buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Störr kapitány korrespondál


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vajon öröm volt-e Füst Milántól levelet kapni? Örült-e 1904 januárjában Füst Ignácné, az édesanya, amikor sorra jöttek Abbaziából a híradások, könyörögve-hálálkodva egy kirimánkodni próbált velencei csodalátásért, forintokra elszámolva még a trinkgeldre költött zsebpénzt is? Örülhetett-e egy másik januárban, 1922-ben Jaulusz Erzsébet – „Füst Milán rejtélyes múzsája” –, örülhetett-e legalább az egyenes, noha a felelôsségvállalást elhárító szónak, miszerint a házasságukról szôtt tervek semmisek (a harmincöt éves férfi 1923-ban Helfer Erzsébetet fogja elvenni)?

Örülhetett-e azután maga Füst Milánné („Drága, jó Életem, kedves Madaram”, „Drága, jó, édes Anyám”, „Drága jó kedves Életem és Mindenem”, „Édes, drága egyetlen Förcsögém!”), ha 1924-ben, 1925-ben, 1927-ben, 1933-ban vagy máskor olyan sorokat hozott férjétôl a posta, melyek annak rajongásáról, halálfélelmérôl, idegbajáról, kortársainak tehetetlensége miatt érzett keserűségérôl egyszerre tudósítottak, a levelek vége felé olyasmire is kitérve, mint hogy például „A parkettázók kijelentették, hogy padlóhoz se kefét, se lúgot, se melegvizet nem szabad használni, mert a fa beszívja a piszkot így. Hideg vizes ronggyal végigtörűlni, esetleg bô hideg vízzel. Ölellek, csókollak”? Mit érzett Kosztolányi Dezsô, valahányszor egy Füst-kopertát kibontott, tudván tudva, hogy feleségeik ki nem bírhatják egymást (a két költô a kölcsönös asszonysértegetés miatt még párbajra is ment, amelyet lovagiasan intéztek el)? Mit érezhetett 1942 áprilisában Seltmann Zsuzsa – egy ideig Fülep Lajos mellett Füst legfontosabb levelezési médiuma, értô társa –, azt olvasva: „...harmincöt évi gyakorlat után még azt a hat-hét nikotex-mirjámot se lehet. S enni se lehet. Én olyan ideges vagyok, majd megôrülök. A dohányzásról mindörökre le kell mondani, – illetve hát arra a kis idôre, amely még hátra van” (Füst 1967-ben hunyt el)? Mi járt Benedek Marcell fejében 1946 ôszén, amikor elismerô kritikát, gyűjteményes kötetet kért rajta (azaz az Új Idôkön) számon a levélíró? Miként fogadta Dévényi Iván műkritikus 1962-ben a közlést, hogy amit Cs. Szabó László „írt rólam, nem is éppen ostobaság, de nem is valami nagy okosság. Hogy értene ahhoz a költészethez, amelyet én műveltem, – arról szó sincs. Legfeljebb azt mondhatjuk rá, hogy a felületét érinti, – könynyedén, nem sok fáradságot véve magának”? S felmerült-e valami összehasonlításféle Dévényiben, midôn 1965. február 6-diki datálással azt tudta meg az ô Negyedik Henrik király-beszámolójáról atyai barátjától, hogy „ez a legjobb, a legmegértôbb cikk, amelyet ötvenhat év alatt munkáimról írtak”?

Végigtekintve a Füst Milán Összegyűjtött levelei című kötet 1133 oldalán az 1454 levél (küldemény, feljegyzés, bejegyzés, stb.) textusát, azt kell mondanunk: a megszállott levélíró – így önmaga dokumentálójává – lett, levélfogalmazványait megôrzô, sorait másolatokkal gépeltetô Füst Milán nem vetette papírra egyetlen teljesen érdektelen, teljesen igazságtalan, teljesen teátrális, teljesen önsirató, teljesen játékos levelet sem. Nem írt, nem küldött „teljes” levelet, egyetlen tartalmi vagy stilisztikai nemben sem. Nem is írhatott, mert korres-pondeálásának – s egyben talán egész életművének is – címere lehetne az a kurta üzenet, melyet (meg nem határozható idôpontban) Moly Tamásnak szánt:
„– Rosszkedvű, szomorú és kimerűlt vagyok s mint az ökör a járomban. Szeretettel ölelem magukat – Milán. Holnap újra próbálkozom”.

Amennyiben elfogadjuk azt az eléggé általánossá lett irodalomtörténészi tézist, hogy A feleségem története című Füst-regény úgymond negyvenezer kéziratoldalból kibomló végsô egésze közvetett önéletrajz, egy lélekalkat röntgenképe, akkor a levélíró Füst kezét Störr fogta. Úgy írtak ôk ketten, hogy elébe mentek a bajnak, mely uralható, ha – akár már esetleges nemlétében – kimondjuk, s önigazolás, ha mint jövendölés, elôérzet be is következik. A féltékenység, a szeretetéhség, a betegeskedés, a halálvárás, a művészi gôg és az alkotói letargia – s még annyi egyéb téma – mind-mind ebben a hangvételben tárgyai ennek az óriási tomusznak. Ökör a járomban...? A szabadságában fizikailag, fiziológiailag, érzelmileg, s a külvilág alacsonyabbrendűsége folytan önmagát korlátozva érzô szenvedô kétféleképp igyekszik kitörni az igából. Bagatellizál és monumentalizál. Rengeteg levele a végtelen és végzetes kicsinyesség emberének mutatja – ha e leveleket kiszakítjuk a levélfolyam kontextusából, ha elmulasztjuk tónusuk mérlegelését, ha Füst sajátságos, mogorva, önépítô derűjét nem vesszük számításba. A prófétáló beszéd jóval könnyebben és biztosabban igazolja magát a gyakori, nagyszabású testálással. Mindkét szélsôség beleillik abba az imázsba, melyet a szinte fiatalságától agg fiók-Úristen a hallgatóságát az ujja köré csavaró Mester kortársak és tanítványok nemzedékein át hagyatékolt a mára.

A Levelek majdhogynem analizálhatatlanok a Teljes Napló szövegei és jegyzetei nélkül. Minden elismerés megilleti a Fekete Sas Kiadót, hogy az oeuvre gondozásán belül erre a két nagy szövegtestre helyezte a hangsúlyt. Petrányi Judit közreműködésével, Fazakas István szerkesztésében látott napvilágot a Füst Milán Összegyűjtött levelei. Egybegyűjtôje, sajtó alá rendezôje és jegyzetírója: Szilágyi Judit. Mindenképp a közelmúlt nagy filológiai nekifeszüléseinek egyike az övé: a rengeteg elôzmény és forrás ellenére is úttörô munka. Az anyag strukturálása és az eligazítások szisztémája jó, s jól követhetô. Nagyon sok új ismeret bújik meg Szilágyi Judit jegyzeteiben. Tevékenysége azonban – gondolva egy majdani javított és még teljesebb kiadásra – korrekciókra is szorul. Nem szólunk most a sajnos elég sok nyomdahibáról, elvétésrôl. A lényegibb problémák inkább a következtetésekben – néha már az anyagfelvételben – rejlenek. Fatális félretájékozódás kell például annak állításához (236. levél), hogy Nagy Lajosnak 1919 és 1931 között ne jelent volna meg kötete – valószínű tehát, hogy 1926-ban nem a hosszú évek óta raktáron heverô füzeteit akarja Füst segítségével elsózni végre (és a természetesen épp Budára költözködô Füst természetesen épp nem segít, másban viszont ô kér segítséget), hanem a friss Vadember forgalmazásához szeretne támogatást. Amikor 1956-ban Karinthy Ferencnek a tréfás „Te Biciklista!” megszólítással megy köszönô üzenet (Weiss aláírással!), valószínűleg nem a Füstnek aligha tetsz(het)ô Ezer évet kellene tiszteletpéldányként feltételezni: a megszólításból és az aláírásból eredôen inkább az Irodalmi történetek elbeszéléseibe kerülhetett a fiatalabb írótárs dedikációja (1014.). Ilyesfajta – hol majdnem bizonyos, hol kétséges kimenetelű – vita sok nyitható. A formai eltökéltségen is lehetne javítani (ha a mai számítógépes nyomdatechnika is úgy akarja). Akad függelékszöveg (1370.), amely a fô- és a jegyzetrészben is megjelenik. Ez indokolatlan, ahogy az is (193.), hogy egy szinte szövegismétlô levél – melynek más a címzettje! – az elôzô miatt jegyzetbe szorul. Az utalószámok között azért kellene nagyobb rendet teremteni, mert néha a kevésbé ismert személyekhez szóló levelek több elementáris újdonságot és információt tartalmaznak, mint a híres személyiségeknek küldöttek. Teljesebb, pontosabb lehetne így a Csop (Czop) Gizellának írott leveleknek és a rá vonatkozó soroknak a jegyzetelése, a „viszonzatlan szerelem” keltette féltékenység reflektálása.

A Füst Milán-levelezés afférok egymásutánjaként is értelmezhetô. A levelek írója nem szűnik meg összetűzésbe kerülni a világgal. A benne magában égô nagyszabású diszharmónia, vívódás, létértelem-keresés talán ezekben a kivitt, kivetített attakokban került közelebb az – átmeneti, részleges, új kétségeket indukáló – orvosláshoz, meg-vagy feloldáshoz. Valóban fontos kirohanásaihoz, kirobbanásaihoz Füst nemes ellenfeleket keresett. 1923 márciusában ekként kérte Karinthy Frigyesre a „Köszönöm cikkedet!” kezdetű becsmérlést. Elôzményként a jámboran jótékonykodó Karinthy – saját magához képest elég színvonaltalanul – úgy dicsérte a Boldogtalanokat, hogy annak naturalizmusától elhatárolta magát egy meg nem nevezett másik (nota bene: szerinte egyedül lehetséges másik) stíluseszmény nevében (mert, mondá, csakis kettô van és nem több). 1929-ben az ún. Toll-vita körüli csatározásokból sem a levél-, sem a cikkíró Füst nem kapaszkodik ki olyan szellemi és etikai fölénnyel, mint a Karinthy-duellumból. A Déry Tiborral történt pengeváltások kevésbé sebzôek a várhatónál (fôleg ha Déry önéletrajzi írásaiból indulunk ki...), az Osvát Ernô-, a Hajdú Henrik-, a Peterdi István- és a Gellért Oszkár-levelek is nagyjából a vártat hozzák. Ne lapozza át az érdeklôdô – az irodalom- és művészetbarát textilmérnök, Menzer Rezsô nevének közömbössége miatt – a Menzer-leveleket. Ezeket erôsen áthatja az a parainesis-jelleg, amely – persze nem kölcseys kolorittal – Füst egész levélbeszédének egyik alapszólama. A Fülep Lajos-levelek önálló kötetkiadást is megérdemelnének (s ez az anyagrész árulkodik leginkább arról, hogy a küldött levelek mellett a kapott levelek ismerete szinte nélkülözhetetlen).

A szerkesztôségeknek, kiadóknak, köztestületeknek, külföldi ügynökségeknek stb. postázott vagy eljuttatott levelek általában az egzisztencia és a honorárium kérdései körül forognak. Füst Milán nagy körülíró szerkezetekben, olykor önkicsinylô udvariaskodással, olykor jogos zsenitudattal hadakozik esztétikai igazáért és elismeréséért (tudván tudva, hogy azt általában pénzben is illik kifejezni, mert a géniusz is a piacról él).

Olvashatjuk a Leveleket az írói életmű szerves részeként is, és nem fogunk csalódni a mondatok komponálásában, a szavak hangjegyeiben, a lélek dallamíveiben. Füst azonban – bármennyire fontosnak ítélte, hogy levelezésének java fennmaradjon, s így egyszer majd nyilván a nyomtatás karmaiba kerüljön – nem tartozott az olyan szépíró levelezôk közé, mint mondjuk Németh László (akinek egyébként soha nem írt egy sort se, és a nevét is csak egyszer írta le, 1957-ben, elképedve, hogy „nyolc könyvét fogadták el Németországban”). Ezért a levélgyűjtemény nagyszerű és értékes forrásanyag; a Teljes Napló mellett van a helye, szorosan. S hogy öröm volt-e Füst Milántól levelet kapni? Alkalmanként biztosan. Fôképp A feleségem történetének Störr kapitányához hasonló karakternek – ha ráadásul még gyűjti is híres írók kéziratait.

Füst Milán Összegyűjtött levelei
Egybegyűjtötte, sajtó alá rendezte és jegyzetek: Szilágyi Judit
Fekete Sas Kiadó
1133 oldal + 12 oldal képmell., 5600 Ft

Tarján Tamás

Fekete Sas Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu