buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Apokalipszis most


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nem kis öröm, amikor hazai szerzõtõl olvashat az ember valamiféle keményebb kritikát a neoliberális globalizációról, ill. a jelenlegi rendszerrõl, fõként, ha ez a kritika nem a megszokott honi klisék alapján (értsd: nem a középkor-nosztalgiás szittya-antiglobalizmus, de nem is az óbalos-posztsztálinista idiotizmus szellemében) íródott. Nos, Szalai Erzsébet új könyve a kivételek közé sorolható. A mû – mint azt címe is mutatja – a szerzõ korábbi munkája, Az elsõ válaszkísérlet. A létezett szocializmus – és ami utána jön… folytatása, mely utóbbi az egykori „szocializmus” kemény baloldali bírálata: A globalizáció nem más, mint a Szovjetunió összeomlása révén vetélytárs nélkül maradt nemzetközi nagytõke akadálytalan nyomulása. Ami ugyan Nyugaton is érezteti kártékony hatását, ám e hatás ott jóval gyengébb, lévén a demokratikus hagyományok miatt erõsebb a társadalom immunrendszere. Térségünkben viszont az államszocializmus a hagyományok és a civil társadalom lerombolásával megteremtette az újkapitalizmus anyagi és szellemi föltételeit, a szolgaságra nevelt nép pedig megkérdõjelezetlenül fogadta el az új értékrendet és játékszabályokat. Így a „létezett szocializmus” által hátrahagyott romhalmaz: Kelet-Európa lett a kísérleti terep, ahol a transznacionális tõke megvalósíthatja a põre kizsákmányolást és a korlátlan hatalomgyakorlást – amit azután majd Nyugaton is érvényesíteni próbál. A szovjet birodalom fölbomlasztása elsõsorban a nyugat-európai jóléti modell ellen irányult: „Amíg a kollektivista kísérlet önálló rendszerként létezett, addig az ellensúlyozására létrejött, riválisaként funkcionáló jóléti kapitalizmushoz nem lehetett hozzányúlni.” (13-14 o.) Ennél a pontnál ér össze a két könyv.

Szalai szerint a kapitalizmus fejlõdése a fasizmus, a forradalmak – majd a szovjet birodalom – kihívásaira létrejött nyugat-európai jóléti rendszerben érte el csúcspontját. A globalizálódó tõke azonban idõvel „ellenérdekeltté vált a nyugat-európai jóléti kapitalizmus fenntartásában”, viszont érdekelt lett annak lerombolásában, aminek egyik velejárója a demokratikus intézményrendszer válsága: „…míg a kapitalizmus klasszikus korszakában a politikai pluralizmus, a politikai váltógazdaság a polgári demokrácia talán legfontosabb biztosítéka volt, mára már inkább a globális nemzetközi nagytõkével szembeni ellenerõk megosztásának és ennek részeként a közvélemény manipulálásának eszközévé válik” (15 o.).

A folyamat részeként a nemzeti társadalmak többsége is szétesik, sõt megszûnik létezni. Némi összetartó erõt jelentenek még bizonyos kulturális tradíciók és értékek, ezért nem véletlen, hogy a választásokon versengõ pártok nem gazdaságpolitikai programjaik (azt ugyanis a globális tõke határozza meg), hanem immáron csak bizonyos kulturális attitûdök alapján képesek elkülönülni egymástól. Ezekben viszont muszáj elkülönülniük, mert csak így tudják imitálni az egyre fantomszerûbb alternatívák létezését. És nem csupán a Magyarországhoz hasonló félperifériákra igaz ez, hanem a világ legtöbb országára, jó példája ennek a 2005-ben létrejött német nagykoalíció, amely „nem tükrözött mást, mint a globalizálódó német nagytõke érdekeit – és ezzel összefüggésben a nemzeti szintû alternatívák jelentõs beszûkülését” (63-64 o.).

Ugyanakkor a globális világtársadalom sem tud megszületni. Mert bár a tõkeáramlás és kereskedelem elképesztõ bõvülése, valamint az információs robbanás, s annak eredményeként létrejött hálózatosodás egy soha nem látott mértékû integrálódott világgazdaságot hozott létre, e gazdaságszerkezetre csupán az atomizált és gyökértelen egyének „antivilágtársadalma” épül, mely szervetlensége miatt rendkívül ingatag. Vagyis paradox módon miközben gazdasági téren már létrejöttek egy világtársadalom föltételei, a társadalmi folyamatok ezzel ellentétes irányban hatnak. Aminek fõ oka, hogy a globális tõke az irányítása alatt álló médiumok révén immáron „az egyéni életvilágba is szinte teljességgel behatolva képessé válik a társadalom szinte teljes lerombolására”, s ennek révén a potenciális világtársadalom atomizálására (69 o.).

Miben új tehát az újkapitalizmus? Szalai ezt már könyve elején tisztázni próbálja: „Az újkapitalizmus immanens sajátossága, hogy az egyre koncentrálódó és nemzetköziesülõ tõke lebontja azokat a politikai, gazdasági, ökológiai és szociálpszichológiai korlátokat, melyek korábban viszonylag zavartalan újraértékesülését biztosították” (11 o.). Vagyis az újkapitalizmus lényege az önfelszámolás, saját alapjainak, további léte biztosítékainak lerombolása. Ennek mélyén egy kontrollálatlan szenvedély húzódik meg, „a profit iránti vágy soha ki nem elégíthetõ szenvedélye.” A szenvedélybetegség metaforával a szerzõ a probléma mélyére hatol, egészen új távlatokat nyit a rendszer értelmezése szempontjából. Ha ugyanis a nagytõkés nem más, mint szenvedélybeteg, úgy rá – s vele az általa irányított társadalomra, sõt az egész kultúrára – a betegség összes tulajdonsága jellemzõ. Elsõsorban a kielégíthetetlenség, továbbá az önkontroll, a tudatosság, a tervezés, a holnapra gondolás hiánya. A „játékos akkor is tovább játszik, ha nyer, akkor is, ha veszít”. Szemben más szenvedélyekkel, a profit iránti hajsza a „mennyiség szenvedélye”, merthogy „mindig végtelen számú nullát tudunk még a profitszámlánkon elképzelni, tökéletesen függetlenül a profitért megvásárolható javaktól. Metafizikai síkon a profit iránti szenvedélyt valójában a véges embernek a végtelenség megragadására irányuló gyermeki vágya táplálja” (14 o.). Miáltal is egy veszélyes illúzió rabjai vagyunk: a világ egyre racionálisabbnak látszik (és részleteiben az is), ám fõ folyamatait egy irracionális és infantilis vágy irányítja, aminek egyenes következménye az emberiség, sõt az egész földgolyó létfeltételeinek felélése.

Az újkapitalizmus és ami utána jöhet… a jelenlegi világrend természetét, fõbb sajátosságait, viszonyait, hatásait, következményeit a maga összetettségében mutatja be, sõt még arra is futja a szerzõtõl, hogy az esetleges alternatívát, a jelenlegi válságból való kiút lehetõségét is fölvázolja. Külön érdeme, hogy – sok hasonló témájú irománnyal ellentétben – a politikai, gazdasági és ökológiai (világ)válság ismertetésén túl kitér a rendszer bizonyos szociál- és individuálpszichológiai, antropológiai (részben filozófiai) aspektusaira is, jelesül az emberi minõség romlására, ill. a kultúrában végbemenõ negatív változásokra. Vagyis a 150 oldalas könyv lényegében egy átfogó képet nyújtó összegzés, s mint ilyen, számos témát érint, és még több kérdést vet föl.

Szalai Erzsébet: Az újkapitalizmus és ami utána jöhet…
Ú-M-K, 2006
165 oldal, 2380 Ft

 
 
 

Farkas Attila Márton

Új Mandátum Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu