buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 10, kedd
Judit napja





















Évfordulók:
1875: Toldy Ferenc halála (Budapest)
1891: Nelly Sachs születése (Berlin)
1936: Luigi Pirandello halála (Róma)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A fejlett struktúrájú káosz: irodalom és konspiráció


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Különös könyvet írt Kazimierz Brandys, a nemrég elhunyt kiváló prózaíró a lengyel történelem fontos és ellentmondásokkal teli korszakáról, a németekkel szembeni ellenállásról a második világháború idején. A lengyel ellenállási mozgalom eleve megosztott volt, a háború után az emigráns és a kommunista szárny ellentéte pedig végképp kiélezôdött, s az utóbbiak koncepciós perekben számoltak le az elôbbiekkel, vagyis a belsô ellenséggel. Andrzej Wajda híres filmjébôl, a Hamu és gyémántból, melyet Andrzejewski regénye alapján forgatott, mindmáig megôrzôdött bennem a Honi Hadsereg egyik utolsó katonájának tehetetlenséget és végsô elkeseredést tükrözô arca, akit a sötét szemüveges, karizmatikus lengyel színész, Cybulski alakított megdöbbentô erôvel. Ám míg Andrzejewski regényében a történelem értelmezése, illetve bizonyos fokú, a kor politikai kánonjának tetszô átértelmezése volt a cél, addig Brandyst az ellenállásban a konspiráció mindenre és mindenkire kiterjedô, elszemélytelenítô mechanizmusa foglalkoztatja, amely egyben a szöveg születésének is alapvetô elvévé válik: nem csak a hôs konspirál, de az elbeszélô is, mikor történetét alakítja, elmosva a valóság és fikció közti határokat.

A regényben az önéletrajzi vallomás, a fôhôs élettörténete elmesélésének az apropóját egy folyóirat szerkesztôségének címzett helyreigazítási kérelem szolgáltatja. Miután Janota professzor, alias Wladek Sznej, aki az elbeszélô gyermekkori barátja, megírta a Rondó elnevezésű ellenálló szervezet történetét, az elbeszélô bevallja, hogy a csoport tulajdonképpen nem létezett, ô találta ki az egészet azért, hogy megóvja kedvesét, Tola Mohoczy varsói színésznôt az ellenállás veszélyeitôl. A háború alatt a nem létezô csoportról mások is tudomást szereznek, sôt a nevében gyilkosságot követnek el, így a kitaláció valósággá válik, késôbb pedig része lesz az ellenállás hivatalos történetének.

Brandys regényében az elbeszélô a kezdetektôl fogva két funkciót tölt be. Egyfelôl megokolja a fikció és a misztifikáció valósághelyettesítô szerepét mind az egyén, mind a társadalom életében, vagyis voltaképpeni szerzôségét kívánja igazolni, másfelôl pedig szinte lemezteleníti az irodalmi fikció, az elbeszélés szerkesztésének alapelveit, s ezzel átjárhatóvá teszi a látszat és valóság, s egyben az igazság és a hazugság közötti határokat. A fôhôs-elbeszélô valódi nevét nem tudjuk meg a történetbôl: mindvégig színésznô szerelme által adott Tom álnéven rejtôzködik, noha a regénybôl életrajza majdnem minden apró részlete ismert. A lángoló vörös hajú ifjú varsói joghallgató, mindene a színház, ezért estéit statisztaként a színházban, a kor híres színészei között tölti. A háborút követôen, miután letöltötte börtönbüntetését, szintén színházi szervezô munkával foglalkozik. Tehát eleve nagy az affinitása a színház alkotta „látszat-lét” iránt. Életét végigkíséri még egy misztifikáció: azt terjesztik róla, hogy Pilsudski marsallnak, a független Lengyelország megteremtôjének törvénytelen gyermeke. Barátja, a modern elméletek iránt igen fogékony Wladek Sznej épp Pilsudski kapcsán világítja meg elôtte a „lengyel álvalóság” mibenlétét. Wladek szerint Pilsudski „mítoszokból, anakronizmusokból és legendákból építette fel a hatalom fikcióját, hogy ezzel helyettesítse a tárgyi alapokat (…). Tudta ugyanis, hogy a rabság komplexusával sújtott nemzetnek a nagyság illúzióját kell adományozni, és ezt az illúziót pszichológiává, nemzeti karakterré kell alakítani, amely kitölti az anyag szövetének hézagait, és képzelôerôvé alakítja át az elmaradottságot.” A fôhôs-elbeszélônek is meggyôzôdésévé válik, hogy a társadalmi tudatban a fikció néha fontosabb szerepet tölt be, mint a fegyverek ereje. Megalapítja a Rondót, s ezzel beindul egy olyan gépezet, melynek menetét már nem tudja befolyásolni. Bár a „helyreigazítással” az a célja, hogy megmentsen egy részt az igazságból, melynek ô maga a „szerzôje”, de a Rondót „beszövi a legenda”, s ez válik igazsággá, melyet idôvel ô maga is elhisz.

Brandys regényében az irodalom szintén a konspirációt, a „lengyel látszat-valóságot” imitálja. A szavakból mintegy második valóság jön létre, „amely az élet minden titkát betűk kombinációjára vezeti vissza”. Ezért tárja fel és reflektálja az elbeszélô nem csak a konspirációs szervezet, de az irodalmi fikció működését is, ezért avatja be az olvasót e „látszat-valóság” keletkezésének titkába: „Beszámolóm (…) egy bizonyos mechanizmus vagy fabuláris technika utánzására tett kísérletként is felfogható. Életrajzi bevezetôvel indul, aztán a forró augusztusi éjszaka következik, ez köti össze a cselekményszálakat, majd néhány kitérô olvasható, a lélektani motiváció találkozik a tényekkel, végül mozgásba indul a gépezet, és már magától is működik a látszatból építkezô konstrukció”. Az elszemélytelenítô lét és az irodalom elszemélytelenítô ereje csupán egyfajta embertípusnak kedvez, a „közvetítô típusú” embereknek, akikben rendkívül fejlett az értékek relativitásának érzéke. Brandysnál tehát nem egyszerűen a „tulajdonságok nélküli ember” korunk hôse, hanem az interpretátor – a regényben Wladek Sznej a megtestesítôje –, aki az emberiséget is csupán intellektuálisan, mint „fejlett struktúrájú káoszt” képes érzékelni. Ebben az összefüggésben az igazság és hazugság közti különbségtétel többé nem releváns, az interpretáció (a másodlagos szellemi gesztus) elfedi a teremtô aktust, a személyesen megélt szellemi valóságot. Ezért is nyilatkoztathatja ki Sznej a következôket: „Mi, emberek folyamodunk a hazugsághoz, hogy rendezzük a valóságot! A valóság igazságai nem léteznek, aki közvetíti ôket és tanúskodik róluk, az már interpretálja ezeket az igazságokat”.

Kazimierz Brandys regényében többször utal Heideggerre s a kor más bölcselôire is, felidézve a lengyel társadalom szellemi körképét. A regény nôi fôszereplôje, Tola Mohoczy arcképét például a kiváló lengyel abszurd író, drámaíró és festô, Stanislaw Ignacy Witkiewicz (Witkacy) festette meg 1937-ben. A műben több rejtett idézet és utalás található (például Dosztojevszkij-átértelmezés), ám a Rondó ezek ismerete nélkül is élvezhetô. Brandys bonyolult filozófiai alapokon nyugvó regénye egyben remek olvasmány is, története olyan izgalmas és fordulatos, mint egy detektívregényé – vigyázat: a gyilkos a fikció!

Kazimierz Brandys: Rondó
Jelenkor Kiadó
387 oldal,1800 Ft

Szőke Katalin

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu