buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Sötétségrõl,szeretettel


2007.01.25

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Ha elfogytak a könnyeid, ne sírjál. Nevess.” Ezt a bölcsességet örökíti unokájára, Ámosz Klausnerre, a Szeretetrõl, sötétségrõl címû regény elbeszélõjére nagyanyja. A mesélõ úgy tûnik, megszívleli a tanácsot és meglehetõsen tragikus történetét valamiféle keserédes, néhol ironikus, de mindig szeretetteli nosztalgiával tárja olvasója elé. Ámosz Klausner, késõbbi nevén Ámosz Oz, a legismertebb kortárs izraeli szerzõ néhány éve megjelent regénye az Európa Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható. A Goethe-díjas és a Nobel-díj várományosok között is mind gyakrabban emlegetett író neve a magyar olvasók számára eddig sem volt ismeretlen, hiszen több kötete jelent már meg hazánkban. A legutóbbi szöveg azonban nemcsak a magyar fordítások között, hanem a teljes eddigi életmûben kiemelt jelentõségû, nem csupán terjedelme, hanem életrajzi vonatkozásai miatt is. Oz ugyanis, fittyet hányva az író-elbeszélõ közti divatos különbségtevésre, teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy regénye nem más, mint saját Jeruzsálemben töltött gyerekkorának és kamaszkorának hiteles története. Szövegében hemzsegnek az olyan gesztusok, melyek nehezítik a fikcióként való olvasást.

A történelmi események hiteles leírása, a lábjegyzetek (melyek nem szokványosak egy szépirodalmi szöveg esetében) és egy fotó az elbeszélõrõl és szüleirõl mind a történetek realitását erõsítik. Oz regénye így csak annyiban fikció, amennyiben minden irodalmi mû az. Minden valóságalap ellenére a szöveg nem egy nehezen olvasható, történelmi-politikai dokumentum, hanem rendkívül lírai nyelven megírt, sodró erejû, a klasszikus elbeszélõi hagyományoknak is megfelelõ ízig-vérig szépirodalmi mû. Az izraeli író színes, poétikus nyelvi fordulatait, aprólékos, kiváló megfigyelõkészségrõl tanúskodó elbeszélõi stílusát a nemrégiben Wessely-díjjal jutalmazott Szántó Judit angol változatból készült fordítása kiválóan, zökkenõmentesen közvetíti.

Az író-elbeszélõ Jeruzsálemben nõ fel az 1940-es 1950-es években. Kisgyermekkora még az angol fennhatóság idejére esik. Arra az idõre, amikor Izrael még nem létezett, de már megkezdõdött a bevándorlás, fõleg Közép- és Kelet-Európa országaiból, és a zsidó állam újraalapításának gondolata már elevenen élt a zsidó köztudatban. Oz nagyszülei is Ukrajna területérõl vándorolnak be, s az európai kultúrkör hatása mindvégig legalább olyan meghatározó, mint a zsidó hagyományok. Oz nagyszülei egyik ágon Odesszából, másik ágon Rovnóból kerülnek Jeruzsálembe. Mindkét város, valamint a nagyszülõk ottani, 19. század végi, 20. század eleji élete részletesen bemutatásra kerülnek. A regény röviden a dédszülõk, majd jóval részletesebben a nagyszülõk, a szülõk és a gyermek történetét, késõbb felnõtté válásának eseményeit veszi sorra, így mind térben, mind idõben igen nagy intervallumot fog át. Éppen ezért sokat vesz át a klasszikus nagyregények, a hagyományos családregények szerkesztésmódjából. Rendkívül sok szereplõt mozgat, ezek mindegyikét részletesen, árnyaltan mutatja be, valamint valamiféle nagy, valahonnan valahová tartó narratívát is létrehoz, ezt már némileg a posztmodern eljárásoknak megfelelõ módon. Bár a több mint száz évet felölelõ történet idõviszonyai jól rekonstruálhatóak, a történet mégsem egyenesen a kezdõponttól a végpontig, hanem körkörösen, hol elõre-, hol visszautalásokkal halad az általa kijelölt irányba. A nagyszülõk története mellett a szülõk történetével is részletesen megismerkedhetünk. A fiatal bevándorlók, Arje Klausner és Fanja Muszman már Jeruzsálemben ismerkednek meg és kötnek házasságot. A három generáció közül talán az õ identitásproblémájuk a legnagyobb, hiszen fél lábbal az európai, fél lábbal a zsidó kultúrában állnak. A két csalódott, helyét nehezen lelõ ember házassága ráadásul azért sem lehet boldog, mert alapvetõ személyiségjegyeik, s ebbõl kifolyólag politikai, szociális állásfoglalásaik nagyban különböznek, mondhatni teljesen ellentétesek egymással. Ezt az ellentétet az irodalmi, filozófiai utalásokban amúgy is igen gazdag szöveg elbeszélõje a következõ szemléletes hasonlattal érzékelteti: „Apám az operai méretû, nacionalista, csatákra szomjas romantika tömény étrendjén nõtt fel (lásd Sturm und Drang), amelynek marcipáncsúcsait pezsgõ helyett Nietzsche férfiúi tébolyával öntötték nyakon. Hozzá képest anyám a másik romantikus kánonra esküdött, a moll tónusú magány befele nézõ, melankolikus kínálatára, amelyet meghasadt szívû, mély lelki életet élõ kitaszítottak szenvedései itatnak át, és a fin de siècle dekadenciájának ködös õszi illatai lengenek körül.”

Az örökösen locsogó apa és a csendes, befelé forduló anya alkati különbségeik ellenére egyvalamiben közösek. Idealizmusuk, a vágyaik és a valóság közötti feszültség, és az ebbõl adódó kiábrándultság összeköti õket. Különbség azonban, hogy egyikük képes így élni, másikuk azonban nem. Az anya, Fanja hosszú hónapokon át tartó, eredménytelenül kezelt depressziója az öngyilkossághoz vezet. Egy januári éjszakán –, mikor fia még alig múlt tizenkét éves – véget vet életének. A tragikus esemény megtörténte nem lepi meg az olvasót, hiszen már a szöveg legelején is tisztában van azzal, hogy bekövetkezik, de a halál konkrét leírása csak a könyv utolsó 2-3 lapján valósul meg. A körkörösségében is elõrehaladó szövegnek ez a végsõ állomása. Ugyanakkor – az utolsó mondatok értelmében – úgy tûnik mégsem tud tökéletesen nyugvópontra érni: „… és nem ébredt fel sem reggel, sem délelõtt, amikor már sütött a nap. És a kórház kertjében egy fikusz ágai közül csodálkozva szólította az Elise-madár, és csak egyre hívogatta-hívogatta, mindhiába. De azért csak hívogatta tovább… és máig sem adta fel.” Az anya halála amely a regény összes eseményét és történetét egy csomópontba vonja, egyfelé irányítja, illetve strukturálja.

Az egyes szám elsõ személyben íródott szöveg azonban nem csak család-, illetve történelmi-politikai regény, hanem vallomás, memoár is, melyben az elbeszélõ saját személyiségének és életkörülményeinek változásaiba is beavatja olvasóját. A harmadik generáció egyetlen képviselõje éppen az elbeszélõ maga. A hiányérzeteikkel, boldogtalanságukkal küszködõ szülõk egyetlen gyermeke Ámosz, kinek felnõtté, illetve íróvá válása, identitásának megtalálása talán a szöveg legkidolgozottabb, legérdekesebb vonulata. Az elbeszélõ saját születésekor indítja a történetet és rendkívül részletesen eleveníti fel gyermekkorának fõbb eseményeit, nyomasztó hangulatát. Az egyedül, egy szûkös alagsori lakásban, hihetetlen mennyiségû könyv között nevelkedõ kisgyermek szüleinek és a körülményeknek köszönhetõen nagyon hamar felnõtté válik. Gyermekkorát kívülállóként, egyfajta határhelyzetben, sem a felnõttek, sem a gyerekek világához nem tartozva éli meg, s eseménytelen életébe fantáziája segítségével visz némi színt. Gyermekként kis világokat fikcionál, majd amikor megtanul olvasni, a könyvek, a szavak birodalmában él: „A szavak valósága félresöpörte a fojtogató hátsó udvarokat, a kõházak tetejét borító hullámlemezeket, a mosóteknõkkel és szárítókötelekkel csúfított erkélyeket. Ami körülvett, nem számított. Ami számított, szavakból állt.” A gyermek tehát, szüleihez hasonlóan álomvilágban él, a fantázia, a fikció világában, mely számára valóságosabb, mint bármilyen realitás. Íróvá válásának során – melyre rendkívül gyakran reflektál – éppen ez az élmény a leginkább meghatározó. Bár édesanyja halála után radikális lépéseket tesz, hogy megszakítsa kapcsolatát ezzel a világgal, egy idõ után be kell látnia, hogy ez nem sikerülhet: „Megértettem honnan jöttem: szomorúság és felvett allûrök, elvágyódás, abszurditás, alacsonyabbrendûség és vidékies fennhéjázás, érzelgõs nevelés és korszerûtlen események, elfojtott traumák, beletörõdés és tehetetlenség csüggesztõ útvesztõjébõl.” Hogy kitörjön ebbõl a világból, a fiatal Ámosz Klausner nevet változtat (az Oz héberül erõt jelent), és a huldai kibucba költözik, az írás szenvedélyétõl azonban továbbra sem szabadul. Sherwood Anderson egyik kötete ráadásul megmutatja neki, hogy az irodalom nem csak különcök, romantikus, nagyvárosi figurák és érdekesebbnél érdekesebb események élményeibõl, emlékeibõl nõhet ki és válhat naggyá, hanem hétköznapi történetekbõl is: „Neki köszönhetem a felismerést, miszerint a világ ábrázolása nem Milánón vagy Londonon áll, hanem – bárhol éljen is – az író személyiségén. A világegyetem központja ott van, ahol alkotunk.”

Oz végül így jut el identitása megszilárdításához, felismeri magában az írót, s el is fogadja a szerepet, melyet sorsa, gyermekkora körülményei felkínálnak neki. Szeretetrõl, sötétségrõl címû regényében sem hagyja el szülõföldjének, gyermekkorának kissé fojtogató, sivár tájait, félrecsúszott, szomorú élettörténeteit. Minderrõl azonban olyan írói eszköztárral és klasszikus mesélõkedvvel számol be, hogy könyve, hatalmas terjedelme ellenére nem válik unalmassá egy pillanatra sem. Rég találkozhattunk olyan regénnyel, mely ekkora erõvel szippant be és tart mindvégig izgalomban, hogy végül, mikor lerak, még sokáig ne maradjon hely másnak a gondolatainkban.

Ámosz Oz: Szeretetrõl, sötétségrõl
Fordította: Szántó Judit
Európa Kiadó, 2006
859 oldal, 3300 Ft

 
 
 

Kolozsi Orsolya

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu