buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Író, irodalom, élet és mű


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az irodalomról való beszédnek a legújabb idôkben két markánsan elkülönülô formája írható le, legalábbis a szakmai nyilvánosság területein, s ez a kétféle beszédmód mindinkább szembe feszül egymással, hovatovább nemcsak szakmai elméleti, hanem ideológiai, sôt politikai elkötelezettséget is feltételezve, sugalmazva. Az egyik az, amelyik a legtöbb ponton érintkezik mindazzal, amit a „posztmodern” címke alatt szokás számon tartani, s amely mindenek fölöttinek tartja az irodalmi alkotás „nyelvbe vetettségének” tényét. A másik a műalkotás esztétikai megítélésekor továbbra sem hajlandó figyelmen kívül hagyni az „imitáció” antik tételét – számos, árnyalatokban eltérô meghatározásához kötôdve eme klasszikus alapelvnek. Hogy mi is az irodalom - önmagába zárt nyelvi-retorikai „entitás”, vagy „üzenet”, teoretikus elemzések anyaga vagy szociális, morális, históriai, ontológiai felismerések foglalata – nos, annak eldöntése (ha egyáltalán…) nyilván nem a könyvismertetés műfajában történik meg, még akkor sem, ha ez a három könyv, ez a három szívderítôen eszme- és anyag-gazdag, egészségesen nyitott munka nagyon határozottan egyfelé voksol. Mindhárom arról beszél, hogy az irodalmi mű nemcsak nyelvi adottság és megvalósulás, hanem információ is, patetikusabban szólva: tanúságtétel a filozófia, a mindennapi élet, a természet és a művelôdés bizonyos tényeirôl. S az irodalom mégsem csupán eszköz, hiszen amellett, hogy bizonyos ismereteket közöl, egyik szerzô eszmefuttatása sem tagadja, hogy megvan a maga önéletet garantáló esztétikai szerkezete is.

Géczi János Természet-kép című kötete egyértelműen bizonyítja az „átjárhatóságot” a különbözô s oly nagy iskolamesteri szigorral elkülönített „szférák” között. Egy olyan költô közli itt művelôdéstörténeti, ám minden tekintetben az irodalomhoz kötôdô értekezéseit, aki a költôi formanyelv szinte rögeszmés megújítói közé tartozik, ám aki nemcsak a nyelv – akár vizuális! – teherbíró képességét vizsgálja versrôl-versre és regényrôl-regényre, hanem nagyon feltűnôen azt is, hogy az irodalom miként tudja magába szívni a hagyományt és a kultúrát általában. Legújabb, öt kötetesre tervezett regény-vállalkozása a „Cholnokyak” jegyében, vagy a veszprémi múzeumban megépített román-modorú szó-temploma pl. erre példa. Géczi János versesszéinek, próza és líra határait át-meg áthágó fragmentumainak feltűnô vonása volt pályakezdése óta a természettudományos ismeretek és szemlélet jelenléte, ami az egész magyar irodalomban egyedülállónak mondható. Korántsem meglepô új könyvét olvasva az, hogy olyan művelôdéstörténeti tárgyakat dolgoz ki, amelyekben az irodalom a természet „esztétikumával” érintkezik. Kedvenc tája és témája a kert, kedvenc virága a szentség, a létteljesség és a művészet alapvetô szimbóluma a rózsa. Nem fellengzôs poétai ábrándok ezek az írások, hanem szabatos szakművek, jegyzetekkel, illusztrációkkal, ahogy illik. A tudós mellett a költô is jelen van – elsôsorban a témaválasztásban: biológus szakférfiúnak aligha jutna eszébe egyszerre fordulni Vörösmarty Mihályhoz és Sziveri Jánoshoz.

A Magyarországon valószínűleg csak a polonisták körében ismert Ryszard Przybylski Téli rege című könyve amellett, hogy izgalmasan új észrevételek foglalata, egy klasszikus magyar esszé párdarabjának is tekinthetô. A témaválasztó merészség és szuverenitás rá is jellemzô: Michelangelo és Kant éppúgy eleven létezô a számára, mint T.S. Eliot vagy Iwaszkiewicz és Rózewicz. Meg a köztük lévô „idô”, alakjaival eszméivel, álmaival – emlékeivel. A Shakespeare drámacímét maga fölé író esszégyűjtemény az irodalmat hívja annak megvilágítására, hogy milyen is az öregség, miben is áll az öregség végsô fázisa, mi történik a testtel és a lélekkel, a vágyakkal és a művészettel, amikor már a világ, azaz a személyes léttörténet egyetlen pont, a végsô pillanat, felé közelít. Szövegeket és élettényeket vizsgál a szerzô igen meggyôzô filozófiai apparátussal és cseppet sem tolakodóan láttatott lélektani szakismeretekkel – és lebilincselô beleérzô készséggel. Írásait olvasva aligha lehet kétséges, hogy „szabad” az ilyesféle megközelítése a műnek, a mű és élet különös egységének. S erre a szellemi fölényre és érzékenységre volt valaha magyar példa Hamvas Béla nagyszerű dolgozata, A kései művek melankóliája. Ahol is a beleérzô képesség bámulatos műveltséget volt képes mozgósítani, zenét és verset, filozófiát és drámát. Az idôs Bach, Tolsztoj, a Faust II. részét író Goethe, az utolsó kvartettjeinek „botrányát” vállaló Beethoven vagy Szophokles Oidipos Kolonosa mind ugyanarról beszél. Úgy hogy az öregkori művészi beszéd legmélyebb rétegeihez hatol le, ahol már az artikuláció is kétségessé válik a legfontosabb tartalmak megjelenítéséhez. Ajánlható Hamvas és Przybylski együttes olvasása, s nem volna haszon nélkül való egyszer valakinek a nagy magyar „öregek” utolsó művein, mázsás súlyú szavain és elcsendesedésükön eltűnôdni. Vagy legalább azon, hogy miért nincsenek igazán aggastyán öregeink a bölcseletben és a művészetben.

Ha észleljük is, hogy Hamvas Béla neve leíródik a harmadik itt bemutatandó könyv, Tarjányi Eszter monográfiájának az elôszavában, az nem jelenti azt, hogy bármiféle konkrét összefüggést kellene keresni e három könyv „témaválasztó” szerzôje és az oly jelentôs és rokonszenves magyar író-gondolkodó között. (Géczi János is tematikai magabiztosságával kerül ide, a lét minden jelenségében gondolati elrugaszkodási pontot észlelô Hamvas Béla közelébe.) A tény persze tény – a gondolatok tudnak egymásról, a könyvek olvassák egymást. És a tudós fiatalasszony könyvét érdemes is elolvasni. S nemcsak irodalmároknak, noha úgy is értékelhetô műve, mint szabályos irodalomtörténeti metszet. A szellem örvényében című könyvnek a borítón olvasható magyarázó alcíme pontosan közli, hogy az irodalomtörténetnek miféle tényei állítódnak egymás mellé és szervezôdnek szellemtörténeti koncepcióvá: „A magyarországi mesmerizmus, szellemidézés, teozófia története és művészeti kapcsolatai”. A téma tehát azoknak a „botrányos” szellemi kalandoknak és kísérleteknek a számbavétele, amelyekrôl a racionális tudományosság szégyenlôsen vagy gúnyosan sóhajtozva hallgatni szokott, amelynek azonban napjaink század- és ezredfordulós életérzése újabb reneszánszát hozta el. Asztaltáncoltatás és antropozófia, okkultizmus és kísértetirodalom – bôvíthetjük az alcím listáját, s oly nevekkel, mint Arany és Madách, Jókai és Gárdonyi, Kosztolányi és – sokan felkaphatják fejüket – Erdély Miklós. Bámulatos magyar és – fôleg – angolszász „szellemtani” és műelemzôi szakirodalmat mozgat a könyv, és olyan magyar irodalomtörténeti (szakirányú) olvasottságot, ami egy Arany- vagy Jókai-kutatótól is derekas teljesítmény volna. A könyv tárgya tehát ama kíváncsiság irodalmi „vetületeinek” (műveknek, életrajzi adatoknak, mozgalmaknak) a vizsgálata, amelyek a transzcendencia „valóságára” irányultak, de nem köthetôk a tradicionális vallásossághoz, mint pl. a misztika. Hogyan lehet „megszólítani” azt a tartományát a létezésnek, amely ha nincs is, mindig és rendre tanújelét adja annak, hogy mégis egzisztens… S nemcsak az esendô mindennapi tudatban, hanem az esztétikaiban is. Noha a szerzô se nem szkeptikus, se nem frivol gondolkodó, noha igyekszik elkülöníteni önmagát tárgyától, valami nehezen tetten érhetô egészséges iróniával szövi mondatait, amelyek ily módon halk értékítéletek foglalatai is. Posztmodern napjaink könyve ez az élményt adó munka, tűnôdhetünk, amelyrôl azonban jó lélekkel meg tudjuk állapítani azt, hogy a szerzô – kötelezô- szakmai és tudományos-morális önreflexiója nem számolja fel közlendôit, Tarjányi Eszter szövege nem bizonytalanít el, hanem megtart az „olvasatnak” abban a régiójában, ahol az olvasói élmény és a szaktudományosság, azaz kaland és tanulság hagyományos és megnyugtató módon áll együtt.

Géczi János: Természet-kép
Krónika Nova Kiadó
243 oldal, 1200 Ft

Tarjányi Eszter: A szellem örvénye
Universitas Kiadó
248 oldal

Ryszard Przybylski: Téli rege
Orpheusz Kiadó
1500 Ft

Alexa Károly

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu