buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 5, csütörtök
Vilma napja





















Évfordulók:
1870: id. Alexandre Dumas halála
1925: Wladislaw Stanis3aw Reymont halála (Varsó)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hiszi a sci-fit?


2002.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A könyv bevezetôjének elolvasta után rájövünk, hogy semmi kétségbeejtô nincsen abban, hogy Tzvetan Todorov 1970-ben megjelent kötete csak több mint harmincéves késéssel jut el a magyar olvasókhoz. Ez a felismerés sajnos nemcsak abból ered, hogy ez a munka még mindig aktuális, és hogy egyáltalán nem nevezhetô egyszerű tudománytörténeti dokumentumnak a strukturalizmus korából. Todorov ugyanis saját műfajelméleti vizsgálódásait a jól bevált megoldás szerint más teóriákkal szemben fejti ki és kiemelten foglalkozik azzal a Northrop Frye-munkával, A kritika anatómiájával, melynek elsô megjelenése negyvenegy évvel elôzte meg a magyar változatot (igaz ugyan, hogy Szili József fordítása már évekkel a 1998-as kiadás elôtt készen állt). Így a nemzetközi irodalomtudományban meghatározó és magyarul olvasható művek fáziskésése most kivételesen szinkronba került.

A két tudós, Frye és Todorov tudományos pályája is párhuzamba állítható: mindkettôt próbálták a mítoszkritikához illetve a francia strukturalizmushoz rendelni, de publikációik – különösen a nyolcvanas évektôl – olyanannyira tág összefüggésben vizsgálták a kultúrát és ehhez olyan sok irányzat metodikáját használták fel, hogy szerzôik napjainkra besorolhatatlanná váltak, s egyszerűen csak a humán tudományok nagy gondolkodóinak lehet nevezni ôket. S ezzel újra visszérünk a fáziskésés problémájához: a Frye-ról kialakult képet két olyan könyve változtatta meg, a Kettôs tükör és Az Ige hatalma, amelyek hamarabb voltak olvashatók magyarul, mint A kritika anatómiája. Todorovnak viszont ez az elsô könyve magyarul, s ugyanúgy a pályája elejérôl származik, mint az eddig lefordított, hazai folyóiratokban megjelent tanulmányai – pedig a hatvanas években indult pályájának számos fordulópontja volt az elmúlt négy évtizedben. Itthon mégis Todorov emlékezetes pályakezdése határozza meg a róla kialakult képet (ezért is fontos, hogy Maár Judit értô utószava részletesen kitér Todorov késôbbi munkásságára is), mindez persze nem véletlenül van így, egyrészt mert a bolgár származású tudósnak nagy szerepe volt abban, hogy a francia tudományos közvélemény megismerhette az orosz formalizmust, s ezzel is lökést adott a felfutóban lévô strukturalista irányzatnak, másrészt mert magyarországi recepciója a strukturalizmusnak meglehetôsen gyors volt (természetesen csak addig, amíg hagyták).

Bár nagy elméleti munkái (Prózapoétika, A szimbólum elméletei vagy Az elbeszélés műfajai) a hetvenes években a strukturalizmus jegyében íródtak, a Bevezetés a fantasztikus irodalomba széles spektrumú kérdésfeltevésével már megelôlegezi az olyan nagyhatású kultúrantropológiai és morálfilozófiai munkáit, mint Az Amerika meghódítása vagy a Szembenézni az extremitással: morális élet a koncentrációs táborban. Todorov fô célkitűzését ugyanis, miszerint a fantasztikust vizsgáló elemzése elszakadjon az eddigi, tematikus csoportosításokban kimerülô tanulmányoktól, csak úgy tudja elérni, ha a fantasztikus témájú szövegek strukturális jellemzôi mellett feltárja azok lehetséges társadalmi kontextusait és az olvasóra gyakorolt, feltételezhetô hatásait – magyarán módszerének interdiszciplináris alapon kell nyugodnia. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy a fantasztikusról adott definíciója inkább a befogadásesztétikán alapul, semmint a strukturalizmuson: „Mindenekelôtt a [fantasztikus] szöveg arra kell kényszerítse az olvasót, hogy a szereplôk világát élô személyek világának tekintse, és hogy habozzon az elbeszélt események természetes és természetfölötti magyarázata között.” Természetesen az olvasói reakcióra építeni csak meglehetôsen bizonytalanul lehet (s erre Maár Judit is felhívja a figyelmet), s ezen nem segít az sem, ha az implicit olvasó fogalmával a szöveg struktúrájába is beilleszthetôvé teszi az olvasói reagálásokat Todorov, mindezt igazából csakis valamely szöveg recepciótörténetével erôsíthette volna meg. A szövegek jó megválasztása és a hozzákapcsolodó értelmezések viszont annál meggyôzôbbé teszik érvelését, különösen akkor, amikor megmutatja a fantasztikus érvényességének korlátait: Az orr már csak elvárásokat ébreszt, de nem teljesíti azokat (se a természetes, se a természetfölötti alapuló magyarázatoknak nem ad teret), így a fantasztikus paródiája lesz, Az átváltozás pedig elsô mondatában a „természetfölötti” esemény már nem habozást vált ki, hanem alkalmazkodást olvasókból, szereplôkbôl egyaránt. Kafka elbeszélése tehát átírja a különös (természeti törvényekkel végül is megmagyarázható) és a csodás (a természetfölötti elfogadásával nyugvópontra jutó) események oppozícióját, így megszünteti a kettô közötti szűk területet, amely a fantasztikusé volt.

Az átváltozás értelmezése az utolsó fejezetben szerepel, de ezen olvasat tanúsága, miszerint a fantasztikus műfaja is történeti, idôben változó, már a korábbi fejezetekben megjelenik, ezért is tulajdonított Todorov szociális funkciót a fantasztikus elbeszélésnek egészen a 20. század kezdetéig. Addig ugyanis az ilyen típusú szövegek lehetôséget biztosítottak a tabutémák nyilvános, ámde büntetlenül elvégezhetô feldolgozásának (a témákat két részre osztotta: az „én-témák” a személyiség belsô rendellenességeivel, például az ôrülettel, a „te-témák” pedig a személyiség másokkal való konfliktusával, így például szexuális vágyaival foglalkoznak). E funkciónak éppen annak a pszichoanalízisnek a megjelenése vetett véget, amely a tabutémák tárgyalásánál Todorovnak is az egyik kiindulási alapja volt. Látható tehát, hogy a strukturalizmus fénykorában mennyire összetett módon, milyen sok irányzat felhasználásával alakította ki véleményét egy műfajról. Az óvatosság érthetô (mely a szövegben a gyakori önreflexióban ütközik ki), hiszen műfajról monográfiát írni merész vállalkozás, a megalapozatlan általánosítás és így a definíciók „romlandósága” mindig ott kísért.

Todorov munkája azért maradt aktuális, azért nem késett el, mert egy működôképes műfajmeghatározás érdekében képes volt félretenni mindenféle dogmatikát, és ezzel példát mutat a műfajok mai monográfusainak is – ha vannak még ilyenek.

Tzvetan Todorov: Bevezetés a fantasztikus irodalomba
Napvilág Kiadó
170 oldal, 1600 Ft

Takács Miklós

Napvilág Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu