buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 8, vasárnap
Mária napja





















Évfordulók:
Kr.e. 65: Quintus Horatius Flaccus születése (Venusia, ma Venusa)
1832: Bjørnstjerne Bjørnson születése (Kvikne)
1842: Csiky Gergely születése (Pankota)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Nagy Testvér figyelt minket


2008.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ahogy múlnak az évek, egyre többen hajlamosak arra, hogy – nosztalgiából, vakságból, ideológiai elfogultságból, a rendszerváltás be nem váltott ígéretei és lehetõségei miatti csalódottságukban – a szocializmus évtizedeibõl csak a jóra, a teljes foglalkoztatásra, a szociális biztonságra, az épülõ lakásokra, a hétvégi házakra, a pezsgõ és támogatott mûvészeti életre emlékezzenek, s elfeledkeznek arról, hogy mindez a Kádár-rendszernek csak az egyik arca volt. De aki nem fogadta el a kurzus ki ne mondott jelszavát – hagyd a politikát, építkezz! –, s kritikusan gondolkozott, az elõbb-utóbb érzékelhette, esetleg a saját kárán is megtapasztalhatta, hogy diktatúrában él. Ezért is olyan fontos a múlttal való szembenézés, a Kádár-rendszer intézményrendszerének, a hatalomgyakorlás eszközeinek, manipulációs technikáinak tárgyilagos vizsgálata.
 

Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián könyvükben fontos adalékokkal, sokszor revelatív ismeretekkel árnyalják, egészítik ki a rendszerrõl való tudásunkat. (A Bevezetõ-beli utalás ellenére egyébként a tartalomjegyzékben, az egyes tanulmányoknál, fejezeteknél nincs feltüntetve a szerzõ neve, kilétükre így – egy-egy szignós lábjegyzetbõl – csak következtethetünk.) A szerzõk elõször áttekintik az állambiztonsági szervezet megszületését, átalakulását, felépítését (s röviden utalnak az elõzményekre is).

Könyvük fõszereplõje a belsõ reakció, ideológiai fellazítás elhárításával foglalkozó III/III-as Csoportfõnökség. Tevékenységét, prioritásait jól érzékelteti, hogy például 1977-ben a volt uralkodó osztály tagjaira 4, a több tízezres ifjúsági „vonalra” 489, az egyházakra 421, a teljes kulturális területre pedig 485 ügynököt állítottak. Az 1962-ben létrehozott III. (Állambiztonsági) Fõcsoportfõnökség létszáma a hetvenes évek végéig 5-6 ezer fõ között mozgott, a III/III. – a megyei beosztottakkal együtt – átlagban 550 embert foglalkoztatott.

Tabajdi és Ungvári egykori belügyi tankönyvek alapján ismerteti az állambiztonsági munka legfontosabb feladatait, módszereit, az ügynökök kiválasztását, s beszervezésük, megzsarolásuk technikáit is. Egykori feljegyzések alapján vázlatos beszámolót kapunk a III/III. belsõ életérõl, a munkatársak szakmai, anyagi gondjairól. Mindezek alapján a szerzõk arra a banális következtetésre jutnak, hogy legtöbb honfitársunkéhoz hasonló, átlagos életet éltek. (Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nem kerülhettek az állambiztonság célkeresztjébe.)

A szerzõk közlik – gesztusértékû, fontos tett! – a III. Fõcsoportfõnökség vezetõinek, a III/III. irányítóinak, osztályvezetõinek, s a politikai megrendelõknek (a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság illetékes titkárai, a megyei elsõ titkárok, s a KB egyes osztályának vezetõi ) a fényképes életrajzát. Néven nevezni, s reflektorfénybe állítani õket azért is olyan fontos, mert az ügynök ügyek kapcsán óhatatlanul olyan látszat keletkezett, mintha csak a besúgók – és esetleg tartótisztjeik – lennének az elsõszámú bûnösök. A rendszer igazi irányítói, mûködtetõi és haszonélvezõi azonban a politikai megrendelõk voltak. Az állambiztonsági szolgálatok a párt szeme és füle volt, a párt politikáját, határozatait hajtotta végre: „termékeit”, azaz információit a párt felhasználta döntéseiben.

A Rákosi- majd a Kádár-rendszerben aktákba írták, mirõl álmodtunk. Az ÁVH 1956 elejéig egy millió kétszázezer embert tartott nyilván, az év szeptemberében már „csak” 550 ezret. A forradalom miatt ez a szám 1957 októberére 650 ezerre emelkedett. A kádári konszolidáció kezdete után – a PB 1963. szeptember 10-i ülésére készült jegyzõkönyv szerint – még mindig 246 659 állampolgár adatait kezelték. Közülük 5824 fõ veszélyes elemnek számított, s több mint 106 ezren szerepeltek a kutató nyilvántartásban.

Az adatok begyûjtésében, a megfigyelésben egy egész titkos hadosztály, 1950 és 1990 között körülbelül 200 ezer besúgó segített. (S akkor még nem is említettük az úgynevezett hivatalos kapcsolatokat: a vállalatok, intézmények igazgatóinak, fõmérnökeinek, személyzeti osztályvezetõinek is rendszeresen be kellett számolniuk munkahelyük életérõl, dolgozóiról.) Tabajdi és Ungváry eredeti BM dokumentumok alapján fantasztikus információkat közöl: a szolgálatok – fõleg munkavégzés megtagadása, passzív ellenállás miatt – minden évben kizárta a teljes ügynöki állomány húsz százalékát. De ami igazán izgalmas: az újonnan beszervezett ügynökök fele már a második találkozóra sem ment el!

A könyv elsõ fele adatok, tények, információk strukturált, de száraz halmaza; igazán az ezután következõ „szemléltetõ” anyag az izgalmas. A gazdag jegyzetanyaggal ellátott esettanulmányokból képet alkothatunk magunknak a Cég módszereirõl, a vezetõk és beosztottjaik alacsony iskolázottságáról, bunkóságáról. Az ügynökök „tartása”, manipulálása, a játszmák és ellenjátszmák során feltárulnak a Kádár-korszak kisszerû emberi viszonyai, érdekkapcsolatai, felfeslik hétköznapjainak gazdag szövedéke. A 17 történet között olvashatunk a március 15-ék megünneplésérõl, a Hétfõi Szabadegyetemrõl, vagy a civil kezdeményezésre létrejött Dialógus Békemozgalom szétverésérõl, több anyag pedig a Horthy-éra exponált személyiségeivel foglalkozik.

A kötet szereplõi közül talán Hatz (Hátszegi) Ottó egykori vezérkari tisztnek, a béketárgyalásokban részt vett szófiai katonai attasénak jutott a legtragikusabb, legkalandosabb sors. Családját deportálták, menyasszonyát meggyilkolták, õt pedig négyévi vizsgálati fogság után a Gulagra hurcolták, majd itthon évtizedekig zsarolták. Hosszú pályafutása során kapcsolatba került a magyar katonai elhárítással, a VKF-2-vel, a német, angol, amerikai, szovjet titkosszolgálattal, majd késõbb az ÁVH-val, a III/III-mal s végül a Stasival. A III/III. egy idõben hét ügynököt is ráállított, többek között Kádár Gyulát, a VKF-2 egykori vezetõjét, s Kéri Kálmán vezérezredest (’44-ben a VI. hadtest, majd az 1. hadsereg vezérkari fõnöke). A III/III-nak egyébként olyan „ügyfele” is volt, Málnási Ödön történész, szélsõjobboldali politikus személyében – évekig Szálasi helyettese volt –, aki körül egy idõben több mint hetven ügynök szaglászott.

Az egyházi hierarchia megtörését is több tanulmány dolgozza fel. A III/III. az elsõszámú prioritásának számító feladatát eredményesen végezte el: a katolikus egyházban a püspökök 64, az érsekek legalább 80 százaléka ügynök volt.

Akad a történetek között abszurdba hajló is. A Gellérthegyen konspirációs céllal épült Sole Mio bár, s panzió-bordély létrehozásáról szóló írásból (Az Ámor Háza) az is kiderül, hogy az állambiztonság egyáltalában nem volt mindenható szervezet, elképzelései megvalósításáért a Szövetkezetek Országos Szövetségével, egy szállodai vállalattal és a Fõvárosi Tanáccsal kellett hadakoznia. A bár üzemeltetésével, s a nagyrészt hálózati személyekbõl verbuvált személyzettel folyamatosan bohózatba illõ bonyodalmak adódtak. Az üzletvezetõ például azzal javasolta egy második mûszakos ruhatáros felvételét, hogy az illetõ – mellesleg a nagybátyja – 1919-ben vöröskatona volt.

Az Elhallgatott múlt pontosan idézi meg a rendõrállam légkörét, mentalitását, jól érzékelteti, hogy a rendszert nagyrészt a besúgás, árulás, s a retorzióktól való fortélyos félelem tartotta öszsze. Néhány sarkos, leegyszerûsítõ megállapítást, néhány tanulmány elnagyoltabb korrajzát, s Harangozó Szilveszter – 1977-tõl III/III-as csoportfõnök – vázlatosra sikeredett pályarajzát leszámítva csak elismeréssel írhatunk Tabajdi és Ungváry teljesítményérõl. Aki szóra akarja bírni a múltat, annak megkerülhetetlen a munkájuk.

Tabajdi Gábor-Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy
1956-os Intézet, Corvina Kiadó, 2008
515 oldal, 3990 Ft

 
 
 

Gervai András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu