buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
DE
Tõzsér Árpád Léggyökerek és A Matrjosa-baba szubjektuma címû új köteteihez


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Odüsszeusz nem hajlandó / hadba vonulni Trója ellen. / Õrültnek tetteti magát. Mikor / a hadakat toborzó Agamemnónék / rátalálnak, parasztnak öltözve / szántja a földjét, ekéjét egy ökör / s egy szamár húzza, az egyik / elõre, a másik hátra, õ pedig / sót vet a barázdákba. De Palamédész, / a káriai hérosz…”, és így tovább, és így tovább. Elsõ olvasatra e verset, Csapda Odüsszeusznak a címe, akár Zbigniew Herbert is írhatta volna. Rá emlékeztet az opus dikciója, õt idézi történelemlátásának szarkazmusba futó iróniája, hozzá közelít egyfajta idõegészre, idõegész-rekonstrukcióra való törekvése, s tovább is lehetne sorolni azokat a vonásait, melyek kitapinthatóan a herberti poétikához és világhoz közelítik azt. Ám a vers Tõzsér Árpádé, s Léggyökerek címû, legújabb verseskötetének a nyitódarabja. Rögtön hozzá kell tennem azonban: nem egyszerûen két költõ alaki-alkati s szemléleti rokonságáról, s legkevésbé valamely poétának, törekvéseinek egy másikra gyakorolt hatásáról van itt szó.

Egészen másról. Jelesül, hogy a két költõben bizonyíthatóan ugyanaz a létérzékelés és léttapasztalat, ugyanaz a kultúra- és élménykör, tér- és idõélmény, ugyanaz a világészlelési struktúra képzõdik meg, illetve keresi s találja meg a maga versbéli entitását. Nevezzük ezt itt s most – az egyszerûség kedvéért – közép-európai szubjektumnak, Közép-Európa szubjektumának. Ismeretes, hogy Tõzsér anyanyelvû kultúránkon belül az elsõk között figyelt föl – még az 1960-as évek végén, a közép-európai költészet legfrissebb tájékozódási irányait pásztázó, A homokóra nyakában címû gyorsszemléjében – lengyel kartársa mitológiai és történelmi alakokat egybeterelõ s az elioti–poundi poétikát a maga „legsajátabb bõrévé lokalizáló” költészetére, annak jellegzetesen közép-európai „tragikus optimizmusára”. Nem véletlen tehát, ha az õ 1980-as évekbeli, s a „lét nélküli tudat abszurdumában leledzõ” Mittel Árminja Herbert Pan Cogitójának már egyenesen a pandanja (s megint nem, a legkevésbé sem leszármazottja). A magyar poéta – költészete alapvetõ fontosságú szerveiként mûködõ, annak létfunkcióit biztosító, „idegenbe növését”, „hontalan lombjai” kibontását segítõ – léggyökereit ugyanebbe a fentebb jelzett s minõsített, egyidejûleg saját létezésének is teret és idõt – díszleteket – adó konkrét térbe és idõbe növeszti bele.

De milyen is e költészet, a Léggyökerek költészete?

Tõzsér új kötetében – eddigi következetességével, de a tegnapinál jóval messzebbre jutva – tovább halad a történelem (mint idõtapasztalat) s a személyiség (mint térképzõ erõ) dekonstruk-ciójának útján. Haladási iránya kettõs: történelemlátása s személyiségkezelése tényrögzítõ s -értelmezõ egyszerre; a krónikás szándék, a ki- és elbeszélés az újramondás, az újrastrukturálás, újrakonstruálás késztetésével párosul – lélek és szellem egymást támogatva jár nála. Költészete a rögzítettség zártságának és az értelmezettség (még inkább, talán: folyamatos értelmezés alatt levés) nyitottságának e szüntelen kettõsségében alakult eddig is, s terebélyesedik tovább pályájának e mostani kötete által fémjelzett szakaszában is. Szándékosan kerülöm, hogy költészetével kapcsolatban a hagyományos, illetve a szokványos versfelfogásokkal (is) konnotáló ’líra’ szót akár egyszerû szinonimaként is használjam: verseit – annak delirizálását segítendõ –, talán már az 1970-es Érintések óta mind tudatosabban tartja nyitva az epika és a dráma irányában, egyre nagyobb teret engedve át bennük az epikus narrációnak és a történetmondásnak, illetve a cselekmény- és nyelvszervezõ drámai konfliktusoknak (az elõbbi elsõ nagy összefoglalásai talán a Mittel-versek voltak az 1980-as években, az utóbbi kicsúcsosodásának a Faustus Prágában címû, három évvel ezelõtti versdrámája tekinthetõ). A Léggyökerek azonban már ezt a történetmondói attitûdöt is megbontja, mintegy szétszálazza, magát a történetmondást is de-, illetve, pontosabban: újra-poetizálja. A Scaenarum dissignator ’nagy rendezõ’-nek aposztrofált Titus császárával együtt ismerve fel, hogy „az etikum csak esztétikumként: színházként, mítoszként véglegesedhet”.

Megírtam már Tõzsérrõl – természetesen mások is –, hogy a kortárs magyar költészetben a legnagyobb mûveltséganyagot talán õ mozgatja, az õ költészete abszorbeálta magába; így a Léggyökerek verseiben testet öltõ szellem (és nyelv) is szédítõen széles körû ismeretanyagra épül rá. (Hosszan sorolhatnánk például azokat a tudományos diszciplínákat – mind a humán, mind a reál, mind a mûszaki tudományok körébõl –, melyeknek beütései a új kötetében valamilyen formában kimutathatók; másképpen, szerzõnk egyik nyilatkozatának szavaival mondva: a költõ olyan szakértelmiségi, akinek „a szellemi vagy tudományos problémák ugyanolyan elementáris élmények, mint a juhászbojtárnak az, hogy legelteti a nyáját”. Egyébként Roland Barthes óta amúgy is tudjuk, hogy a jelentést minden szövegben az ún. kulturális idézetek sora hordozza, ezért az nem is zárható be az adott szövegek szavaiba, mondataiba.) Magyarán: Tõzsér a maga – az etikumot egyedül csak esztétikumként véglegesítõ – színházához, magánmítoszához, melyet korábbi mítoszaink demitizálásával, felülírásával hozott létre, újraírta az eddigi egészt, újrarendezte a darabot. Verseinek sûrûn egymás sarkára hágó alakjait – a mitológiai hõsöket s a valós történelmi személyiségeket – a történelem és a modern utáni ember tragikus iróniájával elõbb deheroizálja, majd dekonst-ruált történetüket a maga optikáján keresztül rekonstruálja; a szakrális következetes profanizálásával mintegy a profán groteszk-ironikus szakralizációja játszódik le opusaiban.

A Léggyökerek Tõzsér Árpád eddigi, a válogatásokkal együtt tizennégy verseskönyve között – de a mai magyar (poszt?modern?) líra emblematikus opusai közt is – a legeltökéltebben és legsokoldalúbban de-, miközben nála a lebontás is kemény tégla az építmény falában, nem pedig – mint sokaknál – a létesítmény helyettesítõje. S hogy ez mennyire így van, azt egy másik, ugyancsak új – bár tavalyi dátumozású, de csak az idén forgalomba került – könyvének, A Matrjosa-baba szubjektuma címû esszékötetének második ciklusába rendezett, különbözõ fórumoknak adott költészet- és önértelmezõ nyilatkozatai is nyilvánvalóvá teszik (az elsõ ciklus a szellemi-társadalmi környezetre reflektál). A versben való gondolkodás Tõzsérnél – a Léggyökerek s A Matrjosa-baba… erre egyszerre, s minden eddiginél fényesebb bizonyíték – egyet jelent a versrõl való gondolkodással: ez utóbbi mintegy vele együtt rója papírra, pötyögteti be számítógépébe a verset, s mintegy a(z egyik) legfontosabb versteremtõ erõvé, tényezõvé válik számára.

Vagyis a versrõl való gondolkodás Tõzsér esetében idõben nem megelõzi a verset, hanem az minden esetben mintegy ebbõl bomlik ki, reflexivitás és önreflexivitás dichotómiájában fogan. (Így kritika- és eszszékötetei mellett már verseskönyvet is írt a versrõl és a költõkrõl, a két esztendõvel ezelõtti Tanulmányok költõportrékhoz címût.) S ez érvényes Tõzsér nyelvére is, melyre ugyancsak a fentebb, más vonatkozásban – a rögzítettség és értelmezettség kapcsán – már taglalt kettõsség, kettõs-irányultság a jellemzõ. Nyelve ugyanis annak hagyományos-konvencionális leíró-elbeszélõ funkciója mellett saját és sajátos entitás: nemcsak teremtett, hanem teremtõ nyelv is, mely nemcsak mondja, hanem írja, alakítja, teremti is a személyiséget. (S a Léggyökerek – miként kezdettõl fogva az egész tõzséri költészet – minden egyes opusát A Hütteldorfi Kertésznek ez az ént elgondoló, ént-teremtõ nyelve hozza – egyedül maradva a végtelennel – létre. Miként a Hol van már a… önkínzó felismerése is mutatja: „Fél életemnek el kellett telnie, míg rádöbbentem: / versemben, ha az valóban vers, egy másik malom, / s nem az én konkrét életem zokog. // A szóképek bozótosában olyan ritka vadat ûzök, / amely nincs, s amely néha kínjában mégis felüvölt – / Ó, herceg, hol van már a tavalyi tükrözõdési elmélet.”)

Ilyen értelemben ma Tõzsér Árpád nemcsak a magyar, hanem az egész – mondjuk így: Zbigniew Herbert utáni (közép-)európai költészet egyik, vele azonos jelentõségû alakja. Illetve: lehetne. Mert költészete mai Európánk bármely nyelvén és kultúrájában hitelesen és érvénnyel szólalhatna meg, ha – többek között – a mai magyar irodalmi diplomáciának a mostaninál egy kicsit is több köze lenne a széles körû értékképviselethez (akár jelenlegi tényezõi önképviselete dacára vagy rovására is). De Tõzsérnek idegen nyelvû recepciója – egyetlen szlovák nyelvû kötetén, illetve néhány, egy-két egyéb nyelvre esetlegesen lefordított opusán kívül – egyelõre szinte nincs. Márpedig ennek hiányában kétségtelenül európai rangú költészete egyelõre mesterségesen – nem rajta múlóan – elzáródik Európa elõl, ami nem elsõsorban az õ (mert az övé önmagában is adott), hanem a mai magyar költészet rangját is emelhetné a tágabb világ elõtt.

Tõzsér Árpád kötetei:
Léggyökerek
Helikon Kiadó, 2006,
64 oldal, 1490 Ft
A Matrjosa-baba szubjektuma
Madách-Posonium Kiadó, Pozsony 2005
266 oldal, ármegjelölés nélkül

 
 
 

Tóth László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu