buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Halál és limonádé


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Könnyű, nyári olvasmányra vágytam, legyen benne szerelem, kaland, lehetôleg tenger, halál is, persze csak módjával. Semmi posztmodern, legyen használat után eldobható, amolyan limonádé. A könyvespolcra amúgy sem fér több súlyos, emészteni való regény, az agyamról már nem is beszélve.
Emlékszem gyerekkori nyarakra, amikor a nyíregyháza-sóstói strand bejáratára kitették a táblát: megtelt. Ez volt a legjobb. Bemászhattunk a kerítésen lelkiismeret-furdalás nélkül, a belépôjegy árán vehettünk fagylaltot.

Néha úgy érzem, kitehetném a táblát: megtelt.

Viszont hajózni nem, de olvasni muszáj. Megtelt aggyal is. Erre a két könyvre azonban alaposan ráfaragtam. Amolyan Updike–Kundera féle soft-lektürnek véltem az egyiket – Jim Crace Halottnak lenni – aztán sokszor hányinger kerülgetett a két fôhôs oszlásnak indult tetemének tudományos-irodalmi szintű részletezésénél, a másik regényt – Jackie Kay Trombita – egyszerű, bizarr történetnek gondoltam, egy férfiról halála után derül ki, hogy tulajdonképpen nô, hát ez se volt éppen piskóta.

Halottnak lenni – Jim Crace regényének címe mindkét könyv alaphelyzetét jellemzi. Halottnak lenni nem más, mint átmenni az életbôl a nemlétbe. Nem meghalni, nem elmúlni, nem békében nyugodni, miközben angyalok röpülnek a lelkünkkel. Halottnak lenni éppen az az állapot, amikor – utoljára még – a test nem nyugodhat. Élet és lélek már nincs benne, de még fizikailag létezik, átadja, kiszolgáltatja magát jobbik esetben a halottat fölfedezô élônek, hozzátartozónak, majd a halottkémnek, orvosnak, hullamosónak, temetkezési vállalkozónak, a halál földi hivatalnokainak, rosszabb esetben a férgeknek, nyüveknek, kukacoknak, döglegyeknek, hangyáknak, keselyűknek. Ez utóbbi történik Jim Crace fôszereplô házaspárjával, miután egy nosztalgikus indíttatású kiránduláson egy arra járó bűnözô, mintegy szórakozásból, mellékesen megöli, majd kifosztja ôket. Hat napig fekszik az elhagyott tengerparti dűnén az, ami a két élôbôl maradt, kiszolgáltatva a nyüvek orgiájának, kegyetlen bizonyságul: semmi nem vész el, „az élet él, és élni akar”. A férgek nem várnak, a világon minden azért van, hogy valami élônek tápláléka legyen. Az író néhol gyomorforgató részletességgel – ha úgy tetszik tudományos pontossággal, híven hôsei volt foglalkozásához, akik zoológusok voltak szegények, míg éltek – mutatja be, milyen is halottnak lenni, betakarva nyüzsgô apró lényekkel, elkeveredve férgekkel, mígnem a testek lassan inkább tartoznak már a növény- mintsem az állatvilághoz. Ajánlom ezt a könyvet unatkozó és félszeg öngyilkosjelölteknek, garantáltan elmegy a kedvük attól, hogy önként feldobják a talpukat.

Egy banális házasság, és harmincéves szerelem ér dicstelen véget a tengerparton, ott, ahol ez a szerelem harminc éve virágba szökött, és most ismét elszökik a virágok közé. Az utód, a lány, dühösen és unottan indul szülei keresésére, majd amikor halálhírüket hallja, akkor sem hiszi el, hogy megölték ôket, az ô szüleinek az egyszerű vízbefúlás is túl jó, túl izgalmas halál lenne – gondolja gyermekük – hát még a gyilkosság. Az ô szülei a szürkeség és az unalom mintapéldányai voltak, életükkel nem érdemelték ki ezt az extrém halált. Nekik végelgyengülésben, hosszú, kínos öregség után kellett volna kimúlniuk. Hát, igen. A halottak problémásak. Kiszámíthatatlanok. A lány, s ezen legjobban ô csodálkozik, rádöbben, hogy szerette ôket. Az olvasó pedig megtudja, hogy nincs banális élet és szokvány szerelem. Az ô szerelmük születésekor is meghalt valaki, egy barátnô, akire újdonsült szerelmi elragadtatásukban akkor, harminc éve nem figyelhettek eléggé, s akit soha nem tudtak elfelejteni igazán, s most, amikor szerelmük régi helyét keresik legalább, ha már a szerelem nincs meg, most is elragadtatják magukat, most sem figyelnek
eléggé.

Nem kevésbé problematikus halott a jazztrombitás sem, ôrá meg az a kellemetlen procedúra vár halála után, hogy meg lesz állapítva: ez a férfi nô. Illetve nô volt. Nô volt hetven évig, s ebbôl legalább ötvenet férfiként élt a külvilágnak. Elôbb a halottkém, azután a nevelt fiú kénytelen rádöbbenni egy életen át titkolt… Mire is? Nemi identitására? Perverziójára? Egyedül a feleség tudta, és ôrizte a titkot. Szívet cserélni, hazát cserélni, nevet változtatni – mindennapos esetek... De testet cserélni – ki hallott még ilyet? Hallottunk, hogyne. Minden volt már. Ebben a regényben sem maga a perverzió, a bizarr szexualitás a lényeges. Hanem az: van-e joga az embernek a titokhoz? Van-e joga a híres embernek – leszámítva az államfôket, mert persze nekik nincs, ezt már tudjuk – hogy életének tetszés szerinti részére azt mondja: ez az enyém, és senki másé. Ne lássa senki, ne tudja senki. A szerelmem az enyém. A testem is. Kinek mi köze hozzá? Csak rám tartozik, hogy férfi vagyok-e vagy nô, esetleg valami keverék. Szívszorító olvasni ezt a regényt, mert tudjuk, hogy nincs titok. Korunk éppen azt bizonyítja, hogyan múlik ki lassan a titok és a magánélet az emberi társadalomból.

Ha jogunk még van is a titokhoz, lehetôségünk alig. Mindenkinek joga van egy kis titokhoz, még ha azt kevesen vállalják is, hogy ötven éven keresztül minden reggel fáslival leszorítsák a mellüket, zoknival kitömjék a nadrágjukat. Hogy aztán egy hülye halottkém csak bámuljon. Fassbindernek való történet. Amikor tizenhárom újhold van egy évben. Az utolsó fejezet azt sugallja, a trombitás azért váltott nemet, mert az apját megalázták, és még a neve sem lehetett az igazi. Gondolom, azért a dolog nem ilyen egyszerű. Hiszen akkor minden néger transzvesztita lenne. Egyébként a meggyilkolt házaspár története minden viszszataszító részletével együtt is emberibb, megrázóbb, mint a rejtélyes trombitásé. A szokványos, a banális – mert részünk ebben van leginkább – több izgalmat tartogat a jó írónak és a jó olvasónak.

Én pedig jó olvasó voltam. Évszázados melegrekord dôlt meg, közben két nap alatt végeztem három, ha a mellékszereplôket is számoljuk, öt halottal. Jöhet a limonádé.

Jim Crace: Halottnak lenni
Ulpius-ház
210 oldal
1680 Ft

Jackie Kay: Trombita
Ulpius-ház
260 oldal, 1680 Ft

Tóth Erzsébet

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu