buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A harmadik, egyedül helyes út


2003.02.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Nem okos cselekedet antiszemitizmust kiabálni, ha egy párt vagy egyesület magyarságát hangsúlyozza…” – bármennyire kísértetiesen idézi is fel napjaink hangulatát, a figyelmeztetés csaknem fél évszázada látott nyomdafestéket. S nem is holmi mucsai egyén vetette papírra, hanem Szabó Zoltán, Károlyi Mihály későbbi veje. Salamon Konrád: A harmadik út küzdelme. Népi mozgalom 1947–1987 című könyve azért felrázó, érdekfeszítő olvasmány, mert számos, a fentihez hasonló meghökkentő, időszerű szöveg citálható belőle. Ezek a szövegek arra figyelmeztetnek, hogy a magyarság évtizedek óta megoldatlanul görgeti maga előtt a sorskérdéseit. Legfeljebb annyi változás történt, hogy egyre halkabban beszélünk róluk. Amikor 1933-ban Illyés Gyula és Fülep Lajos világgá kiáltotta, hogy elfogy a magyarság, a politikusok, a hatalom akkor sem tett szinte semmit, de az ország legjobbjai megmozdultak, az értelmiség az egyházakkal karöltve munkához látott, s elindult a népi mozgalom. A hatvanas, hetvenes években Fekete Gyula vette át Illyéséktől a stafétabotot, s neki és harcostársainak a kommunista puha diktatúra éveiben is sikerült kiharcolnia a gyes bevezetését. Ma sokkal kétségbeejtőbb a helyzet! A szaktudósok előrejelzése szerint harminc-negyven év múlva hat-hétmillióra apad a magyarság lélekszáma, s mégis halálos csend van. A Fekete Gyuláékét követő nemzedék hallgat.

Salamon Konrád könyvét többek között azért is érdemes elolvasni, mert adatszerűen kiderül belőle, hogy az elmúlt évtizedekben egyvalami volt csak folyamatos: a szitkozódás, a megbélyegzés. Aki a magyarság sorskérdéseinek orvoslását sürgette, volt légyen szó a népesség aggasztó fogyásáról, vagy a határon túli magyarok helyzetéről, arra azonnal rásütötték a nacionalista, soviniszta, stb. billogot. Illyés Gyulára ugyanúgy, mint mondjuk Fekete Gyulára, vagy Csoóri Sándorra. A megbélyegzésben nincsenek változások, ez a magyar történelem folyamatos kísérőjelensége.

Az a nép, amelyik nem ismeri a történelmét, balsorsa megismétlésére van ítélve. Ezt elkerülendő kellene Salamon Konrád könyvét a nemzeti sorskérdések iránt fogékony politikusaink kötelező olvasmányává tenni. Láthatnák, hogy 1945 és 1948 között a kommunisták ugyanazzal az „oszd meg és uralkodj” taktikával, ügynökök beépítésével (Darvas József, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula), az elhatárolódás állandó követelésével, stb. morzsolták fel a nemzeti oldalt, mint az 1990-es rendszerváltozást levezénylő láthatatlan erők! Ez a hőkölő harcok népe – búsongta Ady. S valóban, a mai olvasó szánalommal vegyes felháborodással követi Salamon könyvében a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt jóhiszemű, naiv vezetőinek ötven évvel ezelőtti állandó visszahőkölését, meghátrálását. A vidéki, tanulatlan parasztemberek, kisgazdák és parasztpártiak, egyre-másra sürgették a fővárosi központokban a két párt összefogásának szükségességét, de a meghatározó, értelmiségi parasztpolitikusok addig taktikáztak, míg a kommunisták fel nem számolták őket. Igaz, hogy a nemzetelvű politikusoknak nem volt esélye a megszálló szovjet hadsereg szuronyai mögül politizáló kommunistákkal szemben, de a nemzeti oldal öngyilkos széthúzása ettől függetlenül tény.

Az értelmetlen megalkuvások sorából mindöszsze egy esetet emelek ki. Az „okos”, gyakorlatias politizálásnak álcázott meghunyászkodás talán legszomorúbb esete volt, amikor 1945-ben, az igazolása körüli hercehurca miatt a Parasztpárt, a népi írók pártja, nem vállalta Püski Sándort, könyveik terjesztőjét és kiadóját, hanem új kiadót alapított.

A könyv talán legfelkavaróbb, és egyben a legtöbb újdonsággal szolgáló fejezete a Haladás, a Magyar Radikális Párt hetilapja körül tömörülő urbánusok, a Népszava szociáldemokratái, és népiek 1945–46-os csatározásairól szól. Zsolt Bélának, a Haladás főszerkesztőjének és körének a népiek iránti előítéletes ellenszenve köztudomású, de más valamiről tudni, és más valamivel az idézetek révén szembesülni. A számtalan igaztalan, sommás vád közül idézek néhányat ízelítőül. Például Sinka István „szép, szabályos gázkamrás fasiszta”, akinek a hangja „Duna-parti gyilkosokat nevelt”. Veres Péter „az ellenforradalmi Magyarország fasiszta szárnyának egyik reménysége és büszkesége”, Németh László „völkisch, de színjeles esztéta”. Németh Lászlót Rónai Mihály András minősítette így. Rónai, aki Mussolinit versben dicsőítette.

Salamon Konrád példás következetességgel dolgozó történész. Évtizedek munkájával megírta a népi mozgalom teljes történetét, az 1930-as évektől, 1987-ig. Ez a mostani műve is nagy háttértudással, nagy alapossággal, jó magyarsággal megírt, olvasmányos, kitűnő munka. Kutatásaihoz nemcsak a nyomtatásban megjelent szakirodalmat használta fel, hanem bőven merített még kéziratban levő művekből, kiterjedt levéltári kutatásokat végzett, s gyakran hivatkozik szóbeli közlésekre is.

Könyvével kapcsolatban mindössze két kritikai észrevételem van. Salamon el akarta kerülni a valóban több szempontból megtévesztő népi–urbánus szóhasználatot, s helyette a nemzeti demokrata és radikális demokrata terminus technicusokat ajánlja. Az urbánusokat következetesen radikálisokként említi. Elismerem, hogy a Salamon Konrád ajánlotta szókapcsolatok pontosabbak, mint a hagyományos népi–urbánus szópár, de minden pontatlansága ellenére így szoktuk meg, így használja a szakirodalom, s így ment át a köztudatba. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak az urbánusok, hanem a népiek is radikálisok voltak. Elég, ha csak arra emlékeztetek, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártot alapított, Németh László pedig Nemzeti radikalizmus című cikket is írt. Ez a fölösleges újítás időnként elnehezíti a szöveget, s félreértésre ad lehetőséget. Csak egy esetet említek meg. Király István urbánusokról beszélt egy vitában, de a vitához fűzött megjegyzéseiben Salamon radikálisokat említ. (Egy másik terminológiai újítását, a szovjet hódoltság-ot viszont telitalálatnak érzem.) A másik kritikai megjegyzésem Salamon Konrád tapintatosságára vonatkozik. Többször elhallgatja, hogy egy-egy, a magyar sorskérdések iránt hihetetlenül ellenséges kijelentés kinek a szájából hangzott el. Például rejtve marad előttünk, hogy Illyés kiről beszélt, ki volt az a „leghaladóbb, legígéretesebb modern magyar költő”, akinek gyászhír volt, hogy a trianoni békediktátum után Jugoszlávia visszaszolgáltatta Pécset Magyarországnak.).

Bizonyára bosszantó gépelési hiba a ludas benne, hogy a címlappal ellentétben a könyv nem 1947-től, hanem 1945-től tárgyalja a népi mozgalom történetét. Egy majdani második kiadáskor nemcsak ezt kellene kijavítani, hanem nagyon hasznos lenne névmutatóval is kiegészíteni a kötetet.

Ezek az apró kifogások azonban semmit sem vonnak le a könyv érdemeiből. Salamon Konrád kiváló munkával gazdagította nemzeti önismeretünket.

Salamon Konrád: A harmadik út küzdelme. Népi mozgalom 1947–1987.
Korona Kiadó
434 oldal, 2990 Ft

 
 
 

Babus Antal

Korona Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu