buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Aki a halálba gyógyult


2002.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A költô még látta a legújabb kötetét, a nyomdából kikerült elsô példányok egyikét. Látta a könyvet, mely „hivatalosan” majd csak két hét múlva, az Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni. A költô még megérte a hatvanhatodik születésnapját, 2002. május 20. volt ez a nap, hétfô. A következô vasárnap délutánján a költô már nem élt. S mert elôzô nap, szombaton jeles nap volt, Orbán-nap, az egyik televíziós csatorna teletextjén szomszédos hírekként jelenítette meg a tartalomjegyzék: Orbán-napi mulatságok – Meghalt Orbán Ottó. Kár, hogy Orbán ezt nem érhette meg.
 

A kérdés most már az: posztumusz kötet-e az Ostromgyűrűben?

Nem az. Nem az, mert az egész gyűjteményben van valami stádiumszerűség; mert sorainak keservébôl is árad, hogy ebbôl a tollból (ebbôl a számítógépbôl) lesz még folytatás ezen az ünneptelen világon. Árad, hogy az agg Vörösmartynak tovább kell aggulnia, az öreg Arany még nem gombolja ki a mellényét, hogy tüdôgyulladást kapjon, a gyengülô Vas Istvánnak még továbbra is vijjogna a saskeselyű (e tónusok imitációja mellett további más hangok is beleszövôdnek az Orbán-hangba. Ki tudja, „A sorsisten ma az eszme megszállottja.”, „A sorsisten ma költô” verskezdés-variációk – Hajnal Gabriella gyapjúból szôtt, piros-kék emberfejei – nem huzakodnak-e egy kicsit Esterházy Péter Egy nô című könyvének fejezetkezdéseivel...?). Orbán Ottót sokan úgy képzeltük el – s néha mintha maga is önmagát –, hogy két évtizede hordozott egyre ádázabb betegségeinek szenvedéseitôl az eddigieknél is megtörtebben ugyan, de nagyon hosszú életet él majd a kín alkotó magaslatain, s mint az 1990-es évtizedben is rendre, a jövôben is jönnek majd hónapról hónapra a feketén ragyogó szövegei, a Magvetô (Pintér József) által feketébe tervezett kötetei; hogy folyamatosan, már-már halhatatlanul jelen lesz, nem is az ôszikéivel, hanem a télikéivel, nem is a télikéivel, mert kiköpte volna a kicsinyítô képzôt, hanem az éles észbôl mit sem engedô csigázott öreg test téli verseivel, olyan téli lírával, amilyen talán soha nem is volt még a magyar költészetben.

Nem posztumusz kötet az Ostromgyűrűben. Lezárja a pályát, de nem a költô akaratából. Nem is a halál a vezérszava. „Hatvan fölött az élet fôképp a halálról szól, / hogy mentsük, ami menthetô, és ez mindennap kevesebb…” – üt ki sárga betűs mottóként a fekete hátsó borítón a versrészlet, ám ebben a hatvan fölött jajdul önmagáért, és a kevesebb tudósít – nem a (váratlan) végrôl, hanem a (borzalmas) fogyatkozásról. Nem az életműre pontot tevô, hanem hatvan fölötti – hatvan és hetven közötti – könyvnek készülhetett ez a legújabb, ez a legutolsó. Találunk itt 1936 című verset (a költô születésének éve); Hatvannégy évesen, hôhullám idején… íródik egy kínai vers négysorosa; akad vissza-célzás a hatvanháromra, s itt áll magában a 65. Ez utóbbi szinte „hommage á Samuel Beckett” (aki nyolcvannégy évet élt meg), példa Orbán textusainak elbeckettesülésére; monodráma: „Egy öregember ül a színpad közepén álló fotelben. / A fotelben egy öregember ül. / Az arca rommezô, az orra hegyes, mint a szög. / Naphosszat nem beszél, mert nincs kihez beszélnie, és annyira még nem öreg, hogy magában motyogjon…” A Tudósítás a kés alól című sorozat (meghatározása szerint:) – Változatok a föltámadásra –, s máshol is szerepel az operációt követô javulás, gyógyulás élménye (mint amellyel persze könnyű lenne, de mégsem lehet becsapni a gyógyulót). Egy alkotói ereje teljében lévô, átmenetileg a gyógyulás illuzórikus kegyelmében részesülô nagybeteg menetel e könyvben, hatvan és hetven között. A kötet címével – Ostromgyűrűben – egyéni, fiziológiai-pszichológiai lét létszituációját, társadalmi-történelmi koordináltságát és minden felhalmozott emberi-etikai tapasztalatát egyszerre határozza meg. Tudja a tudhatót a kintrôl, a bentrôl és a határról (a gyűrűrôl), ám olyan macska – fôleg az ironikusabb, szarkasztikusabb, olykor formailag túl kicsinek maradó versek szerint –, amelyik kint s bent egyszerre nem fog egeret.

A betegség, a szenvedés, az öregség tematizáltsága nélkül is ráismerhetne az olvasó a szerzôre. Nem kell borítólap, címlap a tehetség azonosításához, az önmagát folytató teljesítmény felfedezéséhez és ámuló értékeléséhez. A könyv gerincét kitevô költemények – melyeknek ciklikus építkezése, elrendezése külön elemzést követelne – általában a késôavantgárd örökségű, beates beütésű szabadvers kubusaiba zárulnak, s e kockák mindegyike el van vetve. Sokkal ritkábban bár, de elôjön a félrímes, a keresztrímes vagy a párosrímes vers Orbán copyrightolta, a hívó, a válaszoló és esetleg a vak sorok hosszúságának fesztávjaival is játszó alakzata. Akad néhány hosszabb-rövidebb glosszavers, melyek közé az álomversek is beoszthatók, bár ezeknek másutt igazabb helyük lehet. Maga az egész könyvnyi verssorozat fejezetesen-ciklikusan nem tagolódik – az említett sorozatok más belsô fonódásúak –, a kötet lüktetô, hullámzó életet él. A versek minôsége, a szövegek kidolgozottsága, jelentôsége és jelentésessége nem azonos. Az Édes hazám, mely – reformkori költemény –, publicisztikus reflexiókban tobzódó indulati anyag, a „diszkót – disznók” rím után erôszakoltan hívja meg az igazság tanújának, esetleg igazságosztónak Bartókot. Ez a mű a 61. oldalon olvasható – nagyjából az „ellenhelyén”, a 14. oldalon Puciné –, mely változat magyar népdalra –, sem épp remeklés. De a kötetet indító A tigris és A denevérember, illetve a kötetet befejezô Budapest kétezerben és A New York-i Világkereskedelmi Központ két lerombolt tornyára: olyan keret, amely méltó a gyűrű „legbentjének” kiemelkedô, maradandó verseihez, a Hatvan fölött élmény elementáris lírai kijelentéseihez, az epigrammatikus vésetű sorokból cizellált költeményekhez.

A „hatvan fölött” olyannyira mitologikum – vagyis élô organizmus – e kötet költôje számára, hogy eddigi munkásságához képest szembeszökô a mítoszi motívumok, szereplôk modernizáló-reanimáló bevetése. Fôleg természetesen a görögöké, élen az öregedô Pénelopéjához megtérô Odüsszeusz erôsen átformált (kicsinyített) figurájával. Beköltözhet a mitologikumba Freud tudása, Kafka vergôdése (a középkor hite, a modernitás hitetlensége) is. A „hatvan fölött” mondhatni szükségképp váltja ki a szexualitás izzó emlékeit, melyekre a jelen erotikus rációként úgy vetül vissza, hogy az árny semmivel sem kisebb annál, mint ami veti. A Kalüpszó szigetén a nimfa, nimfománia, aktmodell, dürgô süketfajd szavak és szókapcsolatok mellett mer nyers is lenni, hogy aztán a testi múlt és a testi jelen egy voltának megrajzolását így folytassa: „Freud célba talált a rejtvényfejtô módszerével: / az élet álma az egészség, az egészség a korlátlan libidó – / a görög istenek kamaszvilága, a vázaképeké, / melyeken álló farokkal ugrándozik a férfi, / s a nô, ha a csiklójához érnek, elrepül…”

A mondott ciklikusságból – nem csupán abból: alighanem nagyobb szabású alkotói elképzelésbôl is – ered, hogy döbbenetesen dialogizáló oldalpárok jelennek meg a könyvben. Az 56. (éppen az 56.) oldalon például A létezô szocializmus: „A létezô szocializmus két legfôbb hibája, / Hogy sem szocializmus nem volt, sem nem létezett…” – az 57. oldalon pedig az Ô, az isten név tabu voltának profanizáló fohásza, ekként kezdve: „Ahogy az egyházak tanítják / Úgy biztosan nem / Világnagy vállfaként / Hogy ráaggassuk vétkeinket / és üdvözüljünk / A menny viszontszolgáltatásaképpen…”, és így végezve: „Hadd hihessem mindezek ellenére / Hogy létezik / Hogy van mérték az általános viszonylagosságban is / Hogy ô a harag és a lázadás is / Betegségben és bajban / Amíg csak élek / Hadd éljem szép világomat / Az ô világát / Az ô nevével / Kimondhatatlan / Parázsként égetô / Nevével néma számon”. Az említett – rejtett és sokértelmű – dialógushelyzet azzal beszéli tovább magát, hogy az Ô követôje a Gondolatok egy személyi számítógép szövegszerkesztô programjának memóriájába elmentve. A vers-elemek olykori esetlegességének gyanúját, a sorrendi ellenérzéseket és a színvonalhullámzás keltette kisebb csalódásokat az a periódusos rendszer ellentételezi, oszlatja el, amely ilyen egymásutánokban is megmutatja teljét.

Vörösmarty, Arany, Vas, József Attila, Kafka, Freud, Tandori (egy szöszszenetben), Petri (egy siratóban: Petri György halálára: „A makacs élô lassan elfogyott, / lerágta róla a húst a rák. / Könnyen ölébe kapta a Fekete Vôlegény / a csonttá soványodott, szakállas arát…”)? Csínján a párhuzamokkal! Orbán – kegyetlenül parodisztikus verseinek tanúsága szerint – ki nem állhatta, ha félreértették, félreolvasták. Gyűlölte, ha a professzori (vagy a kritikusi) kar, a “kari tanács” dönt esztétikai minôségekrôl, ha „tandorizik, petrizik” az irodalomértés mai kórusa. Innen sem hiányzik a lírikusi önvédelem, például a Lírai Homály professzor a tudományegyetem katedráján költôi síkgeometriát ad elô „álomszövege”, vagy A műelemzôk rémuralma: „A művészi hatás alján mindig is maradni fog valamennyi sötétség, / melyet elôbb derít föl egy csatakos hímtag, mint sem az agy / bármely szikrázó képzettársítása: az ember / az ösztönök éjszakája is, dzsungel, s mint ilyen, áthatolhatatlan…” A közös nyelv is azt deklarálja, mi nem a költészet: „nem luxus, nem betegség, nem kedélyállapot, nem irodalom”.

Akkor hát mi?

A válasz rögtön ott világlik a folytatásban: „A költészet hírszerzés odaátról, ahol soha sem történik semmi új, / csak hallgatag évmilliók rakódnak a hallgatag évmilliókra, / a tér idôvé változik, az eszme anyaggá…”

Orbán Ottónak immár megadatott a tapasztalat az odaátról. Amikor belépett abba a birodalomba, ahol mostantól az ittrekedt hírszerzôk kiküldött tudósítója lesz, felmutathatta a Tudósítás a kés alól ciklus hasonló című versének négy sorát: „…elegyes életmű a foglalkozásszerű túlélôé, / örökös rögtönzés, szemmel láthatóak a varratai, / mint koponyámon a két műtét hege: / költészetnek földszagú, de legalább minden híre szó szerint igaz”.

Orbán Ottó: Ostromgyűrűben
Magvetô Kiadó64 oldal, 1290 Ft

Tarján Tamás

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu