldal, 9990 Ft

 
 
 

Radics Viktória

Athenaeum 2000 Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu