buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Széthúzó-összetartó könyvek


2002.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar próza „ügyét” az áldatlan politikai évtizedek alaposan szétzilálták, és itt, ha Fábri Péter új művét – igazi kisregény! mondanám a buta fogalom jegyén –, a Titkos könyv címet, a Fekete Sas kiadványát tekintjük, utalást is lelünk erre: igazi politizálási lehetôségek híján a művészetek politizálódtak át. Brrr. Csak hát a magyar próza korábban sem jutott el odáig, hogy Graham Green-je, Evelyn Waugh-ja legyen. Azért említem éppen ôket, mert Fábri Péter könyve fôleg az ô szellemükben „vétetett”, még inkább az enyhén szólva is furcsa korokat, fura figurákat bemutató zseniális, nálunk inkább lenézett, Ottlik által annakidején makacsul imádott Christopher Isherwoodéban. (Bécsi ibolyák... Isten veled, Berlin.) Adja az ég, sóhajtunk fel, hogy szerzônk többet méltóztassék köszörülni tollát a prózán, s hogy tovább közelíthesse az egyelôre általában mindônk számára elérhetetleneket.

Nem illik elmondani a tragikus történésű kisregény cselekményének még csak a „környűléseit” sem, bár az evidencialista szemléleti írói gondolkodás, a Fábri Péteré messzebb köröz, mint a sztori maga, és elegánsan hárítja a különben létfontosságú részlet-eszközök megannyi végfontosságát: tehát a vég, ama tragikus vég, logikus, az elôtte lezajlott nagyon szép és varázslatos létezési folyamatokból ered, hogyan is másképp. S e folyamatokban tünemény dolgok kavarulnak. A könyv majdnem mindenben jól fogalmazó borítószövege csábosan eligazít ekképp. Kérdés, helyes-e Fábrit, mint kiadója teszi, egyszerűen „finomtollú” írónak nevezni. Régi politika-pszichológia-gulyásos bajaink folyománya?

Kétszer írtam meg ezt a dolgozatocskát, az elsô változatban több volt a fenntartásom – nem Fábrival, hanem a műfajjal szemben. Zavaromban nyersebb magasztaló szavakat is ejtettem. Megôrzöm ezekbôl: nem fergeteges olvasmány, inkább tűnôdô, révedezô, semmiképp sem bölcselkedô, ám nagyon okos könyv a maga titkaival. Ha egy „elméleti” kérdést mégis megpedzhetünk: a kor bemutatása az áttekintô, összefoglaló módszerrel kétségkívül biztosítja a kisregényszerűséget, itt a bôvebb hosszú-sztoriját, ám jobb lett volna kicsivel több „széthúzó” elem. Figurák mozgásba hozatala, bôvebb zsinórpadlású bábjáték. De hát Fábri Péter maga írja, divattól függetlenül, ezt talán megírja ô még másképp is. Hát ha nem ezt, írja nekünk a maga részérôl a többit. El ne tűnjön megint hosszabb idôkre. Mert megharagszunk! Írjon nekünk, írjon, írjon. Efféléket.

Vajon száznyolcvan fokkal másfelé mutat Fodor Ákos költészetének – Buddha Weimarban az új kötet – iránya? Irányról beszélni Fodor Ákosnál ugyanolyan butaság lenne, mint Fábri Pétert elemezve elfeledni: napjaink egyik legrokonszenvesebb tárcaírója is ô, mármint Fábri, és nagyon toleráns, jószívű ember. Sajnos, ez utóbbi fogalom is kezd mellékessé válni.

Fodor Ákos rég túl jár az irányok istenkísértésein, tolakvó embergyarlóságain. Nagyon jellegzetes költészetet alakított ki, s példázza, hogy a „csekély” terjedelem – bár hát mi így a „kevés”, mi a „sok”? a vers legyen épp elegendô matéria önmaga szelleméhez, sugárzásához –, nos, a két sor, a haiku, a haikuk sora, az egyetlen szónyi költemény, persze, címével, annak utalásával, teljesség lehet akkor is, ha nem párosulnak hozzá balladák, költôi levelek, eposzok. Fodor Ákos műveinek körkörössége? Ez sem jó megközelítés. Nem francia-park. Hanem...

Találtam erre magam egy elfogadható hasonlatot. Fodor Ákos bebizonyította, hogyan lehet a látszólag lecsupasztott bokrokból-fákból is igazi bozótot növeszteni, valódi tájat csinálni. Ez az igazi költészeti természetvédelem! Persze, a maximalizmusnak így árnyalata sem fér a Buddha Weimarban összefoglaló kötetének jellegéhez. Nem! Ezek a „kis terjedelmű” versek, egyrészt, egyenként több órára való gondolkodási lehetôséget adnak, újraolvashatóak, rengeteg felé tekintenek. Ám elsôsorban ama tragikus rengeteg felé, melyrôl Dante írt, s mely körülveszi egy életkor után az utazót.

Weimar – nem tartalmaz ez utalást politikumra, respublikára, fenyegetô, netán az évtizedek során kiállt zsarnokiságokra. Buddha – ez sem póz. Érdekes, hogy Fábri Péter könyvének fô alakja is emlegeti a buddhizmust, de errôl sem árulkodhatom. Az evidenciás rövidre-zártság Fodor Ákosnál a már jelzett terjedelmekben nyilvánul.

Fodor Ákos az egyik legszűkszavúbban-leginkább-mindent elmondó költônk. Eszembe jutnak a tizenegyesrugásokkal eldöntött mérkôzések. Fodor Ákos azokban a verseiben, melyeket közöl, s amelyekben a szellemesség mellett élettragikumok, minimum gondolati tragikumok szép számszerűséggel vannak, e verseiben tehát költônk olyan „együttes” – nem képzavar –, amelyik mint mondani szokás, hajnalig sem hibázna. Csapat? Bánatok, vigyorok, elmélázások, nyelvi bravúrok, rádöbbenések, s mi más még: így e csapat. Amivel nem azt akarom mondani, hogy Fodor Ákos e bámulatos verskötet lapjain csupa tizenegyest rúg. Ellenkezôleg és ismétlem: vadul indázó világrendszert mutat be, fel és ki, és közben lefelé sandít, hogy „jaj, beh lent e földi lét”.

Nem hinném, hogy tévedhetetlenség létezik, s hagyjuk a példákat, de Fodor Ákosnál a kontroll márványszerűen véghetetlen. S közben ez a márvány él: él. Szíve, képzavar, dobog. Tarkaságos az összkép. Nem is illik hosszabban írni róla, mint amilyen a matériája. Fábrinál a fájó történet bôvebben van elmondva, mint itt a totális, de kikacagott világreménytelenség. Természetesen minden könyvnek az a fogyatéka, ami az ereje: a minimalizmusnak a túlsága, a bôvebb élô anyagnak a fondorlatos és elszánt keménysége. No, persze, Fábri könyve is minimalista valami mód, s ugyanígy Fodor Ákosé is sok jó ízzel van fôzve. Nem zacskós kelet-nyugati fűszer. E két urak, hogy régi magyarsággal mondjuk, jelesen „dévánkodának”. Dévajkodásról azonban, hatalmas erényük, szó sincs.

Nem mintha a dévajkodás erénytelenség lenne, csak ôk nem arra vállalkoztak. Fodor Ákos könyve speciálisan filozófia a javából. Mert hogy a filozófia költôi is tud lenni.

Sánta Gábor több kitűnô, bár homlo-komat ráncoltató: „Nem pazarolja el magát e férfiú így?”, igen Fekete István tanulmánykötet után visszatér oda, ahol én ôt pillanatnyilag a leginkább látni szeretem, a magyar próza XIX. és fôleg XX. századához, amannak legvégéhez, ennek jó elsô harmadáig.

Mikszáth bôvíti a listát Cholnoky, Krúdy etc. mellett. Sánta egyre jobb mestere az írói életelemzés rétegröntgenességének. Ó, mentsége a bolondos fogalmazásnak, amit értek rajta: épp az említett Mikszáth-analízis kapcsán van meg ez. S ajánlom olvasását, tanulni lehet belôle, hogyan mutatja meg a Jókai-Mikszáth kor-és írótárs-viszonyon át az irodalmi elemzés lehetôségeinek eltéréseit, például Schöpflin kontra Mikszáth példáján. Miközben Sánta itt csaknem a végsôkig tudományos, nekem ugyanolyan szórakoztató is, mint az eszszéista Illés Endre a maga kivételes helyein.

Meg aztán ne feledjük: prózairodalmunk története az izgalmas figurák révén a legizgalmasabb, s ennél már csak ott, ahol nem is várnánk borzongatást. Persze, hogy a két Cholnoky, Krúdy – szerencsétlen és üdvre hivatott sorsával egyképp – biztos tipp, persze, hogy a kuriózumok felszisszenést váltanak ki, de Sánta most messzebb megy ennél. Kialakít egy tudományos népszerűsítésen jócskán túlmutató, tudóskodásba mégse fúló, remekül írói irodalomelemzés-típust, és ihletettségéhez ugyanúgy nem fér kétség, mint könyvtárbújó stúdiumai nagy számához. Sánta Gábor helye ott van szakpolcunkon ugyanúgy, mint ama könyvek között, melyekbôl bánatos óráinkon vigaszt meríteni remélünk.

És hogy Sánta, mint a jó igazságügyi orvosszakértôi irodalom, be tudja bizonyítani, hogy – ismétlem ezt is – a rétegröntgen egyik „csíkját” sem unjuk, semmi szürkeség sem más, mint a szürke állomány vetülete.. ez a külön kis bravúr.

A könyv címe egyébként: Por-téka. Leporolás. Nem árusítás.

Bartos Tibort négy évtizede tisztelem mint legvirtuózabb magyar prózafordítót. Ottlik Gézától tudom ezt, bár Ottlik talán még bírálni is merte a Mestert – igaz, tiszteletbe ecetelt szavakkal. Bartosban író veszett el – s került meg.

És most akkor – közelebbrôl! Emez Év Eseménye könyv dolgában. Bartos Tibor szógyűjtô lelkesedése egy tudós irodalmár eszményi útját rajzolta ki a térképen is: Alföld, Szigetköz stb. Szent elhivatottsággal, mit a szakszerűség, a tárgyfontosság hozott vissza emberi léptékbe – térkép megint! –, gyűjtötte nyelvünk kincseit. Egyéni alkotótól, szál maga-járótól a legnagyobb objektív teljesítménye egyfajta avantgárdnak (is). A szavak együttese mint mű, „mű”, netán MŰ. Természetes, hogy erôvonalak húzhatók a hihetetlen teljesítményű, örök-ötletes, ihletetett műfordító munkássága és a szógyűjtô munkálás között. Bartos Tibornál azonban ez a vízjel a legfontosabb: egy embertípus vízjele. (nem konkrét) íróé.

A nyelv, a szavak együttese: kritika eszköze is. A henyeséggel, a hitványsággal, a henyeség zsarnokságával és a hitványság szabadságtiprásával szemben. Ha volt elkötelezetten szabad szelleme az újabb évtizedekben a szónak – és nem a már-már nyavalygós mondatnak, a divatnak –, Bartos volt az, Bartos az egyik volt. Nemzetközi – a vállalásban; magyar – a matériában. Nem tudok még egy embert, aki szellemi lényként ily tisztán ôrizte volna meg ezt a kettôsséget-egységet a munkájában, mint Bartos Tibor. Nem is találkozunk tüntetôlegességével, s nem csupán ízlése tiltja, hogy olcsóságokra adja fejét, mint sok magyarkodó.

A Magyar Szótár (Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára, 1-2., Corvina) mindenkori legszűkebb könyvespolcom darabja lesz, s így ajánlhatom ezt a remekművet (jó, kiegészíteni mindent lehet stb.), ezt a tiszta, szép munkát mindenkinek. Műalkotás, mert ilyképp olvasható (is). Thoreau büszke lehetne rá, ahogyan valami emersoni természethűséget és panteizmust is fölfedezni vélek a különben oly ceruzakészítôen-is-realista Bartos Tibor szellemében. Ha feljegyzéseket szociológiailag etc. készítünk, mindig lesz mulandóság-elem a konkrétumokban. A nyelvet azonban nem koptathatja el is „halál”.

Bölcs, szívbéli, értô vállalkozás a négy kötet. Szerzôik jól választottak. Sorrendben: korfeltárást némi visszafogott bűvészkedéssel... öröklétet személyes-személytelen által felmutatva... irodalomtörténeten „át” az emberi lehetôségeket kutatva... a magyar nyelvi kincs búvárlásával, a fordítói virtuozitáshoz méltó aszkézissel és vadvíz-s-bozót-járással. Mintha cáfolni akarnák a magam, egyáltalán nem goethei-buddhai aforizmáját:

„Egy értô szív-lélek, egy értô elme, csak az érintésnek éppen mi értelme?”

Variálható ez: az értésnek nincs semmi értelme... az értésnek sincs túl sok értelme. De a „semmi” épp a „túl sok”, a „túl sok” meg a „semmi” mondása. Hagyjuk ezt. A könyvek által a világ, mint meg vala mondva, nem megy „elébb”, tehát elôbbre.

De annyira „hátra” van a világ, hogy ilyen könyvekkel mégis jön arra, vagyis erre, amerre jobb módján lehetne.

Fábri Péter: Titkos könyv. 49 nap története
Fekete Sas Kiadó
214 oldal, kötve, 1800 Ft

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fabyen Kiadó
Budapest, 133 oldal, kötve, 1600 Ft

Sánta Gábor: Por-téka. Irodalmi tanulmányok
Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs
247 oldal, kötve, 1790 Ft

Bartos Tibor: Magyar szótár 1-2. Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára
Corvina Kiadó
870+346 oldal, kötve, 6400 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu