buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A filozófia modern formái


2003.02.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A filozófiai modernséget az is jelzi, hogy a racionális alapokon álló értekezéseket felváltja mind gyakrabban a meseszövés, a fikció: mintha egy új genre születne, amely alkalmasabb kimondani a kimondhatatlant. Persze, ez nem teljes újdonság, Platón „mondái” örökké érvényesek, amit azt jelenti, hogy a filozófia (bölcsesség) kapcsolódik az élethez, a tapasztalathoz, ahová a tiszta ész nem képes lenyúlni, onnan nem képes meríteni. Talán a keresztény bölcselet is megmártózhatna idônként a mondák világában; az ellenérv itt az, hogy a kereszténység nem legenda, hanem történelmi esemény, nincs szüksége kirándulni az ember által gyártott mítosz világába. Mégis, ez utóbbi segíti képzelôerônket. Suger apát felelte azoknak, akik hibáztatták a szép tárgyaknak templomban való használatát, hogy ezek nem szent bálványok, de mégis eszközök a hit konkretizálása érdekében. A mondák is valahogy így segítik az absztrakciók megértését.

Az Újkor egyik ilyen mesébe foglalt igazsága – legalább is hipotézise – megjelenik Hobbes-nál, aki egyébként materialista volt. Elénk tárul a „társadalmi szerzôdés” mint egy gyerek meséje: a távolból érkeznek jogosított képviselôk, körülülik a tábortüzet, és „aláírják” az ellenségeskedés megszüntetésének okmányait. Megszűnik a homo hominis lupus állapota, ezentúl béke lesz! Ehhez Rousseau hozzáteszi Emile nevelését, mint példaképet, és a szerzôdés megerôsítését a direkt, tehát nem deputáció útján. A két mesébôl születik a modern demokrácia alaptana – de ugyanakkor le is zárul a demokrácia, mivel sem Rousseau, sem Hobbes nem képzeli el a folytatást. Hobbes a királyra (deus mortalis) bízza a további kormányzást, Rousseau pedig egyenesen tagadja a további voksolás érvényét. Mindegy, a monda érzékelhetôvé teszi a demokráciát!

A szigorú Kant is enged a mesemondásnak: Megszüntetjük a királyok önkényes uralmát, megkoronázott köztársaságot alakítunk, az iparosok és kereskedôk társadalmát, és azok érdeken alapuló szolidaritását. Az érdek az adás-vétel korlátlan szabadsága, így nincs ok a háborúskodásra. A pénz és más javak biztosítják az ewige Friede-t, az örök békét. Ma ezt „globalizációnak” nevezzük.
Hegel visszatér a valóság világába, és beleszövi a mesét, amit ô történelemnek hív. Kezdetben (minden mese így kezdôdik) adva van két ember küzdelme (Hobbes?), az egyik gyôz és Úrrá lesz a vesztes, a Szolga fölött, akit leigáz. Tarthatatlan állapot (Marx), mert az Úr ellustul, puhány (dekadens?) lesz, nem mozgatja az agyát, a hedonizmusnak áldozik. Közben, anélkül, hogy az Úr megemelné kisujját, a Szolga szenved, robotol, megalázkodik – de gondolkodik is, elemzi helyzetét, tervez, lázong. Végül felemeli fejét, szembe száll urával, és legyôzi azt. Úrrá válik, beköltözik palotájába, esetleg elveszi az Úr asszonyait. A történelem, írja Marx, a mindenkori osztályharc Úr és Szolga között; Hegel ezen javít: a történelemnek van iránya, a teljes ráció, a racionális állam létrejövetele, a korabeli Poroszország! Az ember szabad – az államiság korlátain belül. Majdnem ezt mesélte el már Hobbes, csakhogy ô vallási háborúk idejében élt, és szüksége volt a vallási arbiterre, egy deus mortalisra, aki a vallás meghatározója. Hegel viszont a napóleoni kampányok tanúja volt, ideálja a független (racionális) állam. Ha nála is megjelenik a deus mortalis, az a liberális állam, és azon túl a Történelem ravaszsága, amely, a szereplôk tudta nélkül kormányozza a világot, mint egy Welt-geist. (Közben, Hegel orra elôtt létrejött Párizsban a jakobinus mese, vallási dogmáival és a deus mortalis-szal, valahol Robespierre és Bonaparte között.)

Amint láttuk, Hobbestól Hegelig a „vallási” tartalom változik, de az alap-mese ugyanaz marad, és a „megváltó” körül csoportosul, akár király ez, akár állam, akár tudomány. Éppen errôl szól Auguste Comte meséje: Comte olvasta Hegelt (két generáció van köztük), de az ô mondája már modern és tudományos. J.S. Mill-lel levelez, miközben felépíti pozitív filozófiáját, az emberiség összesített tudását. Az ô „deus mortalis”-a a csillagász Newton, a pozitivista kápolnában a 21 legkiválóbb tudós Newton elnöklete alatt gyűlésezik. Mindez képletes, de hiszen ezért beszélhetünk mondáról, mint a modern filozófiák centrális ihletérôl. Ez az irányzat erôsbödik, trend, divat, relatív igazság lesz belôle.

Például a szintén pozitivista Sigmund Freud esetében. A mese itt már széles folyóként hömpölyög, táplálja az Ótestamentum, Mózes, Oedipusz, és amit Freud megsejt, mint egyfajta elô-történelem. A társdalom, sôt az egész civilizáció úgy keletkezett, írja Freud, hogy a törzsön belül a féltékeny fiatal hímek meggyilkolták vén apjukat (deus mortalis), elkobozták hatalmát, és párosodtak anyjukkal. A rossz lelkiismerete azonban megmaradt, apjukat istenként imádják, mint a társadalom alap-figuráját, aki áldozatokat követel és civilizációs rendet. Ez azonban illúzió, és Freud meg is írja egyik könyvében, hogy ezt az illúziót megsemmisíti majd az általános pszichoanalízis. Akik a mesét hallgatják, valóban úgy vélik, hogy a jövô tudományos társadalma megszabadul majd a gátlásoktól és komplexusoktól; az általános nemi szabadság minden más szabadságot magával hoz. Freud nem mondja ki, tudomásom szerint, hogy az anyával való párosodásnak szabad utat kell engedni (ezt 200 évvel ôelôtte Diderot és Sade már hivatalossá akarták tenni), de az általános programba ez is beletartozik. A „mese” itt roppant szuggesztív, nem meglepô, hogy a témának sok variációját ismerjük a század irodalmában és a pszichoterápiában.

Nietzsche „meséje” vetekszik Freudéval népszerűségben. Zarathustra mesét mond, amikor a hegyrôl lejövet kihirdeti, hogy „mi emberek megöltük Istent!”, már csak azért is, hogy ezzel egy egészen új kort hozzunk létre egy új embertípust, egy új társadalmi szervezetet, új sorsot. A régi filozófia és vallás újraértelmezôdik, a régi értékek átvedlenek. Nietzsche stílusa egyszerre apokaliptikus és utópiánus, úgy érezzük, egy született vátesz leplezi le a létet, egy új próféta léptet minket egy soha nem látott küszöbre. A jobb és a baloldal egyaránt ünnepli, meséjének hatása nem apad ki. Tulajdonképpen visszaviszi a bölcsességet eredeti forrásához (nem véletlen, hogy csupán a Szókratész elôtti gondolkodást tartja érvényesnek, és hogy ezzel híveket szerez egyfajta misztikának).

A nietzscheizmus szülte meg Heideggert és annak követôit, hiszen ez utóbbi is mesét mond, követve Schopenhauert és a populáris kapcsolatot a hinduizmussal. Ne feledjük, hogy India a mese ôshazája, onnan ered az indo-európai mese kincstár, onnan merített az európai költészet az ókorban és folytatólagosan a modern mondák is. A kedvenc téma az istenek sorsa, árulása majd visszatérte az emberek közé. Ez az, amit várunk, bár eonok telnek el jelenéseik között – ami használatos a legendák és mondák világában. Számunkra, Nyugatra az indiai mesevilágot az arab mesevilág továbbította. Ezt az indiai-arab és középkori mese kincses házat a nyugati irodalom, mindennel együtt szekularizálta, de a monda iránti szépérzeti ösztön megmaradt, tanú erre a science-fiction és a kalandirodalom, többek közt az útleírás formájában. Ennek ôse Európában Marco Polo, és még talán Dante pokoljárása is.

Mindenesetre nem meglepô, hogy a mai szubjektív (és ezáltal meddô) szépirodalom kapcsolatot létesít a szintén meddô tudományos és matematizált filozófiával, de ugyanakkor nosztalgiás a mesemondás iránt. Ez utóbbi új ösvényeket keres, példa erre Thomas Mann József-tetralógiája, Tolkien mesemondása, és – ugyancsak sűrített formában – Kafka életműve, Sartre egzisztencializmusa frappáns kirándulásaival a regényforma felé. Mint fentebb említettük, a regény polgári kerete felszámolódott, nincs többé izgalmas bensô élet, az egykori „regényhôs” megszűnt érdekelni az olvasót. Belôle egy filozófiai problematika hordozója lett Kafkánál, Camus-nál, Beckettnél, Ionesconál és a filmeseknél, mint Ingmar Bergman. A filozófia ezt a fordulatot humana conditio-nak nevezi, tény azonban, ebben igyekszik mind lejjebb ásni és újat találni. Milyen messze van a 17-dik század precizitást keresô metafizikája, és milyen messze a 19-dik század bôséges regénye hosszú leírásaival, morális kérdéseivel! A kettô a 20-dik században találkozott: a regény magához vonta a filozófiát, a filozófia elkezdett mesét mondani.

De nemcsak a filozófia kezdett „mesét szôni”, a modern tudomány is, például az embertan. Erre Darwin adta meg a döntô impulzust, mivel az evolúció már magába foglal – egy kevés jóakarattal – egy történést, egy mesefolyamatot. Tucatnyi posztdarwinsita antropológus vallja a következôt: Az elsô ember(?) úgy keletkezett, hogy az ôs-majom lemászott a fáról és cselekedni kezdett a szavannán, az ôsi sivatagon. Itt azonban nem védte ôt többé a fák lombozata, újabb ügyességeket kellett megtanulnia, nehogy a vadállatok sebességének áldozatává váljék. Az ügyességet úgy szerezte meg, hogy hüvelykujja szembefordíthatóvá vált a kézzel, tehát képes lett tárgyakat megfogni: bunkót, követ, fadarabot, edényt, tűzcsináló eszközt.

Miért szállt le a fáról, amikor a többi majom a fán maradt, miért fordult hüvelykujja szembe a többi ujjal? Erre és sok más kérdésre nincs válasz, de regényeket lehet írni (lásd a Nobel-díjas Golding) a fára mászó ôsmajomról, amely futni kezd, és eszével kijátssza a legnagyobb állatokat is. Mivel az ember lényegében meseszövô, érthetô, hogy a 19-dik században, amikor az embertan tudomány lett, a képzelôerô más elemekkel is ellátta gondolkodását. Cuvier, Lamarck, Wallace, majd Darwin valahogyan pótolta az ôsrégi mondát és mítoszvilágot, amikor az állat hasonlóan okos és tervre kész volt, mint az ember.

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu