buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Uniózni jó


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Európa megteremtése nem tûr további halasztást – jelentette ki 1952. augusztus 10-dikén az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) elsõ elnöke, Jean Monnet. Bátor politikai program volt ez, hiszen akkoriban senki sem mert arra gondolni, hogy Európa államai – évszázados ellenségeskedés és két világháború borzalmai után – megbocsátanak egymásnak, és együtt vágnak bele a világ eddigi legnagyobb vállalkozásába, az Európai Unió megteremtésébe. Egy hónappal késõbb, az ESZAK elsõ közgyûlésén Monnet a következõket mondta: „Ha az ember visszanéz egy kicsit az elmúlt 50, 75 vagy 100 évre, és látja azt a kimondhatatlan szenvedést, amit az európaiak magukra hoztak, szó szerint eláll a lélegzete. Pedig egyszerû oka van. A század folyamán minden ország kizárólag a saját szabályai szerint járta az útját, vagy amit útnak gondolt.”
 

Jean Monnet par excellence az európai egység élharcosa. Sohasem törõdött azzal, hogy kinek-minek tartják õt, számára az volt a fontos, hogy cselekedhessen, ha cselekedni kell. Õ volt az, aki képes volt az európai egység régóta létezõ ötletét valóra váltani, és ott elérni az áttörést, ahol az lehetséges volt: a szén- és acélipar területén. Az Európa egyesülésérõl és békéjérõl szõtt szép álmok másképp nem válhattak valósággá, mert a vezetõknek mindig nagyon tetszettek „elméletben,” de csak addig, amíg nemzeti elõnyöket láttak benne. Amikor áldozatokat kellett volna hozni, azonnal megtorpantak. A dominanciára, az egyoldalú elõnyökre épülõ szövetségi rendszerek pedig – Monnet nagyon jól tudta – eleve magukban hordozzák a kudarcot. A Montánunió és az ebbõl kinövõ demokratikus Európai Gazdasági Közösség tartós sikere bizonyította, hogy Monnet-nak és társainak igaza volt.

A mai ember sokszor nem érti, hogy mire jó ez az Európai Unió, hiszen mindent „bürokratizál,” „túlszabályoz,” meg „korlátozza az országok szuverenitását,” hogy csak néhány közismert érvet soroljunk. A háborút követõ generáció már beleszületett a „jóba,” az öldöklést csak a történelemkönyvek és az újságok lapjairól ismeri, és nem mindig van tudatában annak, hogy Európa stabilitása és a világban ma elfoglalt helye nagyrészt az európai közösségeknek köszönhetõ. Amiért Jean Monnet-nak és társainak harcolnia kellett, az ma már természetes, talán ezért is vagyunk hajlamosak az Unióban csak a hibákat meglátni. Pedig ez a mai, sokszor valóban rosszul mûködõ Unió is csak iszonyú küzdelem és számtalan kompromisszum eredményeként jöhetett létre. Sohasem tudjuk meg, hogy hol tartanánk nélküle, de lehetnek sejtéseink, ha visszaemlékezünk a hidegháborús idõszak megosztó külpolitikájára.

Jean Monnet Emlékiratok címû könyve az Európáért való fél évszázados küzdelem krónikája, amely 1976 õszén jelent meg elõször reprezentatív kiadásban, a francia Fayard kiadó gondozásában. Késõbb, a könyv hatalmas sikerét látva, kisalakú, kétkötetes, olcsóbb változatban is megjelentették a könyvet. Jó látni, hogy az elsõ magyar kiadás keményfedelû, jó minõségû könyvként, az elsõ francia kiadáshoz méltó formátumban jelent meg.

Az Emlékiratok szinte kizárólag Európáról szólnak, csak jelzésszerû a gyerekkor és az otthon világának leírása, a két világháború között, bankárként töltött évek is csak néhány oldalt foglalnak el, s a könyvnek jóval több, mint a fele az 1950 utáni eseményekkel foglalkozik. Monnet nem volt jó író, szinte sohasem írt; „javítani tudok, írni nem” mondogatta gyakran. Ebben a könyvben nem történeteket akart elmesélni, nem is saját életérõl akart írni, és nem volt célja az sem, hogy kortársainak portréit felvázolja. Monnet kimondottan egy politikai testamentumot akart, egyenesen azt kérdezte, hogy miért nem lehet rögtön a „jövõ emlékiratait” megírni. „Az kívántam majdani olvasóimnak elmagyarázni, hogy miért volt alapvetõ szükségszerûség Európa – ma is megállíthatatlanul zajló – egyesítése. (…) Minden egyes korban egyetlen helyes módja van Európa építésének. Most mi még mindig az európai közösség szakaszában vagyunk, abban a szakaszban, amikor át kell adnunk a nemzeti szuverenitást a közös intézményeknek, mert csak így biztosítható népeink számára a függetlenség és a haladás, illetve a világ e térségének békéje. Ezt akartam elmondani egy könyvben (…)” (546). Monnet azt akarta, hogy mások is tanulhassanak az õ tapasztalatából, elkerüljék ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a történelmi katasztrófahelyzeteket.

Jean Monnet, mint mondottuk, nem jó író, de jó rábeszélõ. Végletesen egyszerû, de óriási szuggesztív erejû szöveget kapunk tõle. Ha konkrét célja volt, ha a könyv megírását valamilyen elv vezérelte, akkor csak egyre gondolhatunk: az, hogy közös nevezõre hozza az embereket, és tartóssá tegye a békét. A könyv mottója is ez: „Nem államok szövetségét építjük, hanem népeket egyesítünk.” Ez Monnet egyik alapeszméje, egyben az Emlékiratok legfõbb gondolata: nem az államokat kell szövetségekbe tömöríteni, hogy ezáltal más államok ellen felléphessünk, hanem mindenkit egyenrangú félként kell kezelnünk, mert így érhetõ el az, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki, melynek során közös problémáinkra közös megoldásokat találhatunk.

Jean Monnet: Emlékiratok
Fordította: Konrád Márta
Budapesti Gazdasági Fõiskola
566 oldal, 4900 Ft

 
 
 

Szele Bálint

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu