buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szerzõ úr regényt ír


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Feltételezem, sokan elmélkedtek már azon, hogyan is lehetne megírni egy regényt. Kell hozzá papír, ceruza vagy toll, meg hát kell egy ötlet is. Ez utóbbi a legfontosabb és a legnehezebb. Mert hát mirõl is írjon az ember, elnézést, az író, mikor minden történetet számtalanszor megírtak már: a szerelmi történetek csak úgy hemzsegnek a polcokon, a háborús regények szintén, s a nagy tragédiákat, sorskérdéseket ma már nem „illik” túlzottan feszegetni. Nem divat, s hát mint tudjuk, a divat nagy úr, majdhogynem író úr. Még azoknak sem könnyû, akik – mint például Ottlik úr – készen kapnak egy kéziratot, még akkor is, ha az éppen Medve úré, szóval még számukra is akadhatnak nehézségek, példának okáért az elbeszélés nehézségei. Nehéz tehát témát találni.
 

Nagy Koppány Zsolt úr is témát keresett, míg-nem egyszer csak megtalálta Jozefát urat. Ezt a magas, szõke, nem éppen ronda fiatalembert, aki ugyan kicsit szentimentális, veseköve van és foglalkozását tekintve hivatalnok, s aki – talán ez a legfontosabb jellemzõje – regényt akar írni. Azonban Jozefát úr sem találja a témát. Nagy Koppány Zsolt szerzõ úr regénye, Jozefát úr, avagy a regénykedés (mely II. díjat nyert az Irodalmi Jelen regénypályázatán) magáról a regényírásról szól, errõl a kicsit sem könnyû, verejtéket termelõ, nehéz fizikai munkáról, melybe Jozefát úr, a regény regényíró fõhõse majdnem belerokkan. S lassan a kedves olvasó is ebbe a hosszúra nyúlt bevezetésbe, úgyhogy lépjünk tovább, és kezdõdjék a tárgyalás, melyben tanúi lehetünk a szerzõ úr szenvedéseinek és Jozefát úr téblábolásainak.

A kötet két regényt tartalmaz: Az egyik – Jozefát úr téblábolásai és A másik – Jozefát úr, avagy a regénykedés. Ez utóbbi adja a könyv címét, ahogyan ezt már említettük, s végül e második rész végén kerül sor arra az ominózus pillanatra, amikor a kedves Jozefát úr végre leteszi nagyságos ülepét a székre és nekiáll a regénynek. S ezzel aztán be is fejezõdik a regény. De ne siessünk ennyire elõre, hiszen a fentebb említett kánoni pillanatig rengeteg rózsát terem (hogy Jozefát úr szavajárásával éljünk) az olvasó türelme. Nagy Koppány Zsolt úr kedveli az olvasót, vagy ha nem is kedveli, mindenesetre a kedvében akar járni. Nem hagyja unatkozni egyetlen pillanatra sem, s ha Jozefát úr éppen a fürdõszobában kifolyt vizet törli fel – ami, valljuk be, kevés olvasót érdekel –, akkor körbevezeti a hölgyolvasókat (igen, a szerzõ úr jobban szereti a hölgyolvasókat, mint a férfiolvasókat, s ez – megjegyzem – diszkrimináció) a lakásban: „Akkor hát induljunk el, kérem, erre, erre tessék! (A másik irányba nem is mehetnénk, hiszen kis lakásban lakik érdeklõdésünk tárgya, hogy is fér el benne, gondoljuk néha, ki tudja vajh!) Rögtön a konyhában találjuk magunkat, ugyanis az elõszoba konyha is, vagy fordítva, innen nyílik a fürdõszoba, ahol most a rémülten törölgetõ Jozefátot láthatják, ha belesnek. Kérem a vízben nem tapicskolni, a kiállított rongyokat nem kicsavargatni!” Úgy tûnik, mintha a fõhõs elszabadult volna, s már senkinek semmilyen befolyása nem lenne rá, hiszen rágyújt, utazik, csajozik, szeretkezik, vizet töröl fel, csak éppen „valódi” fõszereplõ nem akar lenni. S miközben látszólag semmirõl nem szól a regény, lassan észrevehetõvé válik a szövegek posztmodern játéka. És a posztmodern szóra gondolom minden vájt fülû, irodalomelmélettel foglalkozó olvasó felkapta fejét, hogy na, végre, valami érdekeset is ír a recenzens úr, nem csak úgy beszél, bele a világba, azaz a szövegbe. Igen, kérem, a szerzõ úr játszik, s azon kevesek, bocsánat, sokak, akik méltóztatnak ismerni Nagy Koppány Zsolt úr eddigi életmûvét, azok felismerik a korábbi novellákat, melyek – hogy, hogy nem – beépültek a regénybe. Valódi intertextualistásról (talán intra- is) beszélhetünk, hiszen nem is regény az manapság, mely esetében nem lehet Kristeva asszony vagy Genette úr fogalmaival vagdalkozni. S mielõtt továbblépdelnénk a szövegközöttiség bonyolult és kacskaringós útján, térjünk ki néhány mondat erejéig a regény(ek) fejezetcímeire: 1. fejezet, amelyben a szerzõ elveszíti uralmát hõse fölött vagy 14. fejezet, amelyben Tatár Illés összevonja szemöldökét. A méltatlanul hanyagolt Rejtõ úr stílusát véljük kihallani a címekbõl, s így a szöveg „enyhén” humoros, sõt, ironikus felhangot kap, ami a késõbbiekben, higgyen nekünk a kedves olvasó, még fontossá válik. És Nagy Koppány Zsolt úr mondatai óriáskígyóként tekergõznek, keresztül-kasul a magyar és a világirodalom szerzõi között, egyszer Kosztolányi úr stílusában zötyögnek, máskor pedig Hrabal úr mondatszerkesztési elveit tartják példamutatónak. Mindez fõként a második regényben történik, melyben Jozefát úr rettenetesen küszködik a regényírói feladatokkal, s végül az jut eszébe, hogy befutott szerzõk jól sikerült mondataiból vág össze egy önálló mûvet.

Ismerõs szerkesztési elv, manapság jóformán csak errõl hallunk, ez itt a mérce, azaz a kánon, errõl szól a kortárs magyar irodalom, s lassan már a klasszikus is. És természetesen a lábjegyzet is fontos kritériuma a kortárs magyar regényeknek, mivel a szerencsétlen szerzõknek meg kell néha jegyezni valamit, ezt-azt, s hát erre kifejezetten jó a lábjegyzet. A következõket is egy ilyenben olvashatjuk: „Érdemes visszalapozni olykor. Lapozni, lapozni, lapozni, esetleg lemásolni az egész könyvet – kézzel vagy írógéppel –, és máris világossá válik minden.” Nos, kedves olvasó, minden világos? Feltehetõleg már mindenki látja és észrevette, hogy itt voltaképpen egy paródiakötetrõl beszélünk, melyben Nagy Koppány Zsolt úr fiatalos merészséggel és vakmerõséggel, páros lábbal fenékbe billenti a méltóságos Kortárs Magyar Irodalom urat. Ez az igazság ideát, sõt, úgy tûnik, saját magát is kifigurázza.

Végül következzék az összegzés, melyben a recenzens úr a kritika hangjait is megpendíti: szerényen és visszafogottan, viszont egyenesen és a Jozefát úr-féle zárójelek elhagyásával. Mert lássunk tisztán: a Szerzõ úr nagyszerûen alakítja ki és építi fel (stb.) Jozefát úr hihetetlen világát, s mint már említettük, gondoskodik az olvasó szórakoztatásáról is. Ez a szórakoztatás izgalmas és érdekes ugyan, azonban legtöbb esetben elidegenítõ hatású: kivezet bennünket a regény zûrzavaros világából, megállítja az olvasást, és megnehezíti annak újrakezdését. Másfelõl pedig értjük mi, hát hogyne értenénk, a posztmodern szövegfogalom parodizálását magával a posztmodern szövegjátékokkal, azonban ne felejtsük el, hogy ez a játék balul is kiüthet. Nem minden kedves olvasó ismeri fel egybõl a megidézett szerzõ stílusát, s így az ezekre történõ utalások légüres térbe érkeznek (erre persze Jozefát úr azt mondaná, hogy mûvelje magát a kedves olvasó). Mindenesetre leszögezhetjük (tollal és tintával), hogy Nagy Koppány Zsolt úr regénye izgalmas olvasmány, gyakran fityiszt mutat a kortárs prózának, mondatai kellemesen folydogálnak szanaszét az éterbe és a lapokon, a gondolatok szabatosak, a cselekmény pajzán, a felkiáltások vulgárisak, és hát Jozefát úr felettébb fárasztó fõszereplõ.

Nagy Koppány Zsolt: Jozefát úr, avagy a regénykedés
Alexandra-Irodalmi Jelen, Budapest, 2006.
ármegjelölés nélkül

 
 
 

Vincze Ferenc

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu