buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Színészek – felsőfokon


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar színmûvészetnek több nagy korszaka volt, az egyik biztosan a hatvanas években, s ha akkor volt az egyik nagy korszak, akkor az már elkezdõdött valamikor az ötvenes években s tart – egészen máig, hiszen annak az idõszaknak a nagy alakjai közül sokan színészként is itt vannak körülöttünk. Annak a tetõpontját a hatvanas – s nyilván a hetvenes – években elérõ korszaknak több sajátos jellemzõje volt. Az egyik mindenképpen az, hogy hatalmas közönsége volt, hiszen a film mellett megjelent nálunk is a televíziózás, méghozzá az egycsatornás televíziózás, és így a potenciális nézõközönség a maga tagolatlan létében találkozhatott a színészekkel. Érdemes emlékezni arra, hogy mekkora érdeklõdés fogadta a színházi közvetítéseket, s hogy a magyar film nagy korszaka mellett a tv-játékok is nagy korszakukat élték, s a tv-játékok sorában is a legjelentõsebb színészek szerepeltek. A másik jellemzõje ennek a korszaknak az volt, hogy a kiváló színmûvészek nemcsak a közönséggel éltek együtt, hanem a szellemi élet egészével is. Itt csak utalni tudok arra, hogy Latinovits Zoltán a versmondásával, versválasztásaival, szerepformálásaival és még a gesztusaival is széles közönségre hatott, a színmûvészetnek a magyar irodalommal való együttélésérõl pedig éppen Borzák Tibornak beszélt Bessenyei Ferenc: „Az sem mindegy, hogy a közönség kíváncsi-e még arra, mit akarunk csinálni. Ha kíváncsi rá, az is nagy dilemma, hogyan hozzuk a szereplõk tudtára, mire vigyázzanak. Régebben nagyon oda kellett figyelni a színházra. A társadalom formálásában csak intenzív mûvészi jelenléttel lehetett valamit is elérni. Nem élhettünk vissza a szerzõkkel, Déryvel, Illyéssel, Németh Lászlóval, hiszen ugyanazok voltak a céljaink. Akaratuknak mi, színészek tudtunk érvényt szerezni.”

Ez a nagy korszak tehát közösségi tartalommal bírt. Feltehetõen éppen ennek a közösségi tartalomnak a felismerése munkált azokban, akik életre hívták a Nemzet Színészei „intézményét”, azt, hogy kiemelt figyelmet, gondoskodást biztosítanak a nagy színészeknek, mindig tizenkét kiemelkedõ mûvésznek. Ha jól számolom, akkor 2000 óta tizenheten részesedtek ebben az elismerésben – Borzák Tibor interjú-kötetében mind a tizenhét mûvésszel olvashatunk interjút. Ahogy a szerzõ mondja, nem volt könnyû, hogy a színészeket rábeszélje a közös album létrehozására, nem egy esetben az interjúnak az elkészítése sem volt könnyû feladat, a munka azonban elkészült, a formás album elõttünk van, s most már megkerülhetetlen mindazok számára, akik az elmúlt évtizedek vagy éppen napjaink színmûvészete, vagy egy-egy kedves színészük iránt érdeklõdnek.

Borzák Tibor nem az irodalomtörténet vagy a történelemtudomány területén megszokott és elfogadott életút-interjúkhoz hasonló interjúkat készített, erre módja sem nagyon lett volna, hiszen a színészek – színészek, ma is, vagyis hát az interjúk készítésének idején is fellépnek, próbák, elõadások között telt és telik az életük – így a „riporternek” az egyszeriben, a pillanatnyi találkozásban kellett az általános kép megrajzolására törekednie. Rövid, pontos, nem egy esetben éles kérdéseket tett fel – s a kitûnõ színészek megnyíltak ezek elõtt a kérdések elõtt, életükrõl, magánéletükrõl is beszéltek, s ami talán még ennél is fontosabb, megformálták karakterüket, megmutatták magukat, úgy, ahogy az életben léteztek-léteznek. Az egyszeriben tehát az általános is megmutatkozik, egy-egy beszélgetés portrévá emelkedik – az interjú-készítõ nagy érdemeként.

S hogy mirõl beszélt-beszél a tizenhét mûvész? Természetesen mindenki másról. Törõcsik Mari a kételyeirõl: …megen-gedhettem magamnak azt a luxust, hogy örökösen kételkedjem magamban” – mondta. Garas Dezsõ a hitelességrõl: „Megpróbál az ember hiteles lenni, de hogy ez õszinte vagy nem õszinte, a nézõknek kell eldöntenie” – olvashatjuk. Bessenyei Ferenc már idézett mondataival cseng össze az, amit Sinkovits Imre mondott a klasszikus írókkal való kapcsolatáról: „Három nagy tölgy – Illyés Gyula, Németh László, Keresztury Dezsõ árnyékában nõttem fel. Mélyebb barátságukat 1956-nak köszönhetem. Mindhármójuktól a hazához, a nemzethez, a kultúrához való hûségen túl az összegezés szükségességét tanultam meg.” Berek Kati, a mindig zártnak és fegyelmezettnek tûnõ Berek Kati sokat, nagyon sokat mond el a magánéletérõl. Darvas Iván az általa megélt börtönélet valódi tartalmáról beszélt. „Az ötvenes éveket s benne a többéves börtönbüntetésemet korántsem tartom életem mélypontjának. Sõt, ellenkezõleg! Életem egyik legtartalmasabb, legértelmesebben eltöltött, talán legértékesebb idõszakának tartom. Olyan emberek közvetlen közelébe kerülhettem akkor, akik minden kétséget kizáróan a magyarság legértékesebb rétegéhez, a valódi nemzeti elithez tartoztak. Olyan férfiak, munkások, parasztok, katonák, papok, értelmiségiek szolidaritását érezhettem, akik egy végletes helyzetben nem a felülrõl jövõ utasításoknak engedelmeskedtek, hanem saját belátásuk szerint döntöttek, aszerint cselekedtek, és amikor alulmaradtak, vállalták tetteikért a felelõsséget; akik igaz férfiakként viselkedtek. Akkor is, ha nõk voltak, akkor is, ha gyerekek” – mondta. Király Levente a vidékiségrõl beszélt, arról, hogy a vidéken élõ színészek ritkábban jutnak eszükbe a díjosztóknak, mint a Pesten élõ társaik: „Jászai-díjat még csak adnak, Kossuth-díjat viszont alig. Azzal, hogy engem a Nemzet Színészei közé választottak a halhatatlanok, talán változik valami, és a jövõben nagyobb szerepet kap a vidéki színjátszás.”

Az interjúkban visszatérõ kérdésként jelenik meg a Nemzet Színésze-elismeréshez való viszonyulás. S nemcsak a kérdés viszszatérõ, hanem a válasz is: mások is megérdemelték volna. Úgy tûnik, a valódi nagyságtól a szerénység még mindig nem választható el…

Borzák Tibor: Színarany
Beszélgetések a Nemzet Színészeivel
Editorial Kft., 2006
230 oldal, 3850 Ft

 
 
 

Füzi László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu