buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A meghívott élet


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Fiatal nõ autózik Anglia vidékein, elhagyatott tájakon. Neve Kathy H, harmincegy éves és klón – testében, sejtjeiben egy ismeretlen személy életprogramját hordozza. Útitársai a szélvédõn tükrözõdõ örök-szürke ég, s a gyermekkor villanásszerûen felsejlõ emlékei; ebbõl a mozgásban is konstans képbõl születik lassan a Ne engedj el…, Kazuo Ishiguro új sikerregénye.
 

A japán származású, ám kiskorától Angliában élõ szerzõ – akit A fõkomornyik szabadsága címû könyvéért Booker-díjjal is kitüntettek – kötetében sajátos technikával egyesíti a dokumentarista pontosságú naplóregény és a sci-fi mûfaji jellemzõit, s teszi hétköznapivá a fantasztikumot. Szenvtelen, leíró mondatai egy végtelenül nyomasztó alternatív valóságot jelenítenek meg, melyben az emberiség két részre – az átlagpolgárok, és az implantációs célra teremtett genetikai másolatok csoportjára oszlik. A leendõ donorok intézetekben, optimalizált körülmények között növekednek, egészségük létkérdés az állam számára. Elszigeteltségüket leszámítva nagyjából úgy élnek, mint az átlagos kollégisták: tanulnak, játszanak, barátságok és szerelmek születnek közöttük. Gyerek-létük a társadalom szempontjából bábállapot, az elõkészítés pszichikai idõszaka – ezalatt fokozatosan szoktatják õket a szervadományozás és a korai halál gondolatához. A rendszer pedig olajozottan mûködik. Ishiguro klón-hõsei dühítõ természetességgel fogadják el sorsukat – élnek, viszonylag jó körülmények között, amíg lehet, aztán jöhet a szike, újra és újra; végül a lassúdad pusztulás.

Mondhatnánk, hogy mindez lehetetlen, az életösztön nem gyûrhetõ le kondicionálással, társadalmi paktummal – de elég csak a közel-keleti kiképzõtáborok tíz éves katonáira, suhanc „mártírjaira” gondolni. Õk mindenféle genetikai humbug nélkül feláldozzák magukat, elég hozzá egy pokolgép és az idõsebbek biztatása. Az elképzelés tehát nem is olyan irreális, mint ahogy elsõ olvasatra tûnik; talán csak a technikai háttér, fejlettség hiányzik megvalósításához.

A Ne engedj el kafkai világa Kathy H. perspektívájából válik élõvé – emlékeinek és jelenének párhuzamos síkjai együtt formálják, alkotják a regényt. Kathy hideg, visszafogott narrációja tökéletesen illusztrálja a történet embertelenségét; egykori lágerlakók beszélnek így kínról és megaláztatásról, ennyire józan, indulatmentes hangon. Visszatekintésében megelevenedik az idillinek tûnõ gyermekkor és a hailshami intézet (látszólagos) biztonságot nyújtó közege – ahol õk, a másolatok, a copfos és rövidnadrágos klónok valaha együtt nevelkedtek. A szinte már zavaróan pontos beszámoló részletrõl részletre ismerteti a hailshami mindennapokat – a fõhõsnõ barátaival, Ruth-tal és Tommyval tartott kapcsolatától kezdve egészen a biológia- és rajzórákig. Mindez talán teljesen érdektelen lenne, ha nem tudnánk: ezeket a gyerekeket már mesterséges teremtésük pillanatában donornak szánták. Ahogy a regény egy „normális” szereplõje, Miss Lucy tanárnõ felvilágosító elõadása során kifejti: „Közületek senki nem megy Amerikában, senki sem lesz filmsztár. (…) A ti életetek útját már megszabták. Felnõttek lesztek, aztán mielõtt megöregednétek, vagy akár csak középkorúak lennétek, odaadjátok a létfontosságú szerveiteket másoknak. (…) Ezt ne felejtsétek el. Csak akkor élhettek elfogadható életet, ha tudjátok, mik vagytok, és mi vár rátok, egytõl egyig.” Nincs tehát menekvés. A bárány felnõ, lakást bérel, társaival Proustról és Kantról vitatkozik– aztán a kitûzött idõpontban nyugodtan kés alá hajtja nyakát. Kérdés, van-e értelme így. Elfogadható az élet, ha idõtartamáról mások döntenek, s ha a nem önként vállalt áldozat-szerep betöltésén kívül minden más feladatra alkalmatlan?

Kathy H. és barátai nem kételkednek saját létük szükségességében, sõt, kivételes tudatossággal figyelik a múló perceket, éveket. Mintha az emlékezet maradandóbb rendszer lenne a biológiai létnél. Viszonyaik terén tökéletesen egymásra utaltak, hasonulási vágyuk elemi erejû, életüket ellesett viselkedésminták alapján igyekeznek szebbé tenni. Szavakat, mozdulatokat lopnak, mint a gyerekek – miközben ennél sokkal többet vesznek el tõlük. A regény egyik fejezetében Kathy harmadik „adományozásán” túlesett donort ápol, aki mindent tudni akar gondviselõje hailshami éveirõl, akárha a saját múltját idézné fel. „És kérdezett a fontos dolgokról meg az apróságokról. A felügyelõinkrõl, arról, hogy saját gyûjteményes dobozunk volt az ágy alatt, a futballról, a métázásról, a fõépület körül futó keskeny ösvényt, mely követett minden beszögellést és falmélyedést (…) Tudta, hogy hamarosan bevégzi (…) és akkor az álmatlan éjszakákon a gyógyszerektõl, a fájdalomtól és a kimerültségtõl talán elmosódik a határ az én emlékeim meg az övéi között.”

Az átadás gesztusa itt önként vállalt, értékesebb minden testi adománynál. Szépséget jelent, szelíd együttérzést, ami az írás egészébõl jórészt hiányzik, vagy csak másodpercekre lobban fel. A Ne engedj el… azonban pont ettõl a hiánytól marad hiteles, baljós légkörû regény.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Ford.: Kada Júlia
Palatinus Kiadó, 2006
317 oldal, 2690 Ft

 
 
 

Koncz Tamás

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu