buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Történet a vezeklésrôl és a boldogságról


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A magyar olvasónak az elmúlt évtizedekben vajmi kevés alkalma volt arra, hogy a csaknem pontosan negyven évvel ezelôtt (április 7-én) elhunyt Jaroslav Durych nevével találkozzon.
 

A huszadik századi cseh irodalom e nem mindennapi tehetségű stílusművészérôl jószerivel csak akkor alkothatott magának némi fogalmat, ha bohemisztikai tanulmányokat folytatva „kötelességszerűen” is tudomást vett róla, vagy pedig a cseh irodalom megismerésének vágyától hajtva és megfelelô nyelvtudás birtokában felkutatta a könyvtárakban és antikváriumokban fellelhetô műveit. Megjegyzendô, hogy Durychot az 1948-tól 1989-ig tartó kommunista diktatúra idôszakában szülôföldjén is csak ritkán és kényszeredetten emlegették, s 1962-ben bekövetkezett halála teljesen észrevétlen maradt: a hivatalos kulturális élet közegében az író akkor már hosszú évek óta „nem létezônek” számított.

Vitathatatlan, hogy a vaskalapos kultúrpolitika képviselôinek szemszögébôl Durych nem lehetett más, mint afféle „bélyeges ember”, veszedelmes reakciós, akinek a „fertôzô hatásától” óvni kellett a „fényes jövôre” ítélt olvasókat. Az 1886-ban született és sokáig katonaorvosként tevékenykedô tollforgató ugyanis a katolicizmus szellemiségének markáns képviselôjeként volt jelen az irodalom világában, ráadásul nem egy tekintetben olyan eretnek nézeteket vallott, amelyekkel az 1918-1938 között fennállt elsô Csehszlovák Köztársaság polgári demokráciájának a viszonyai között sem számíthatott kitüntetô népszerűségre. Az egyfelôl látványosan szekularizálódott, másfelôl a hivatalosan is támogatandónak ítélt huszita hagyomány által jellemzett Csehország szellemi életében Durych egyebek mellett azzal keltett feltűnést, hogy a széles körben elterjedt és cáfolhatatlannak tűnô történelemértelmezéssel szembeszállva pozitívan értékelte a csehországi ellenreformációt s a rekatolizációtól elválaszthatatlan barokk kultúrát és szellemiséget, ezen túl pedig hevesen vitatta a korát olyannyira jellemzô szocialisztikus és liberális eszméket.

A humanizmus ateista és racionalista alapokon nyugvó értelmezését elutasítva a katolikus vallás hittételeit tekintette irányadónak: kortársai nagy többségétôl eltérôen legalábbis szkeptikusan viszonyult a világ jobbá (sôt tökéletessé) tételét hirdetô tanokhoz. A költôként, próza- és essszéíróként, drámák szerzôjeként s publicistaként is figyelemre méltóan termékeny Durych a keresztényi szeretet eszméjét, a tisztaság és az ártatlanság erényét, a szépség hatalmát s természetesen az Istenbe vetett bizalom megmentô erejét szegezte szembe az evilági „megváltást” ígérô (ál)tudományos elméletekkel.

Nos, ennek a „korszerűtlen” írónak a felfedezésére nyújt nagyszerű alkalmat a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában megjelent kisregény, az Isten szivárványa, amely az idôtôl és a kortól független mondanivalón és az esztétikai kvalitásokon túl történelmi vonatkozásai miatt is figyelmet érdemel. A mű szimbolikus értelmű cselekménye ugyanis a második világháború utáni években és az elnéptelenedett cseh határvidéken játszódik – ott, ahol 1945-ig a hitleri Harmadik Birodalom bukása után kiűzetésre ítélt németek laktak. Az önmagáról elsô személyben beszélô fôszereplô ezen az „elátkozott”, „kísérteties” tájon bolyongva keresi azt a helyet, ahol hajdani és soha el nem követett bűnökért vezekelve, önként vállalt remeteségben várhatná, hogy elérkezzék a végsô s igazi célbajutás: a halál napja. De rálelhet-e a magányra, a feledésre és a nyugalomra egy olyan vidéken, ahol az „átokverte települések” látványa apokaliptikus borzalmakat idéz, ahol „mindenen ott ül a halál” és „minden ház sírboltra emlékeztet”? Hiú reményét egy váratlan találkozás foszlatja szét: a menedékül kiválasztott elhagyott házba éjnek évadján különös látogató érkezik – egy fiatal nô, aki a világ hívságaival szakítani készülô idôsödô férfi számára hamarosan egyet jelent majd „a kísértés közeledtével”, s aki „a tiltott és elátkozott utakon” való bolyongásait juttatja eszébe. A nô megjelenése ugyanakkor fölidézi benne annak az „elérhetetlen, angyali lénynek” az emlékét is, akit „Isten szivárványának aranyló kapujába kapaszkodva” ifjúkori álmaiban látott. A bűnt kívánó s ugyanakkor rettegve elutasító férfinak nemcsak a testi vágy okozta kínokat kell elviselnie, hanem annak a közelmúltnak a borzalmaival is kénytelen szembesülni, „amikor az élôknek kellett megásniuk a tulajdon sírjukat”: a véletlen(?) által mellé sodort társnôrôl kiderül, hogy a kiűzetés sokszorosan meggyalázott áldozata, akinek az életét a fájdalmas emlékeken túl az anyja miatti bűntudat is beárnyékolja, s most otthontalan és családtalan vezeklôként néz szembe az emberek által kitagadott és Istentôl is elhagyott kárhozottak sorsával.

Durych az Isten szivárványát 1955 végén fejezte be, s bár talán nem állt szándékában a búcsú, a sejtelmes atmoszférájú, eszköztárával a szimbolizmus és a szecesszió prózájára emlékeztetô alkotás mégis hattyúdal lett számára, írói pályája ezzel a könyvvel lényegében lezárult. Állhatatosságát, meggyôzôdésének szilárdságát ismerve természetesnek kell találnunk, hogy a csehszlovákiai sztálinizmus nyomasztó viszonyai között született és az asztalfióknak írt könyvben sem tagadta meg magát, s mint korábbi műveiben oly sokszor, ezúttal is arról tett tanúságot, hogy bármint is vélekedünk evilági bolyongásainkról, utunk értelme és célja sosem lehet más, mint Isten akaratának a beteljesítése. S az önfeláldozás és a vezeklés útján eljuthatunk a már nem is remélt boldogságig – teheti hozzá a költôi szépségű kisregény olvasója, miután a kötet végére ért. Az önzését és gyávaságát leküzdô férfi a szeretet parancsának engedelmeskedve elfogadja a nô szerelmét: a sötét víziók riasztó világa fölött felragyog a „könnyekbôl született” szivárvány.
Életünk szép ajándéka, hogy olykor-olykor mi is megpillanthatjuk ezt a fényt.

Jaroslav Durych: Isten szivárványa
Kalligram Kiadó, Pozsony
175 oldal, 1200 Ft

G. Kovács László

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu