buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szilágyi, a (show)bálvány,
avagy a képkeretező csalódása


2003.02.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Könyve bevezetőjében Szilágyi János férfiasan bevallja, eredetileg nem ment neki az írás. Nagy segítséget jelentett, amikor egy – újabban televíziós sztárok udvari krónikásául szegődött – íróval kezdett el beszélgetni. (Nevét, meglehetősen udvariatlanul nem árulja el.) A közös munka eredményével, a teleírt papírhalommal azonban elégedetlen volt, s végül egyedül vágott neki a munkának. Kötete rendezőelveit nehéz lenne tetten érni. Amit létrehozott, nem egybefüggő szöveg, hanem hullámzó színvonalú, s különböző műfajú szövegek konglomerátuma.

Élete történetén – mint valami kötelező házi feladaton – hamar túljut. A kötet elejére illesztett viszonylag hosszú öninterjújából sok érdekes dolog kiderül a családjáról, szüleiről, testvéreiről, s részben intézetben töltött ifjúkoráról. Szilágyi önmagával mindenesetre sokkal elnézőbb, mint riportalanyaival, önmagának nem tesz fel kínos vagy kegyetlen kérdéseket, így aztán fájdalommentesen megússza a múltidézést, az önmagával való szembenézés inkább önigazolássá szelídül. A kötet vége felé Mester Ákos vele készített interjúját is idézi, amelyből újabb, érdekes adalékokat tudunk meg. Például azt, hogy Szilágyi eredetileg zongoraművésznek készült, édesapja pedig a Horthy rendszerben textil nagykereskedő volt, a háború után pedig belépett a Kommunista Pártba, s a gazdasági osztály vezetője, később pedig a Magyar Rádió elnöke lett.

Az öninterjú és a Mester Ákos interjú között, vagyis a kötet nagy részében azonban szinte egyetlen szó nem esik gyökerekről, szülőkről, gyerek-, és ifjúkorról, meghatározó élményekről. Élete fontos eseményeiről is csak nagyon szelektíven. (Arról például értesülhetünk, hogy a további gyerekáldás ellen védekezve, sterilizáltatta magát.) A társadalmi háttérről, a Kádár rendszer mozgástörvényeiről, sajátosságairól sem ír. De még szűkebb pátriájáról, a Rádióról is csak nagyon kevéssé és indirekten ejt szót. Szilágyi – szíve joga – nem készít mérleget, csak adomázik. Nem memoárt, nem szabályos-szabálytalan életrajzot, de nem is pályarajzot, a szakmában eltöltött évtizedek tapasztalatainak valamifajta summáját nyújtja.

Pletykákat, sztorikat, kis színeseket gyűjtött vagy inkább hordott össze – rádiós, televíziós karrierjéről, csínytevéseiről, újságírói kiválóságáról, férfiúi hódításairól – amelyekből alaposan megismerhetjük infantilis egyéniségét, krakélerségre és ugratásra, dicsekvésre való hajlamát, gátlástalanságát, rámenősségét. Becsülendő őszinteséggel, nyíltsággal, s nem kis büszkeséggel mesél, láthatóan nem bánja, hogy meglehetősen rossz bizonyítványt állít ki magáról.

Egy rádiós műsorában például, miután nem sikerül felkutatnia az évtizedekkel korábbi hirdetés feladóját, kollégája édesanyjával játszatja el a „szerepet.” Mikor a vágószobába benyitó kollégák, majd a főnök is keresetlen jelzőkkel illetik a számukra ismeretlen, rekedt hangú öregasszonyt, fia, a rádiós kolléga – mikor nem látják – sír, Szilágyi viszont „visítva” röhög. A Hofival készült interjút, annak tiltása ellenére leadja, egy élő adásban pedig fogadásból megríkat egy hólapátoló nénikét.

Bőségesen idéz eseteket, riportokat, helyzeteket, amelyekben provokatív kérdéseivel, intoleráns magatartásával megalázta interjúalanyait. (Utólag – őszinte megbánásból vagy csak illemből? – már kritikusan látja önmagát: „Ráeszméltem /…./, mást sem teszek, mint megalázom, kinevettettem, zavarba hozom ezeket az embereket, olykor még kegyetlenkedem is velük, majd a nyilvánosság elé dobom őket.”)

Szilágyit csak önmaga érdekli. Számára csak egyetlen szempont létezik: a sajátja. Bevallja, magát jó embernek tartja, s sokaknál többre becsüli. Másokról elég lesújtó a véleménye: „a színházi közönség, a rádióhallgatók és a tévénézők – illetve közülük az aktív résztvevők (a megrögzött betelefonálók és hozzászólók) – általában érdektelen dolgokat, jobb esetben ostobaságokat kérdeznek, mondanak.” Soraiból kiolvashatóan szakmailag tökéletesnek hiszi magát. Elárulja, műsorkészítés közben „mindig csak egy valakinek kívántam megfelelni. Önmagamnak.” Őt olvasva, úgy tűnik, szinte mindig, mindenben jó volt. Azt állítja például, a talk-showkban „mindig hoztam a formámat”, holott a televízióban sohasem tudott olyan jó és kötetlen lenni, mint igazi közegében, a rádióban. A Showbálvány című műsorról pedig egyenesen úgy érezte, „én magam vagyok a műsor.”
A legrosszabb, amikor Szilágyi filozofálgat. Amikor az élet banalitásain, vagy nagy dolgain – az öregkoron vagy mondjuk Isten létén – elmélkedik. Ezek a szösszenetek érdektelenek és közhelyesek, gyakran gondolatilag kuszák. Legjobban a könyv talán harmadát, felét kitevő, eredeti interjúival járunk, amelyek elé a szerző többnyire semmitmondó bevezetőket fabrikált. Talán, az lett volna a legokosabb, ha szerzőnk korábbi interjúiból válogat össze egy kötetre valót, s nem töri magát annyira az írással. Magának sok időt, energiát, nekünk pedig egy csalódást takarított volna meg. Most nem éreznénk úgy, hogy szakmai tőkéjének egy, talán nem is kis részét eltékozolta. Nem csak mert esetleg morális aggályokat, ellenszenvet ébresztett maga iránt, hanem, főleg azért, mert Privát című könyve tényleg nagyon privát. (Önigazolás. Magánhasználatra szolgáló házi üdvtörténet. )

Szilágyinak egyébként azért nem tetszett a jeles író vele készített interjúja, mert úgy érezte magát, mint a képkeretező, aki „arra számít, hogy egy szép festményt kell majd berámáznia, ehelyett olyan vásznat nyomnak a kezébe, amelyen éppen csak látszanak a vázlat vonalai.” Valahogy így vagyunk ezzel mi is.

Szilágyi János: Privát
Budapest-Print
286 oldal, 2998 Ft

 
 
 

Gervai András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu