buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A régi jó Eliade


2002.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mircea Eliade 1986-ban halt meg, számunkra azonban akkor éledt fel, mivel azóta jelennek meg magyarul a művei, és még hátra van jónéhány. A Vallási hiedelmek és eszmék történetének három kötete kézikönyvként forgatható, A szent és a profán (akárcsak Rudolf Ottótól A szent) vallásfenomenológiai alapmű. Most megjelent két könyve elegyes írásokat tartalmaz, köztük olyan fontos tanulmányokat, mint a fényepifániákat és a fénytheológiát áttekintô Lélek, fény és mag, az életvilág kozmizálásáról szóló A világ, a város, a ház, vagy a Cartaphilus Kiadó kötetében a paradicsomi utópiákról, a beavatási szertartásokról és a test-lélek dualizmusról szóló nagy tanulmányok.

Mircea Eliade nem pozitivista vagy szcientista vallástörténész. Vallástudományi eszménye a vallástörténet és a vallásfenomenológia keresztezôdésébôl kialakuló hermeneutika volt, mégpedig a kreatív hermeneutika, melynek módszere így foglalható össze röviden: megérteni – értelmezni – elgondolkodni – üzenni a mának. Eliade a maga szakmáját interdiszciplináris kutatásnak, sôt pedagógiának és bölcseletnek is tekintette; nem elégedett meg vallástörténeti dolgozatok és adalékok szobatudósi körmölésével, a kutatások összefoglalásával, hanem úgy gondolta, hogy az archaikus ember és a homo religiosus bölcsességét kell közvetítenie a modern ember felé. Ez a két könyv sem csak azoknak való, akik a vallástörténeti műveltségüket kívánják gyarapítani, hanem azoknak is, akiknek olyan létkérdéseik vannak, amelyek deszakralizált és demitizált kontextusban még csak fel sem tehetôk.

„Bolondnak születünk; késôbb szert teszünk bizonyos moralitásra, amitôl ostobák és boldogtalanok leszünk; aztán meghalunk.” Egy pszichológust idézve Eliade így foglalja össze frappánsan a (poszt)modern létszemléletet. Ezzel szemben, mondja (mindkét könyvben), a vallásos ember számára a világban való létezésnek már magában is szent értéke volt, és a vallási rendjével érthetô, értelmes világot teremtett a maga és a tôle elválaszthatatlan közösség számára. Eliade a vallásokat szellemi alkotásoknak tekinti: szimbolikus világokat teremtô szellemi univerzumoknak, melyek lehetôvé teszik, hogy az ember bemérje, értse és jelentésekkel gazdagítsa a puszta létét. Különösen Az eredet bűvöletében című kötet elôszavából tűnik ki világosan, hogy Eliadénak sajátos vallásértelmezése van, mely tágabb a megszokottnál. Egész vallástörténészi munkássága, azon túl, hogy hatalmas és szerteágazó ismeretanyagot forgat, ezt a sajátos vallásbölcseletet is közvetíti. Eliade azt is megköveteli a szakmától, hogy kreatív legyen; a Cartaphilus kötetében közölt, a század elsô felének vallástörténeteit és a híres vallásfilozófiai munkákat módszeresen áttekintô tanulmányai nem nélkülözik a bírálatot és a javaslatokat sem.

Az Osiris Kiadó kötetében több írás foglalkozik azzal, hogy a modern ember szemléletében rejtetten, csökevényesen vagy esztétikai formában hogy él tovább a vallási élmény és nosztalgia. Ezekbôl látszik, hogy Eliade nem kevésbé megértô a modern, mint az archaikus ember iránt. Ám a New Age álprófétáival szemben ô nem ad más receptet, csak az érzékeny, befogadóképes tudásét, és a homo religiosusszal való dialógust szorgalmazza. A vallásosság nem babona; abból, ami történeti és társadalmi fejlôdés bizonyos szintjéhez kötött, ki kell hámozni azt, ami örök, és üzenete van a ma számára. A dokumentumokat és a kutatási eredményekbôl kirajzolódó primitív és egzotikus vallási rendszereket szellemi alkotásoknak kell tekinteni, és fel kell fedezni létszimbolikáikat. Az összehasonlító vallástörténet, ami Eliade számára alapvetô fontosságú, átmegy vallásfenomenológiába, ez pedig közvetítô jellegű hermeneutikába. Az öszszehasonlítás a modern ember valláspótlékaira és csökött „vallási” életére is kiterjed, s ez idôszerű tanulságokkal szolgál nekünk is (ld. A kulturális divatok és a vallástörténet valamint Az okkult és a modern világ című tanulmányokat az Osiris kötetében).

Eliade szerint a vallásos ember „totális ember” volt. Ez a tézis természetesen vitatható, miként az is, hogy a vallástudomány „totális hermeneutika” lenne. A deszakralizált, szétszabdalt és értelmetlen, világnak nem is nevezhetô, mert a koherens képzeletbeli univerzumot nélkülözô világban való leledzés azonban összehasonlításért kiált, hogy ne abszolutizálódjék. Máshogy is lehetett, és ha a múlt nem halott, talán másképp is lehetne élni. Nemcsak az archaikus embernek, hanem ennek a „talán”-nak a létdimenziója is ott van Mircea Eliade nagyszabású szellemtörténeti munkásságában, mely, bár korszerűbb és kacifántosabb módszerek is vannak, nem a múlté.

Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok
Osiris Kiadó
1980 Ft

Mircea Eliade: Az eredet bűvöletében
Cartaphilus Kiadó
2700 Ft

Radics Viktória

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu