buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A felvidéki Niké, mikor habozik


2002.09.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Bodnár Gyula Szavak, színek, színképek című esszé-, kritika- és jegyzetgyűjteménye hasznos könyv, szükséges könyv, és – szomorú-szép könyv is: annak a cca negyven éven át (1989-ig) tartó szlovákiai magyar irodalmi-színházi-művészeti múltnak a megidézése, amelyben a felvidéki magyar (alkotó, író, művész) a csehszlovák szocializmus minimalizált életlehetôségei között is megpróbálta legalább szellemének lényegi funkcióit működtetni.

E „lényegi funkciók” működtetését nevezték a működtetôk akkor, ott, a nagyvilágtól és Magyarországtól is elzárva, „szlovákiai magyar kultúrának”, „szlovákiai magyar irodalomnak”, s ennek a működésnek a komoly tekintetű, jó tollú, kitűnô felkészültségű krónikása volt az akkoriban még egészen fiatal Bodnár Gyula, az Új Szó és más felvidéki magyar lapok munkatársa, kritikusa, publicistája, jegyzetírója.

Bodnár Gyula, zömében 1989 elôtti írásokból összeállt kötete ma, 2002-ben (s itt visszatérek a bevezetô mondatom „szomorú-szép” kifejezésének a jelentéséhez) akarva-nem akarva s paradox módon nosztalgikus mögöttes jelentést is nyer. Volt egyszer egy furcsa, szinte felszín alatti világ, mondja Bodnár a sorok között, amely szegény volt, sivár volt, de tengôdésében, megnyomorítottságában is próbált magának – a diktált „raisonnal” szemben – saját szellemi hegy- és vízrajzot, saját lélek-morfológiát, saját irodalmat, színházat, képzôművészetet teremteni. Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szlovákiai magyar kultúra.

Ilyen értelemben, a természetes nosztalgia értelmében szomorú-szép-bús könyv tehát a Szavak, színek, színképek. De ennél sokkal több is.

Vannak kritikusok, hivatásos olvasók, színház- és képtárlátogatók, akiknek írásai közönyösen hagynak bennünket, s vannak olyanok is, akiknek a kézikönyvtárában vagy asztalán szívesen ott-tudnánk, odakívánjuk könyvünket, alkotásunkat. Bodnár Gyula az utóbbiak közül való. Ha ô valamirôl ír, akkor az (ha csak nem kimondottan elmarasztaló a szerzôi szándék) fontosságban, komolyságban, jelentôségben megnô, sok irányban funkcionál, többszörös, tágas kontextusokba emelôdik. S Bodnár könyve, a bevezetôben már vázolt kor- és értékdokumentációs jellege mellett, éppen ennél a tágasságánál és komolyságánál fogva jelentôs tett.

Kontextusai egymás fölé rétegzôdnek, s a konkrét olvasó/színházlátogató/műélvezô nézôpontjától, s az ún. szlovákiai magyar kiszögelési pontoktól a csehszlovák és szlovák irodalom/kultúra, s a közép-európai szellemiség összefüggésrendjén át egyfajta Európa-kontextusig terjednek. Értékviszonyító normáit, példáit a szerzô ezekbôl a „kultúrkörökbôl” veszi (a kor irányzatos, szlovák nacionalista zártságát jellemzi a magyarországi példák, utalások hiánya), ezeknek a világoknak a kozmoszában mérôdik ki a helye annak a lágerországnak, amelyiknek írói, művészei a napi túlélés feltételei között is meg tudták teremteni legalább a kulturális-irodalmi minimum ökonómiáját.

Nincs itt helyem Bodnár egyes írásainak az elemzésére, értelmezésére, minôsítésére, s a célom tulajdonképpen nem is más, mint a figyelem felkeltése egy jelentôs és a sajtó által (a pozsonyi sajtó által is) eddig bűnösen agyonhallgatott könyvre, de azért a felsorolt „kontextusok” legelsôjérôl, a szerzô mint olvasó/színházlátogató/műélvezô nézôpontjáról még elmondanám néhány gondolatomat.
Már az is figyelemre méltó, a szerzôi szubjektivitásnak szinte minden jelét száműzni kívánó, s következésképpen se hús, se hal kritikai irodalmunkban szokatlan valami, hogy Bodnár Gyulának van saját és sajátos nézôpontja.

Hogyan lehetne nagy irodalmunk, mikor nincsenek nagy olvasóink – mondta egyszer egy jelentôs írónk. Az írók a „nagy”, a jó olvasót valószínűleg olyannak képzelik el, mint amilyen Bodnár Gyula. Saját nézôpontúnak, műveltnek, sok kultúrában otthonosnak, de azért nem az akadémikus tudós fölényével, hanem a befogadó alázatával, az önértés igényével, az örök aiszthészisz nyitottságával, érzékenységével és képlékenységével olvasó irodalmárnak.

Az olvasás ezen a fokon már alkotás is: az olvasó az olvasottak segítségével megérti és újra alkotja önmagát. S ha ehhez az önértéshez és önalkotáshoz még szépírói tehetség is járul, mint ahogy Bodnár esetében ez nyilvánvaló, akkor a keveredésbôl sajátos műfaj születhet. Olvassuk el csak Bodnár Elment a gentleman c. kis írását: a felvidéki magyar irodalmi élet egyik sajátos figurájának a haláláról úgy ír a szerzônk, hogy az írása a példás ökonómiával adagolt információk mellett kész novella is. Fordulatos, élvezetes kis történet. Tárcanovella, mondanák a műfajelméletben járatosak.
S hány ilyen írás van a Szavak, színek, színképekben! Bodnár Gyula ezekben a tárcanovellákban igazán mester, ezekben az irodalmi kisformákban válik az olvasó-Bodnár vitathatatlanul alkotó-Bodnárrá.

S valamit még a könyv küllemérôl.

A borító kompozíciójának finom, mégis nyugtalanító, pasztell-piros-zöld-fekete színeibôl a felszállni készülô Niké torzója sejlik ki. Mészáros Angelika művét nézve nem lehet nem gondolni azokra a terméketlen hazai vitákra, amelyek arról szóltak, hogy létezik-e „szlovákiai magyar kultúra”, nevezetesen: létezik-e „szlovákiai magyar irodalom”.

Van a lengyel Zbigniew Herbertnek egy verse, címe: Niké mikor habozik. Bodnár Gyula könyvében s borítóján a szlovákiai magyar kultúra/irodalom a habozás pillanatában rögzül: még nem tudni, felszáll-e vagy a felszállást megelôzô pillanatban marad az idôk végezetéig.

Mi, 2002-ben már tudjuk, hogy nem szállt föl, de azt is tudjuk, hogy ha egy pillanat egyetlen egy valakiben saját és sajátos látvánnyá, művészi vízióvá rendezôdik, akkor az a pillanat egy speciális, esztétikai idôben már kitörölhetetlenül jelen van, létezik.

Bodnár Gyula: Szavak, színek, színképek
Nap Kiadó, Dunaszerdahely
215 oldal, 160 SK

Tőzsér Árpád

Nap Kiadó (Dunaszerdahely)

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu